Nem ritkán szembesülhetünk azzal, milyen hétköznapi hatásokkal is jár a kormányzati gyűlöletgépezet, amely legutóbbi lépésével épp egy kontextusából kiragadt képpel plakátolta tele az országot, hogy beáramló migránstömegekkel riogasson. Most egy újabb példát kaphattunk.

Csepregi János író osztotta meg közösségi oldalán azt a hétfő esti történetet, amelyről azt írja, „félelmetes keserűséget” érez miatta. Csepregi a 182-es busszal utazott hazafelé, amikor arra lett figyelmes, hogy egy középkorú nő hangosan üvöltözik egy 14-15 éves fekete kislánnyal.

„Az említett középkorú nő mocskos niggerezett, büdöspicsázott, kurvaanyázott fennhangon, hogy csak a legszofisztikáltabb kifejezéseit említsem, mert voltak sokkal gyomorforgatóbbak is.”

Az író megpróbálta leállítani a nőt:

„Mire természetesen mocskos hazaáruló lettem, akinek lesülhet a bőr a képéről, mert nem igazi honvéd, hogy inkább arra lenne eszem, hogy megállítsam az ilyeneket, minthogy védelmezzem a niggereket.”

A kislány időközben leszállt, a szópárbaj még folytatódott, az ordibáló nő arra biztatta Csepregit, hogy szálljanak le, hogy „odalent lejátszhatjuk”. Majd leszállt a nő, az író maradt, a buszon pedig visszatért a hallgatás.

„Itthon a páromnak azt mondtam, el kell húzni Magyarországról a francba, ahol teljesen elfogadható, ha valaki így viselkedik, ha valaki egy ártatlan kislánnyal így beszél. Mire ő azt mondta, addig nincs minden veszve, amíg minden buszon van valaki, aki leállítja az ilyeneket.

Tőletek kérdezem: jut még minden buszra legalább egy ember, aki szól?” – teszi fel a kérdést a férfi.

Zárásként pedig abban reménykedik, hogy a kislány arra fog inkább emlékezni, hogy volt valaki, aki szót emelt a mocskolódás ellen.