Apaként nem nagyon érdekel az apák napja. Persze nyilván, aki meg akarja ünnepelni, az tegye meg, ha valaki ki akarja fejezni a szeretetét, tegye meg. Abból még rossz nem nagyon sült ki.
Csak lássuk közben, hogy ez az egész egy hamis, valós problémákra nem reagáló egyenlőségesdi.
Vannak ezek az ünnepnapok: nők napja, munkavállalók ünnepe, anyák napja, amelyek valamilyen társadalmi problémára, elfedettségre, jogegyenlőségi harcra emlékeztetnek. Az első körben ezeket az ünnepeket megszállja az üzlet. Jönnek a csokor virágok, a vurstlik, kiüresítik azokat a mondanivalókat, amikről ezeknek a napoknak szólnia kéne, majd megjelennek az ellennapok. Mert ha van nőnap, milyen igazságtalan, hogy nincs férfinap, meg ha van anyák napja, akkor cuki, ha van apák napja is.
Persze cuki, hiszen el lehet adni még egy kiló csokit, mozijegyet, virágot, meg a fene se tudja, mit.
Csakhogy ez a szakasz már végképp eltorzítja azt, hogy itt mégiscsak arról lenne szó, hogy problémák vannak.
Lassan már ott tartunk, hogy ha valaki felveti, hogy ezek az ünnepnapok nem az elüzletiesedett, hamiskás szeretetről szólnak, van valódi tartalmuk, méghozzá olyan témákban, amik kibeszélése, sőt megoldása fontos lenne a társadalomnak, akkor ő lesz az idióta, aki nem képes a szeretet megünneplésére. Csakhogy a szeretet a legjobb termék arra, hogy mögötte elnyomjunk mindent, ami társadalmi kérdés.
Mert a nők napja és az anyák napja kapcsán valós igény lenne, hogy beszéljünk a házimunka, a gyereknevelés egyenlőbb megosztásáról, arról, hogy nőként nehezebb megtartani Magyarországon is az állásunkat, hogy a nőket inkább olyan munkahelyekre veszik fel az emberek, vagy azokat a munkahelyeket kevésbé fizetik meg, ahol nőket inkább alkalmaznak: a gondoskodó szakmákban.
Fontos beszélni a gyerekvállalás problémáiról, arról, hogy milyen mentális nyomások érik a nőket, hogy legyenek anyák, és amikor már azok lettek, mennyire durva nyomások érik őket az elképzelt jó anyaság irányába.
Persze az is igaz, hogy bizonyos szempontból az apákat is érintik hátrányok. Például az egyik leggyakoribb, amivel én találkozom apaként és az ismerőseim történetében, hogy a feladatot megosztó, a gyereknevelésből egyenlő részt kivevő apákat mennyire lenézi a társadalom, hogy amikor ők mennek a gyerekért vagy szülőire, mennyire furcsán néz rájuk a többi szülő, és hogyan akarják velük megoldatni a „férfias” feladatokat (apuka meg kéne javítani a WC-lehúzót, maga biztos ért ehhez). Vagy pont az, hogy egyszerre akar valaki dolgozni, és sokat lenni a gyerekével, de semmilyen minta nincs ahhoz, hogy ezt hogyan tudja egyszerre megcsinálni.
A rossz beidegződések és társadalmi nyomások miatt az apáknak sokkal nehezebb több részt vállalni a gyereknevelésben, mert mindannyiunkba az van belenevelve, hogy ez női feladat.
De azért lássuk, hogy ez valójában az anyának fog nehézséget okozni (miközben még nem találkoztam apával, aki elvérzett volna a gyerekvigyázás, játszóterezés, pelenkázás, cumiztatás, fürdetés, mesélés, altatás frontján).
Az apák hátrányai eltörpülnek a nők, anyák hátrányaihoz képest, amelyek őket a munka keresésében, a munka megtartásában (hát lassan szülni fog, nem biztos, hogy jó ez a cégnek), a gyerek melletti munka nehézségeiben (az egyértelmű, hogy nem apa lesz otthon a gyerekkel, úgyhogy ő inkább jöhet kisgyerekkel), a házimunka egyedüli elvégzése, a gyereknevelés és a munka egyszerre való elvégzése miatt érik. És látni kell azt is, hogy egy csomó hátrány, ami a férfiakat éri (lásd a fenti példákat), pont ugyanazokból a társadalmi sztereotípiákból indul ki, mint ami a női hátrányokat is okozza. Az anya biztos jobb szülő, furcsa, ha nem ő megy a gyerekért, furcsa, ha nem ő akar otthon maradni vele stb.
Az a hamis egyenlőségesdi, ami nem veszi figyelembe a valós társadalmi viszonyokat, és létrehozza az ilyen ellenünnepeket, mint az apák napja, leginkább arra jók, hogy úgy tűnjön, mintha nem lenne különbség a két nem elé rakott szülői mintákban, és annak az elfedésére jó, hogy tisztázzuk azokat a társadalmi hátrányokat és megoldásaikat, amik a két szülőt érintik.
Azért lássuk be, ameddig nem volt apák napja, addig is szerette mindenki a szüleit, és ez nem fog változni akkor sem, ha esetleg újra nem lenne apák napja. Ellenben nincs olyan univerzális joghátrány, amely érdemessé tenné ezt a napot a külön megünneplésre.
Persze akinek fontos, hogy így fejezze ki az érzelmeit, ünnepelje meg az apukáját, a fiát, emlékezzen az elhunytakra, ilyen szempontból sokaknak fontos lehet az ünnep. Nem a szeretet és az elismerés kifejezésével van gond. A kérdés az, hogy mi alapján választ magának a társadalom ünnepeket, és ezek az ünnepek mit fejeznek ki?
Egyes ünnepeknek a kiüresítése, hamis egyenlőség-gesztusokban való elvesztése leginkább arra alkalmas, hogy fontos társadalmi folyamatokat elrejtsünk, elveszítsük a lehetőségét annak, hogy meglássuk a különbségeket, és megértsünk közösen folyamatokat. Ezek nélkül pedig se az anyáknak, se az apáknak, se a gyereknek, se a nőknek, se a férfiaknak nem lesz jobb ebben az országban élni.
