Ha annyi energiát tenne az ellenzék abba, hogy értelmes cselekvések mentén kezdjen el politizálni, mint amekkora elánnal vágnak bele a szőrszálhasogatásba – nos, akkor sem lennénk sokkal beljebb, de legalább kimozdulnánk valamiféle holtpontról.
Itt van például ez a migránskérdés. A múlt héten Vereségetek okai című írásomban arra igyekeztem rámutatni, hogy az ellenzék határozott elképzelések nélkül, a Fidesz nyomvonalán haladva veszítette el a választásokat – és hogy amennyiben tartják ezt az irányt, akkor borítékolhatjuk máris a további vereségeket.
Állításom a cikkben lényegében egyszerű volt (bár tény, hogy meglehetősen hosszasan fejtettem ki): az ellenzéknek ahelyett, hogy felül a Fidesz által lendületbe hozott gyűlöletvonatra, határozottabban kellett volna elhatárolódnia a migránsokkal való riogatástól, és erősebb baloldali állításokkal kellett volna előrukkolnia a választók megnyerésére.
Vagy ha már ezt nem tették meg a választások előtt, méghozzá azért, mert jól láthatóan féltek hozzányúlni a migráció-kérdéshez (erre használtam a »szalvétával faszt fogni« kifejezést), akkor legalább a választások után ne próbáljanak meg szolgalelkűen és gyáván besorolni a Fidesz mögé, hogy ezekkel a semmire se jó szólamokkal próbálják meg megspórolni a bődületesen nagy választási vereség után a tényleges szembenézést elkövetett hibáikkal.
Cikkemre az LMP-s Turcsán Szabolcs válaszolt, és ebből a válaszból újra csak tökéletesen levezethető, miként igyekszik az ellenzék egy része hamis ideológiák mentén, álproblémák generálásával (illetve újrahasznosításával) elvonni a figyelmet saját politikai kudarcairól.
A válaszcikk nem mentes egyébként a csúsztatásoktól sem, például szándékosan tesz úgy, mintha az éhínség elől menekülők egyben nem menekülhetnének háború elől is, és mint ilyenek, máris nem érvényes rájuk a genfi egyezmény, vagyis Turcsán szerint a szolidaritásunkból sem kell, hogy részesüljenek. Csakhogy én egy szóval sem állítom, hogy a szolidaritás a genfi egyezmény értelmében kellene, hogy történjen (bár azt azért most is fontosnak tartom jelezni, hogy a genfi egyezmény kötelezettségeket ró Magyarországra is a menekültekkel szemben, mely kötelezettségeket Magyarország rendre megszegi). Egész pontosan ezt írtam, és tartom most is:
„Szolidaritás pedig nem csak kultúrák és értékek mentén, hanem az emberiesség alapvető elvei alapján minimum megilleti azokat, akik háborús övezetből, a halál elől, az éhínség elől menekülnek, ez nem baloldali vagy jobboldali kérdés, egyszerűen csak a tisztesség követeli meg.”
Turcsán Szabolcs emellett azt is állítja, hogy az ellenzék bukásának fő okaként nevezem meg a kerítéstopikot, holott az ellenzék migrációs kérdésekben tanúsított hozzáállását csupán egyik példájaként hozom a bukás számos elemből összeálló tényének.
De természetesen ezek a csúsztatások tökéletesen alkalmasak arra, hogy végül az LMP-s politikus felvezesse saját álláspontját a kérdésben, amely nagyjából így épül fel:
- a vasfüggöny megszűnésével megkezdődött a jóléti államok erodálódása,
- a genfi egyezmény még nem számolt a klímamenekültekkel,
- a klímaváltozás a modernizációnak és a tőke működési logikájának köszönhető,
- mivel a tőke nagy része kevesek kezében összpontosul, ezért nem kérhető számon ugyanannyi szolidaritás azokon, akik kevesebb tőke felett rendelkeznek,
- ha befogadjuk a menekülteket, Magyarországon leesnek a bérek, mert lesz elég munkaerő,
- a szupergazdagok tehát nyúljanak a zsebükbe, és globális léptékben mérve a pénzünkkel arányosan legyünk országonként szolidárisak, és vegyük ki a részünket a klímaváltozás megfékezéséből.
Turcsán érvelése több ponton is sántít, de a legszembetűnőbb probléma ugyanaz a sarkítás, ami egyébként a kormányra is jellemző: jelenleg ugyanis szó sincs klímamenekültekről, a Magyarországra érkező menekültek nem azonosak minden, a határon illegálisan átlépő személlyel, ám azáltal, hogy egységesen kezeljük őket, pont azokat a toposzokat használjuk, amelyekkel a kormány is manipulál.
