A mai nap azzal indult, hogy Juhász Péter visszalépett az egyes számú választókerületben, és azzal végződött, hogy az állva maradt három jelölt megállapodott, ha a pártjaik engedik, akkor egy közvélemény-kutatás alapján visszalépnek a legesélyesebb jelöltek javára.

Persze itt a lényeges mondat, a „ha a pártjaik engedik”. Ugyanis ezek a budapesti nyerhető helyek egy hosszú alkudozási folyamat tárgyai. Információink szerint még most is. Így nem biztos, hogy a jelöltek azzal jönnek majd vissza, hogy a pártjaik megengedték ezt.

De az biztos, hogy Juhász lépése változást hozott az eddigi koordináció dinamikájában. Ugyanis eddig a pártok esélytelen jelöltjeiket léptették vissza, most viszont Juhász személyében egy esélyesnek elkönyvelt jelölt lépett vissza.

Persze Juhász döntése mögött nem csak az a morális elhatározás áll, hogy ő nem akar a kormányváltás kerékkötője lenni, hanem az is, hogy ez a vezéráldozat volt az utolsó húzás amivel a pártját az 5 százalékos küszöb irányába el tudta mozdítani. A visszalépése ugyanis nem csak az összefogás felé tett gesztus, hanem egy üzenet is: „csak akkor kerülök be a Parlamentbe, ha az Együttre szavazol”.

Juhász döntése a legkellemetlenebb helyzetbe a Momentumot hozta, hiszen a két párt szavazói bázisában bőven van átfedés, és az fogja eldönteni, hogy melyik pártnak van legalább esélye az 5 százalékos küszöb átlépésre, hogy melyik párt felé mutat a hangulat az utolsó 2 hétben. Ebben most Juhász és az Együtt lépett egy nagyot előre.

A Momentumnak lépnie kell, és nekik is van egy vezéráldozat-lehetőségük, méghozzá Soproni Tamás, a párt alelnöke és kampányfőnöke, aki a 6.-7. kerületben indul. Itt ha ő visszalép, akkor a 2014-ben a kerületben győztes DK-s Oláh Lajos kap nagy esélyt az újabb egyéni győzelemre.

A többi pártnál persze nincs ekkora visszalépési kényszer, mert nem az életükért küzdenek. De az biztos, hogy a DK-n és az MSZP-Párbeszéden is nőtt ma a nyomás, hogy állapodjanak meg a kisebb pártokkal. De nem is biztos, hogy rosszul járnának, ha így tesznek. Ha Csepel-Soroksáron, a VIII-IX. kerületben, illetve a XVII. kerületben visszalépnének az Együtt jelöltjének javára, akkor cserébe a sejthetően minden lényeges körzetben visszalépő Együtt-jelöltek szavazatai nagy esélyt adnának a  győzelemre máshol. A Budapesten 4-8 százalékos támogatottsággal rendelkező Együtt szavazói is körzeteket dönthetnek el. Persze az ellenérv adott, ha az Együtt nem jut be a parlamentbe, akkor három budapesti körzet ellenzéki töredékszavazatai úsznak el a semmibe.

Kérdés, az LMP-re milyen hatással lesz a mai döntés. Elsőre azt mondanánk, semmilyennel, de mint korábban is írtuk, az LMP még léptethet vissza jelölteket Budapesten, és nem csodálkoznék, ha ez meg is történne, sőt azon sem, ha a korábban a közvélemény-kutatások által a belvárosban a legerősebbnek tartott Csárdi javára történne cserébe visszalépés az MSZP-Párbeszéd jelöltje által. Ugyanis Juhász visszalépése után már sokkal könnyebb ebben a választókerületben rendezni a helyzetet.

Összességében Juhász döntése két dologra volt jó. Megmutatta, hogy nem feltétlenül kell bemerevednie az álláspontoknak, lehet nyitni, és lehetnek még változások az utolsó két hétben. Másrészt pedig a dominó első elemének ledőlése, megint erősíti kicsit azt a hitet, ami a kormányváltáshoz kell.

Persze a legvalószínűbb az, hogy valójában nagy mozgást Juhász döntése nem fog okozni. De mégis, most látszólag megnyílt újra egy kapu, ami közelebb visz minket az ellenzéki győzelemhez. Addig, ameddig a többi dominó sorsa eldől, mindenki tartsa szárazon a puskaport, győzze meg ismerőseit a szavazásról és bújja a különböző oldalakat, ki a legesélyesebb egyéni jelölt a körzetében.