A rendszerváltás óta talán a mostani választás az első, amikor a szocialisták markánsan baloldali karaktert vállalva mernek megjelenni a választáson. Karácsony Gergelynek és pártjának jelenléte alapból garancia a szociálisan elkötelezett politikára:
a zuglói polgármester, közösen a szintén Párbeszédes Szabó Rebekával az elmúlt években hatékonyan segítette a helyi rászorulókat. Ez az aktív és támogató, esélyteremtő szociális szemlélet élesen áll szemben jobboldali kormányzat és önkormányzatok gyakorlatával, a büntető jellegű szegénypolitikával.
Ígéretes az is, hogy a pártszövetség balra nyitott, és szerencsétlenkedve ugyan, de próbál zárni a Jobbik irányába.
Karácsony és a szocialisták az utóbbi hónapokban a legtöbbet tették azért, hogy minél magasabb szintű ellenzéki összefogás alakuljon. Átengedték a választókerületek jelentős részét a Demokratikus Koalíciónak, más helyeken pedig beálltak független jelöltek mögé.
A Mérce közéleti szereplőket, aktivistákat, civileket és elemzőket kérdezett arról, ők hogyan szavaznak, kiket támogatnak. A kampány hajrájában különböző pártszimpátiákkal és választói stratégiákkal rendelkező emberek véleményeit közöljük. (a szerk.)
Eközben a Jobbik sehol sem hajlandó jelöltjének visszaléptetésére, sőt minden eszközzel azon vannak, hogy más ellenzéki pártok biztos szavazóit állítsák maguk mögé. A kampány egyik negatív hozadéka, hogy a szélsőjobboldali gyökereitől elszakadni képtelen, minden választási együttműködést elutasító pártot mégis befogadták a a „demokratikus” pártok közé.
Ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy a pártérdekeket elsődlegesnek tekintő ellenzéki politikusok egy része nem érdekelt a hatékony választási együttműködésben. A felszínen mindenki támogat ilyen kezdeményezéseket, azonban emögött nagyon ritkán van valódi szándék a megegyezésre. Lakhelyemen például lelkes ellenzéki civilekként levélben kértük a meglévő jelölteket, hogy a nyilvánvaló esélytelenségük miatt próbálják összehangolni indulásukat Kocsis Mátéval szemben. Érdemi választ csak Baranyi Krisztinától (Együtt) és Jakabfy Tamás (LMP) kaptunk, Ara-Kovács Attila (DK) csupán annyit írt, hogy egyeztetni nem kíván, de mint a legesélyesebb jelölt, elfogadja mások visszalépését.
Ilyen körülmények között nagy a veszélye annak, hogy a csalódott választók bűnbakot keresnek, és nem kizárt, hogy a szavazók a legnagyobbnak gondolt ellenzéki formációt, az MSZP-P-t fogják büntetni otthon maradással vagy kisebb formációkra való átszavazással.
Ennek áldozatává az a párt válhat, aki maga a legtöbb áldozatot hozta a kormányváltásért.
Természetesen lehetnek fenntartásaink a szocialistákkal és szövetségeseikkel szemben. Fel lehet hozni múltbéli hibáikat, sőt a jelenlegi időszak is ad okot bőven kritikára, de látni kell, hogy az MSZP-P elgyengülése a célegyenesben olyan veszélyekkel jár, amely már rövid távon is rendkívül káros lehet. Nem csupán a várt kormányváltás maradhat el, de visszafordíthatatlan módon átalakulhat az ellenzéki oldal is, ha a Jobbik jóval több voksot kap, mint az MSZP-P.
Mindezt ellensúlyozni kizárólag úgy lehet, ha minden kedvezőtlen tény ellenére is elmegyünk szavazni, és mindenképpen a Karácsony Gergely vezette listára, és ha indul a választókerületben, akkor a szövetség egyéni jelöltjeire szavazunk. Sokan azt gondolják, hogy egyéniben át lehet szavazni a Jobbik jelöltjére, azonban ennek értelme csak ott van, ahol valódi esélye van a kormánypárt legyőzésének. Ilyen hely azonban alig-alig van. Ráadásul még akkor is megmarad az a morális dilemma, hogy így támogatunk egy szélsőjobboldali pártot, amely mindvégig elutasította, hogy részt vegyen egy kormányváltó választási együttműködésben.
Nem hagyhatjuk, hogy a baloldal marginális helyzetbe kerüljön a Jobbikkal szemben, és azt sem, hogy a „demokratikus” oldal vezető ereje legyen a Demokratikus Koalíció, mert Gyurcsány pártja jobboldali formációként foglal teret a baloldalon és azt se feledjük, hogy Orbán gyülöletkeltéséhez hasonló uszító kampányt folytattak a határon túliak ellen az utóbbi hónapokban.
Az MSZP-P a választási kampányban érthető okokból még nem tudott egy markáns baloldali alapállást mutatni, de legalább megvan az esélye annak, hogy hamarosan az amerikai demokrata Bernie Sanderséhez vagy a brit munkáspárti Jeremy Corbynéhoz hasonló baloldali politika jelenjen meg Magyarországon. A baloldal gyökreihez visszanyúló, a társadalmi igazságosság eszméit, a gazdasági egyenlőtlenségek mérséklését, sőt megszűntetését előtérbe helyező baloldali politika lehet ugyanis Orbán Viktor illiberális jobboldali ámokfutásának valódi alternatívája.
A 2018-as választáson megjelent MSZP-P, és velük együttműködő markáns baloldali formációk, mint a Balpárt és az Európai Baloldal elindult ebbe az irányba. A szövetségen kívül nincs más olyan politikai erő, amely erre alkalmas és hajlandó is lenne egyben. Baloldaliként választhatjuk a félreállást április 8-án, de ezzel csak azt érjük el, hogy a valódi baloldal a jelenleginél is marginálisabb helyzetbe kerül Magyarországon.
(Címoldali kép: Karácsony Gergely facebook-oldala)