„Mi történik, ha a magyar ellenzék megfogadja a humanista értelmiség szavát, és szolidaritásáról biztosítja, majd természetesen befogadja a világ minden tájáról érkező, a szegénység, vagy a szegénység miatti éhínség, vagy az éhínség miatti háborúk menekültjeit?” – írja egy helyen.
Nos, erről ugyebár szó sincsen – bármennyire is könnyű azzal riogatni, hogy ha és amikor bekövetkezik majd a mindent elárasztó népvándorlás, akkor a világ minden tájáról hozzánk érkező embert mi fogjuk befogadni. A genfi egyezmény itt egyébként azért fontos, mert valóban pontosan meghatározza, hogy ki számít menekültnek – szóval azért ne tegyünk úgy, mintha »a világ minden tájáról érkező« mindenki a magyarok vállát nyomná a jövőben. Az is tény, hogy amikor az egyezmény megszületett, még nem láthattunk előre olyan problémákat, mint például azt, hogy a klímaváltozás miatt milliók lesznek majd kénytelenek elhagyni lakhatatlanná vált környezetüket – mert mondjuk azt elönti egy óceán, lásd Kiribati esetét – ami egyébként azért tanulságos, mert az első kiribati menedékkérőt Új-Zéland seperc alatt elutasította. De azért arról se feledkezzünk már el, hogy a konfliktus kezdetét Szíriában is a vízhiány, vagyis lényegében a klímaváltozás okozta…
Egy lényeges dolgot azonban Turcsán Szabolcs nem vesz figyelembe. Magyarország hagyományosan tranzitország (erre vonatkozóan érdemes kicsit böngészni a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal statisztikáit), vagyis az országhatáron belépő menekültek döntő többsége nem itt akar új életet kezdeni, hanem szándékai szerint haladna tovább Nyugatra. A tendencia nem új keletű, de a legutóbbi menekülthullám is bizonyította: a legtöbben nem azért jönnek erre, mert célországként tekintenek hazánkra – ezt a tényt hagyta egyébként figyelmen kívül az Orbán-kormány is, amikor (miközben buszokkal dobta át a határon az embereket) idehaza komplett kampányt épített fel az országunkat megrontó migránsokkal riogatva.
Az tény, hogy a kvótarendszer bevezetésével hárulna Magyarországra egy bizonyos számú menekült befogadásának kötelezettsége – azt viszont már tudjuk, hogy az a szám, amit Brüsszel meghatározott, szinte el sem tér attól, amennyi menekültet például tavaly befogadott hazánk, még a legnagyobb migránsellenes gyűlöletpropaganda időszakában is. Belerokkantunk?
Ami viszont ennél jóval problematikusabb, az az érvelés második fele, az az állítás, miszerint ha Magyarország befogadó ország lenne, azzal a magyar társadalom járna rosszul, ugyanis a beérkező migránsok elvennék a munkát, leszorítanák a béreket és ezáltal okoznának kárt Magyarországnak.
Turcsán egészen pontosan ezt írja:
„Leesnek a bérek, mert lesz elég munkaerő. Miközben évszázadok óta először az egyszerű, normális, magyar ember a világpolitikai játszmák kvázi nyertese, mert egyszerű felszolgálóként vagy hegesztőként közel milliós fizetést kaphat Nyugaton, és így a hazai munkaerőhiány miatt itthon is emelni kénytelenek a munkáltatók – pont, mint fél évszázada Nyugaton.
Ezek az évek a történelmi esélyt adják a magyaroknak, hogy széles középosztály épüljön, ami megjegyzem, a sokat hiányolt hazai ’demokrácia’ alapfeltétele.”
Hadd jegyezzem meg rögtön: azt azért nehéz nyertes pozíciónak nevezni, amikor magyar fiatalok kénytelenek elhagyni a hazájukat, hogy más országokban (gazdasági bevándorlóként, ha bátorkodhatok ilyesmit mondani) vállaljanak munkát, sokszor megalázó körülmények között.
De ha más státuszú munkavállalókra gondolunk: egy ápoló vagy egy hegesztő elhagyhatja az országot a fizetésért, ettől Magyarországon az ápolók és hegesztők helyzete még közel sem javult annyit, hogy abból a magyar társadalom, vagy akár a magyar gazdaság profitálni legyen képes. A munkáért járó bér emelése, pláne a közszférában nem attól függ, hogy hány menekült tartózkodik jelenleg hazánkban, vagy mennyi érkezik a jövőben.
Az ápolók és hegesztők bérezése tragikus, ez viszont elsősorban a magyar munkavállalói jogok kiüresítésének, az érdekvédelem letörésének köszönhető, vagyis elsősorban ezek megerősítése eredményezne tisztességes béreket és csökkentené a munkaerőhiányt ezekben a szegmensekben. Mindez alapvetően teljesen független a migrációs kérdéstől.
