Szerdán közölte legújabb kutatásának eredményeit a Policy Agenda elemzőműhely, amely azt mérte fel, hogy mit gondol a társadalom a váratlan kiadásokról, és mennyire tudnának az emberek felkészülten reagálni a hirtelen keletkező költségekre. Az eredmények lesújtóak: a számok alapján a magyar társadalom kétharmada egyáltalán nem rendelkezik az ezekhez szükséges megtakarításokkal.
Ahhoz, hogy a váratlan kiadások jelentette terhet definiálják, a Policy Agenda kutatói először meghatározták azt a bevételi szintet, amely nem nyújt lehetőséget arra, hogy belső átcsoportosításokkal, vagy ebből félrerakott megtakarításokkal legyen lehetősége tartalék képzésére, és a hirtelen fellépő költségek finanszírozására. Ezt a létminimum értékének feleltették meg.
A magyar „létminimum érték” mérőszám tartalmilag annyit tesz: mennyiből tud megélni minimális szinten egy család, ha nincs váratlan kiadása. Kiszámítását az élelmiszer-fogyasztás normatív értékéből kiindulva, az élelmiszereket a normatívához hasonló értékben fogyasztó háztartások fogyasztási adatainak felhasználásával végzik el, és tartalmazza az élelmiszereken kívüli szükségletekre fordítandó forintösszegeket is.
2016-ban a magyar létminimum összege egy fős háztartás esetén 88.619 forint volt (a 2017. évre vonatkozó adatot még nem közölte a Policy Agenda). A családi átlagok pedig azt mutatják, hogy mekkora jövedelem szükséges egy háztartásnak ahhoz, hogy biztosíthassa tagjai számára a folyamatos életvitellel kapcsolatos szerény – a társadalom adott fejlettségi szintjén konvencionálisan megfelelőnek minősülő – szükségletek kielégítését.
A szerény szükségletek kielégítésén felül a Policy Agenda kutatása a váratlan kiadások jelentette terhet is számokba öntötte:
A Policy Agenda által készített kutatás eredményei szerint a háztartások szintjén a kisebb váratlan kiadások fedezetére nagyságrendileg átlagosan 300 ezer forintra lenne szükség (a kutatásban szereplő pontos érték 297 350 forint).
Azaz ekkora összegnek kellene rendelkezésre állnia ahhoz, hogy ne rendítse meg akár egy háztartási gép nagyobb javítása, cseréje, vagy a munkából átmeneti kiesés miatti anyagi nehézség, vagy váratlan betegség a családi költségvetést; ne kényszerüljön arra, hogy külső forráshoz kelljen nyúlnia. Megjegyzik, hogy befolyásolja ezt a kívánatos megtakarítási szintet, hogy mennyien élnek az adott családban, és egyes településtípusok, illetve különböző iskolai végzettségűek között is jelentős különbségek vannak.
A szükséges összeg tükrében a valóban rendelkezésre álló tartalékok szomorú képet festenek.
A megkérdezett háztartásoknak mindössze 34 százaléka mondta ugyanis azt, hogy van akkora megtakarításuk, ami elegendő a kisebb váratlan kiadások finanszírozására.
Ez az arány a fővárosban élőknél 38 százalék, a községekben pedig 30 százalék. Az egy-két fős háztartások 36 százaléka, míg az öt, vagy annál nagyobbaknak 24 százaléka mondta, hogy van akkor tartaléka, amelyet elvárt megtakarításként jónak tartana.
A magyar társadalomnak összességében tehát mintegy kétharmada úgy érzi, hogy nincs anyagilag felkészülve, ha kisebb váratlan kiadást kellene finanszíroznia. Ez pedig – jegyzik meg a kutatás készítői -alapvető probléma, mivel ez olyan kiszolgáltatottsági elem, amely növeli a társadalmi félelmeket.
(Forrás: Policy Agenda)
