A magyar egészségügyben egyre növekszik a magánjellegű finanszírozás, derült ki a G7 Lantos Gabriellával, a Róbert Károly Magánkórház operatív igazgatójával készült interjújából. Az interjúban Lantos beszélt arról, milyen finanszírozási modellek léteznek jelenleg a magyar egészségügyben és hogy a jövőben mire lehet számítani a magán- és állami egészségügy változása és egymáshoz való viszonya kapcsán. Szóba került Kásler Miklós és Csányi Sándor is, valamint az, hogy nem is feltétlenül azok veszik igénybe a magánegészségügy szolgáltatásait, mint akikre gondolnánk.
„Az egészségügy nem üzlet” – mondta Orbán Viktor még 2010-ben, de a 2008-as népszavazással is elég markánsan az állami finanszírozású egészségügy mellett tette le a voksát a Fidesz a vizitdíj és a kórházi napidíj megszüntetése melletti kampányolással. Azóta – ahogy sok minden másban is – láthatóan változott Orbán pártjának az egészségügyhöz való hozzáállása, hiszen, bár konkrét intézkedésekkel nem támogatta, de nem is léptek fel az egészségügyi rendszer rohamos piacosodása ellen.
A vizitdíj eltörlésének megszavazásával nyilvánvalóvá vált a politikai szereplők számára, hogy a nagy elosztórendszerekhez – beleértve az egészségügyet és a nyugdíjrendszert is – nem lehet hozzányúlni, mert abba bele lehet bukni. Így a magyar rendszer a kétsebességes (azaz az állami mellett párhuzamosan működő magánellátás) egészségügy felé kezdett el egyre erőteljesebben elmozdulni.
Lantos Gabriella szerint azért piacosodásról és nem piacosításról van szó, mert nem egy szervezett folyamat következménye a jelenlegi helyzet: leginkább abból következik, hogy az állami egészségügyből jelentős összegek hiányoznak, miközben a betegek így is azt érzik, mindenképp fizetniük kell érte. A hálapénz helyett pedig már nem olyan nagy különbség, ha inkább egy magáncégnél kötnek biztosítást. A magánegészségügyi szférában pedig a fokozódó kereslet fokozódó kínálathoz vezet.
A legnagyobb probléma jelenleg Lantos szerint az, hogy nem átlátható a rendszer, négy különböző modell folyik össze:
- van a teljesen állami ellátás (állami finanszírozással),
- van az állami ellátás, ami részben magánfinanszírozású (hálapénz),
- vannak magánintézmények, melyeket részben az állam finanszíroz (bizonyos beavatkozásokat az Országos Egészségügyi Pénztár fedez)
- és vannak a magánintézmények, melyek tisztán magánfinanszírozásúak.
A nem tisztázott határok ezen modellek között a betegeknek nem kedveznek, azonban az orvoselitnek igen, ezért nekik például nem állna érdekükben a rendszer letisztázása. Lantos szerint éppen ezért nem is várható, hogy az új egészségügyi vezetés ilyen irányba lépjen.
Káslerről egyébként Lantosnak meglehetősen pozitív véleménye van, szerinte az Onkológiai Intézet igazgatójaként bevezetett egy olyan rendszert, ami az egész magyar egészségügyi rendszer számára elengedhetetlenül fontos lenne: a protokollok bevezetése. Jelenleg nincsenek protokollok a magyar egészségügyben, az orvosi hivatás „értelmiségi szabadfoglalkozás”. Minden orvos maga, saját tanulmányai és tapasztalatai alapján dönthet arról, hogyan kezel egy beteget. Éppen ezért lehetnek óriási különbségek a kezelés minőségében attól függően, hogy milyen orvoshoz kerül az ember. Kásler ebben hozott újítást, jelenleg az országban bárhova megy az ember onkológiára, az orvosának ugyanazokat a központilag meghatározott szabályokat kell követnie.
Jelenleg körülbelül 100 ezer embernek van Magyarországon magánegészségügyi biztosítása, de ennél jóval több embernek fizeti a munkahelye valamely magánintézménynél az egészségügyi ellátását. Lantos szerint a cégeknek jobban megéri fizetni a dolgozói egészségbiztosítását, mint kockáztatni, hogy esetleg amiatt esik ki valaki hetekre-hónapokra a munkából, mert az állami egészségügy jóval lassabban működik, mint a magán.
Az jelezte legbiztosabban, hogy a magánbiztosítások piaca erőteljesen növekszik, hogy tavaly nyáron Csányi Sándor, az OTP-vezér cége bevásárolta magát az egyik vezető budapesti magánegészségügyi szolgáltató, a Budai Egészségközpont Kft.-be. Ez jelzésértékű lehet a többi nagybefektetőnek is, hogy érdemes ebbe a piacba befektetni. Lantos szerint emiatt jelentős felfutás várható.
Az interjúban talán az egyik legmeglepőbb állítás az volt, hogy többnyire nem a felsőosztály tagjai veszik igénybe Magyarországon a magánegészségügyi ellátást: „A gazdagok nem Magyarországon gyógyulnak” – ezzel magyarázta Lantos a jelenséget. Szerinte leginkább a felső-középosztály, de egyre gyakrabban az alsó-középosztály az, akiket leginkább érinti a magánellátás rendszere, bár utóbbiaknál az a leggyakoribb, hogy az egész család dobja össze az ellátás árát.
Lantos szerint az ideális modell az lenne, ha a kisebb, életet nem veszélyeztető műtétek a magánellátásban történhetnének, míg a nagyobb beavatkozásokat továbbra is az állam kezelné. De „nem épület kérdése, hanem finanszírozás kérdése, hogy milyen lesz az egészségügy,” zárta a beszélgetést, utalva arra, hogy nem lesz elegendő, ha az egészségügyi intézményeket felújítják, ha az általuk nyújtott szolgáltatás nem változik.