Amit viszont biztosan látunk jelenleg: a munkaerő-piac küszködik, az olcsó betanított munkások országa vagyunk (és a szakképzés szétverésével pontosan ezt a tendenciát sikerült erősíteni is az elmúlt években, ami a robotizáció kapujában topogva őrületesen nagy problémát jelent), ezen pedig szinte bizonyosan nem változtatna az, ha menekülteket is befogadna az ország. A bizonyos ágazatokban már most szorongató munkaerő-hiány egyelőre bőven nem geopolitikai tényezők függvénye (és itt tényleg jó lenne nem a nemzetközi szervezetek által rengeteget bírált Ausztráliával példálózni), és a kivándorlási tendenciákat elnézve és összevetve a közoktatás, a szakképzés és a felsőoktatás hiányosságaival, figyelembe véve a közmunkaprogram erőteljes felszívó hatását is – bőven lenne idehaza mit tennie a politikusoknak a probléma kezelésére, mielőtt a klímamenekültekre mutogatnak.
Az ápolók, mentősök, pedagógusok, meg a többiek bérét ugyanis nem az veszélyezteti, hogy menekültek lépnek be az országba (pláne, ha mennek is tovább), hanem az a felelőtlen jelenlegi kormányzás, aminek alternatíváját az ellenzék mindeddig nem volt képes felmutatni.
Ami pedig azt illeti, hogy vajon tényleg a menekültek állnának-e egy erős középosztály útjában: nos, ezzel kapcsolatban talán érdemes megjegyezni, hogy Magyarország jelenleg nem hogy nincs semmiféle történelmi esélynek a kapujában sem, de valójában a történelmileg alig létező középosztályt is sikeresen felszámolta a jelenlegi kormány, aminek szintén semmi köze nincs a migrációs politikához, hanem egy rendkívül tudatos kivéreztetése volt az amúgy is ezer sebből vérző társadalmi rétegnek.
Aminek megerősödése valóban egy jól működő demokrácia alapját képezhetné – csakhogy ezzel kapcsolatban sem sok mondanivalója volt az ellenzéknek, mármint hogy hogyan tervezik megerősíteni a középosztályt.
Mindezek a kérdések most talán másodlagosnak tűnhetnek, hiszen jelenleg is a Fidesz kormányoz. És ha ebből indulunk ki, akkor semmilyen középosztály nem épül itt még jó ideig, a munkaerő-piac továbbra is olcsó és könnyen pótolható betanított munkásokra épül majd (már ameddig a külföldi cégeknek megéri ez a fajta foglalkoztatási forma Magyarországon), a munkavállalók továbbra is el lesznek nyomva, és az érdekérvényesítés különféle formái is ignorálva lesznek – hogy a globális szinten kezelt klímaváltozásból hogyan vennénk így ki a részünket, arról meg pláne szó sem esik…
Az ellenzéknek ebbe – ahogy az elmúlt 8 évben is jócskán megtapasztaltuk – nem sok beleszólása lesz. A kérdés inkább az, hogy mi a szándék, hogy valóban képesek lesznek-e megújulni, vagy haladnak tovább a megúszás irányába.
Mert ha a megújulást a határozottan menekültellenes és kerítésnyalogató politika jelenti, akkor egy dolgot érdemes megjegyeznünk: ez a fajta ellenzéki hozzáállás nem több gyáva megfutamodásnál és a hibákkal való szembenézés megtagadása. Kiszolgálása egy olyan érdeknek, ami nem a társadalom irányából fakad (a migránsokkal való riogatás ugyanis kizárólag a Fidesz által felépített történet, ami leginkább a médiafölénynek és az ellenzéki töketlenkedésnek köszönhetően működik), hanem kizárólag a jelenlegi kormány hatalmon maradását segíti.
Ez a „Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját” mentalitás a Fidesznek hozott pluszszavazókat. És az ellenzéknek azon is el kellene gondolkoznia, hogy vajon tőlük nem vitt el voksokat az a hozzáállás, amivel kezelték a kérdést?
A Fideszt saját pályán nem lehet megverni, ezen a térfélen nincs piaci rés, a kormány társadalmat érdemesekre és érdemtelenekre osztó politizálásának csak az lehet alternatívája, aki a szolidaritást is visszaemeli a közösségi értékek közé, és nem kirekesztő, hanem igazságos és egyenlőségre épülő, demokratikus országot épít. A kerítés, és mindaz, amit jelképez, erre nem alkalmas.
És akkor ezek után mást nem tudok írni, csak újfent azt: igenis elvárható egy baloldali közösségtől, hogy szolidáris legyen a sérülékeny csoportokkal, legyenek azok cigányok, nők, hajléktalanok, melegek, fogyatékosok, munkavállalók vagy akár menekültek, és ahelyett, hogy ellenséget gyárt belőlük, inkább azon dolgozik, hogy befogadó, elfogadó, az emberi értékeket tiszteletben tartó és integráló közösséget hozzon létre. Abból, ami van.
