Az április 8-i választási eredmény után elindult a gondolkodás, miként kéne meghódítania a baloldalnak és az ellenzéknek a vidék népét, „lemenni falura”, hogy megfordítsa a mostani eredményt. Pedig ha megnézzük a számokat, a helyzet az, hódításról nem beszélhetünk, inkább védekező harcokról. Ennek terepe pedig nem a falu, hanem a főváros és a megyei jogú városok.

Miközben az ellenzéki közvélemény nyugtázta, hogy a fővárosban azért még mi vezetünk, az a miénk, ez valójában csak a teljes számokban igaz. Ha a Jobbikot jobboldali pártnak számoljuk, akkor csupán 6 olyan kerület van, amelyben nincs legalább 50%-a a Jobbiknak és a Fidesznek együttesen. A Fidesz pedig több szavazatot kapott, mint 4 éve Budapest külső kerületeiben, miközben olyan kerületekben mint Csepel, Soroksár vagy Rákosmenete a Jobbik a legerősebb ellenzéki párt a listás szavazatok alapján.

Míg például Csepelen Szabó Szabolcs diadalát ünnepeljük, érdemes megnézni, hogy listán a Fidesz majden 2500 szavazattal kapott többet a kerületben, mint 4 éve, a Jobbik pedig 18 százalékot ért el az egykori Vörös Csepelen.

A Fidesz csupán a polgári, budai kerületekben veszített nagy számú szavazót, persze az is igaz, hogy az ellenzéki pártok is erősödtek szavazatszámukban Budapesten.

Ezek az adatok , főleg a Jobbik két számjegyű budapesti eredménye leginkább azt mutatják, hogy Budapesten nem baloldali-liberális-zöld, hanem a jobbikos erősödés (az átszavazásokkal együtt) az, ami az ellenzék számára jobb eredményt hozott. Ha pedig a dinamikát nézzük, akkor azt látjuk, hogy míg lényeges erősödést Budapesten a Jobbik tudott elkönyvelni (kisebb részt az LMP), illetve új belépőként a Momentum jelent meg, addig a többiek inkább stagnálnak.

Ez pedig inkább jelenti azt, hogy a baloldali-liberális-zöld pártoknak meg kell védeniük budapesti állásaikat, meg kell fordítaniuk Budapesten a dinamikát, és visszaszerezniük a főként külvárosi szavazóikat. Szó sincs arról, hogy kényelmesen hátradőlhetnének az önkormányzati választásokra készülve, és offenzívát indíthatnának vidéken.

Már csak azért is igaz ez, mert azok a kulturális törések, amelyek mentén a Fidesz a politikáját szervezi, ha kicsiben is, de Budapesten is látszanak. Így szavaznak át balra a polgári környékek lakói, és jobbra a a külvárosok népei.

Márpedig erőforrása a balos, liberális, zöld pártoknak leginkább Budapesten van (talán ez az LMP-re igaz legkevésbé), illetve itt is a legolcsóbb utazás nélkül kipróbálni azokat a technikákat elképzeléseket, amelyek utána vidéken, akár kicsit átalakítva, sikeresek lesznek.

Harmadrészt pedig a vidék visszahódítása nem lehet sikeres egy erős szervezett, budapesti hátország személyi és anyagi erőforrásai nélkül.

Tehát bármennyire is azt látjuk, egy országos ellenzéki sikerhez a vidéket kell megnyerni, valójában nem itt tartunk, hanem ott, hogy Budapestért kell harcokat vívnia a balos ellenzéknek.