700 ezer ember nem tudja anyagi okok miatt megfelelően melegen tartani az otthonát ma Magyarországon.
Évente százak halnak meg a téli időszakban kihűlés miatt, mintha a tél valami előre kiszámíthatatlan dolog lenne, mintha nem lenne rá megoldás. Csak tavaly ősz és idén március között 200 magyar állampolgárt ölt meg a hideg.
Lázár János szerint az államnak nincs felelőssége abban, hogy hányan halnak meg kihűlés miatt.
Érdemes ennek cáfolatára megnézni, hogy a 2011-ben bevezetett szociális tüzelőanyag-támogatási program hogy működik. Ez az alacsony jövedelmű háztartások egyetlen központi lakásfenntartási célú támogatása, melyre csak tavaly több mint 180 ezer háztartás pályázott sikerrel.
Ma minden ötödik magyar lakást kizárólag fával fűtik, ennek ellenére a központi költségvetés lakhatásra fordított összegének alig 1,6 százaléka ment erre a programra, míg például az elsősorban a középosztály lakásvásárlását segítő intézkedésekre 211 milliárd forintot költött a magyar állam 2017-ben – derül ki a Habitat for Humanity Magyarország által készített elemzésből.
A szociális tüzelőanyag-támogatási program azért kiemelkedően fontos az alacsony jövedelmű háztartások számára, mert ezekben a háztartásokban jellemzően tűzifával fűtenek. És míg a gáz és a távfűtés költségei 14 és 11 százalékkal csökkentek (igen, a rezsicsökkentés jóvoltából), addig a fa és a szén ára csaknem 30 százalékkal nőtt(!) az elmúlt hat évben – ami jól mutatja azt is, hogy a kormány intézkedései inkább a középosztálynak kedveztek, miközben az szegénységben élők helyzetének javítása nem kiemelt célja az államnak.
Magáról a programról azt érdemes megjegyezni, hogy 2011-es indulása óta többször is változott a pályázásra jogosult települések köre, és a települések közti elosztás módja is – vagyis kiszámíthatóságról a támogatás esetében nem beszélhetünk.
2016 óta a támogatás mértékét a közfoglalkoztatottak átlaga és a 80 éven felüli lakosok száma alapján állapítják meg, hogy egy település mekkora támogatásra jogosult, de a Habitat megállapítása szerint ez nem mindig mutat egyenes arányt a rászorultak számával az adott településen.
Tavaly 2255 település részesült az állami hozzájárulásban.
A szervezet szerint nem csak a támogatás mértékével, de az elosztásával kapcsolatban is vannak problémák: a településeknek járó összeg megállapításakor például nem veszik figyelembe azt, hogy hányan fűtenek fával (még egyszer: egy szociális tűzifa-programról beszélünk!), emellett az is problematikus, hogy a közfoglalkoztatott és a 80 év feletti lakosok aránya nem fejezi ki megfelelően, hogy egy adott településen hány alacsony jövedelmű, a támogatásra rászoruló háztartás van.
A rendszerbe eleve bele van kódolva az igazságtalanság: a Habitat tanulmányából kiderül, hogy a jó társadalmi-gazdasági helyzetű járásokban magasabb a támogatás átlagos összege, míg a leghátrányosabb helyzetű járásokban az átlagos támogatási összeg jóval alacsonyabb az átlagnál.
Ráadásul a települések helyi rendeletekben határozzák meg, hogy ki számít rászorulónak – így az egyenlőtlen és igazságtalan elosztás mértéke is tovább fokozódik, hiszen azokon a településeken, ahol több a rászoruló, mint a központi elosztási szempontok alapján meghatározott „ellátottak száma”, kevesebb tüzelő jut egy háztartásnak, míg ahol kevesebb a rászorulók száma, háztartásonként több tüzelő kerül kiosztásra.
A Habitat for Humanity Magyarország épp ezért javasolja többek közt a program elosztási módjának megváltoztatását, a rászorultság újradefiniálását, emellett átfogó intézkedéseket is, mint például a nem megfelelő hőszigeteléssel rendelkező lakások felújítását, illetve a helyi energiahatékonyságot célzó intézkedések (pl. kályhacsere program, brikettáló szerkezetek beszerzésére és működtetése) bevezetését. Jelentésük itt elolvasható.
2016-ban országos szinten átlagosan 24.453 forintnak megfelelő tűzifát osztottak szét háztartásonként. Viszont a leghátrányosabb helyzetű településeken az átlagos támogatási összeg nem érte el a 17 ezer forintot sem – míg a fejlettebb településeken akár a 63 ezer forintot is meghaladta.
Vagyis amikor Lázár János szemrebbenés nélkül állítja, hogy nincs állami felelősség a kihűléses esetekben, akkor azért jó, ha eszünkbe idézzük: a fagyhalál az esetek csaknem felében nem az utcán, hanem saját, fűtetlen otthonukban éri utol a magyar állampolgárokat. Miközben a magyar állam a inkább a középosztály támogatásával van elfoglalva, és egy olyan támogatási rendszert alakított ki, ami a szegénységben élőket háttérbe helyezi.
