A tegnapi napon olyan dolog történt a 38. szélességi körnél meghúzott belső-koreai határon, amelynek szimbolikus jelentősége sokkolta a világot. A Donald Trump amerikai elnökkel még nemrég egymást atomháborúval fenyegető Kim Dzsongun, Észak Korea egyeduralkodója, és az egyébként balközép, békepárti dél-koreai elnök, Mun Dzsein 65 év óta országaik első vezetői, akik kezet ráztak a demilitarizált zónánál, Panmündzsonban, majd 10 év után újfent tárgyalóasztalhoz is ültek.
A tavaly még környező országot Amerika „sátáni hatalma” kiszolgálójának tekintő észak-koreai vezetés főalakja a rövid kézfogás és fotózkodás után pedig kiállt és nagyjából azt mondta el, az utóbbi hónapban rájött arra,
„…hogy Észak- és Dél-Korea nem két ország, hanem egy család.”
Kim még hozzátette, a konfliktus helyett mostantól ennek a „családnak” az érdekeit kell néznie.
A panmündzsoni találkozó még a néhány hónappal ezelőtti helyzethez képest is hihetetlen, még akkor is, ha a pjongcsangi téli olimpia összkoreai csapatai, és a Kim család prominensének, a vezér húgának, Kim Dzsodzsongnak a látogatása már jelezték az enyhülést.
De mégis mi történt? A nemzetközi, angol nyelvű sajtóban, az orgánumok vérmérsékletüktől függően más és más magyarázatokat vetnek fel, ezek nyilván párhuzamosan, egymás mellett is érvényesek lehetnek.
- Az észak-koreaiak atomrakéta tesztelőüzeme összeomlott: geológusok és a kínai felderítés is nyilvánosságra hozták a napokban, hogy Észak-Korea egy baleset következtében elveszthette nukleáris szakembereinek és arzenáljának jelentős részét. A brit Guardian beszámolója szerint a Kínai Technológiai Egyetem geológusai több kisebb robbanás következtében a földalatti tesztekre használt hegy részleges összeomlását állapították meg. Néhány nappal az említett esemény után, április 20-án Kim Dzsongun bejelentette, befejezik a nukleáris teszteket.
Ha mindez igaz, akkor bizony őszinte a békülési szándék, hiszen a rezsim elvesztette nukleáris elrettentő eszközeit amelyek diplomáciájának alapját képezték.
- Észak-Korea szórakozik Szöullal és Washingtonnal. Az USA- és konfliktuspárti Foreign Policy magazin elemzése azonban arra figyelmeztet: az észak-koreai vezér hirtelen békülékeny szándéka csapdákat is rejthet: Michael J. Green távol-keleti diplomáciával foglalkozó Georgetown-i professzor itt nyilvánosságra hozott egy birtokukba került memorandumot, amelyet Kim Dzsonggak, a koreai néphadsereg politikai irodájának vezetője készített Kim Dzsongun részére. Eszerint a békülési stratégiával a Phenjan által közvetlenül fenyegetett Japánt és Dél-Koreát kívánják kivonni a Trump alatt egyre kapkodóbbá váló amerikai külpolitika bűvköréből. Trump új tanácsadója, John Bolton maga is hangsúlyozta, lényegében a maximális nyomásgyakorlás alkalmazásán kívül nem lát jó stratégiát Észak-Korea ellen. Kim Dzsonggak azonban itt azt írta, Észak-Korea célja ebben helyzetben csakis az USA „bábállamainak” nevezett fenti országok vezetőinek és közvéleményének körbeudvarlása, hogy azok kevesebb veszélyt és több politikai hasznot lássanak a tárgyalásban, mint Washington érdekeinek kiszolgálásában. Green figyelmeztet: a lépés megtörheti az általa helyeselt amerikai távol-keleti szövetség egységét és Phenjan, de végsősoron Peking és a kínai vezetés érdekeit szolgálja, így óvatosságra int.
- Mun Dzsein dél-koreai elnök komoly jogvédő, ellenzéki és békepárti múltjával más hozzállást képvisel, mint jobboldali, autoriterebb és amerikabarát elődjei, emelte ki a szingapúri Straits Times, amely főleg Mun elnök érdemének tartja, hogy tapintható távolságba került egy Észak-Korea és Dél-Korea közötti végleges békeszerződés 65 év után. A valódi kulcskérdés azonban igazából az, hogy a szép szavak mellett hajlandó lesz-e Kim végül a rezsim teljes nukleáris arzenálját is leszerelni, abban a formában, mint amit az ENSZ már régóta kér az országtól?
A tárgyalások a nyugati szkepticizmus ellenére azonban egyelőre folytatódnak, és mindenképpen egyedi az a lehetőség amely a régóta konfliktusok és emberi jogsértések által gyötört félsziget lakóinak most megnyugvást is hozhat.
(Guardian, Foreign Policy, Straits Times // Címoldali ép: The Straits Times, Twitter)
