Brüsszelből nézve a magyar kormány gazdasági kormányzása egy klasszikus konzervatív gazdaságpolitika, vállalható makrogazdasági mutatókkal, viszont nem túl rózsás szociális helyzettel.

Az EU-s gazdasági kormányzás részeként az Európai Bizottság minden évben értékeli az összes EU-s tagország gazdasági teljesítményét, majd ez alapján a tagországok terveinek fényében országonként külön ajánlásokat fogalmaz meg a kritikus szakpolitikai területeken. Ugyan ezek az ajánlások nem kötelező érvényűek, és ritkán fogalmaznak meg sokkoló újdonságokat, mégis fontos szerepet töltenek be a tagországok szakpolitikáinak összehangolásában, és hasznos támpontot adnak mindenkinek a többi országban zajló folyamatokat illetően.

Az idei országjelentés Magyarországról éppen a választások előtt jött ki, minek következtében a kormány rögvest beledobta az Brüsszel-ellenes propagandacsomagjába és nemzetellenes támadásnak kiáltotta ki. Ennek természetesen semmi alapja, a jelentés márciusi publikálása ennek a folyamatnak a rendes ütemezése. Érdemes megismerni, hogy hivatalosan hogyan látja Brüsszel a magyar kormányzást, és hogy mit olvasnak rólunk más országok szakpolitikusai és szakemberei. A riport sorra veszi a hazai sajtóban is rendszeresen felbukkanó problémákat, mi viszont most megpróbálunk azon területekre fókuszálni, ahol a Bizottság valamilyen kevésbé tárgyalt összefüggésre hívja fel a figyelmet.

A jelentés átfogó üzenete az, hogy a magyar gazdaság aktuális stabilitása és a gazdasági ciklus felfele tartó szakasza egy rövid ideig nyitva álló lehetőséget ad arra, hogy az ország bebiztosítsa a stabil fejlődést a következő évtizedre.

Az ország pénzügyi kitettsége csökkent a válságkezelés éveiben, a 2017-es gazdasági növekedés erős volt, főleg a kedvező külső körülményeknek és az EU-s támogatásoknak köszönhetően, és 2018 is jó évnek ígérkezik – áll az elemzésben. Az ország növekedési potenciálja ugyan jön föl, viszont még így is elmarad a régió többi országának teljesítményétől. Fontos szem előtt tartani, hogy a Bizottság 2019 után a gazdasági növekedés mérséklődésével számol, ahogy az Unió gazdasági válságból való felépülése befejeződik, és ezzel kifogyhat a hazai növekedés egyik fő motorja. A válság során elveszített exportpiaci részesedés harmadát sikerült visszaszerezni. A háztartások fogyasztása kis mértékben fokozódik, habár a bevétel-növekedéstől elmaradó ütemben, aminek a válságból eredő óvatosság lehet az oka.

2017-ben az országban a teljes beruházás mértéke meghaladta a válság előtti szintet. A magánbefektetések növekedése várható a kedvező környezet hatására: a háztartások lassan újra elkezdtek vásárolni, az adózási környezet kedvező, a globális piacok élénkebbé válása az exportpiacokra termelő szektorokat is élénkíti. A háztartási befektetések meredeken emelkedni kezdtek 2016-ban, igaz, nagyon alacsony szintről. A vállalkozói beruházások főleg a nagyvállalati szektorban élénkültek, ami nem független attól, hogy ezen nagyvállalatok – főleg a stratégiai partnerség keretein belül – kedvezőbb körülmények között működnek az országban. Ennek a negatív következménye azonban, hogy elszívja a befektetői forrásokat a hazai kis- és középvállalati szektortól. Az EU-s alapok biztosítják a befektetések jelentős részét, ami egyfelől függőségi helyzetet teremt, másfelől nem növeli a termelékenységet, mert az EU-támogatások már eleve magas termelékenységű cégekhez mentek.

A munkaerőpiac paradox helyzete kiemelt pontként szerepel az elemzésben. A munkaerőpiac teljesítménye továbbra is javul, azonban egyre feszítettebb a piac. A fantasztikusan alacsony 4 százalékos munkanélküliség a közmunkaprogram mellett a gazdasági ciklus felszálló ágának köszönhető.

Azonban a régióban nálunk 2014 óta meredeken növekszik azon cégvezetők száma, akik szerint a munkaerőhiány a vállalkozás működésének legkomolyabb akadályozó tényezője.

2017 végén már a vezetők 80 százaléka nyilatkozta ezt. A munkaerő-elvándorlás a legjelentősebb hazai bérnövelő tényező, azonban a bérfeszültség már akkora a piacon, hogy robbanásszerű lehet a bérváltozás. Ez nem egyenlően hatna a nagyobb vagy nemzetközi tőkeerős cégekre, amelyek könnyebben áthidalják a hirtelen bérkiadás növekedését, és a sérülékenyebb és kisebb tartalékokkal rendelkező – többek közt hazai – KKV-szektorra, amely elveszítheti versenyképességét. Az elemzés szerint ez orvosolható lenne azzal, hogyha a bérrobbanással birkózó szektorokban a KKV-k célzott adókedvezményeket kapnának, amíg alkalmazkodni tudnak.

A gazdasági kilábalás és a növekvő bérek hozzájárultak a szegénység csökkenéséhez, és némileg csökkent az elszegényedés vagy társadalmi kirekesztés szélén levő népesség aránya, azonban a szegénység csökkenése nem arányos a munkaerőpiaci helyzet javulásával – olvasható a jelentésben. Két fő szegénységmutató csökkent: a súlyos anyagi nélkülözésben és az alacsony munkaintenzitású háztartásban élők (ahol a tanulókat nem számítva a 18-59 év közötti személyek a lehetséges munkaidejük 20 százalékánál kevesebbet dolgoztak az elmúlt 1 évben) száma. A jövedelmi egyenlőtlenség azonban 2010 óta nőtt az országban, és a válságból való kilábalás során nem ment vissza a válság előtti szintre. 2010-ben a leggazdagabb 20% 3,4-szer több jövedelemre tett szert, mint a legalacsonyabb 20%. 2013-után ez a szám 4,3-szoros különbségben stabilizálódott.

A jelentés különösen nagy hangsúlyt fektet a lakhatási kérdésre. A jelentés kiemeli, hogy a lakosság 17 százaléka küzd lakhatási problémával szemben az EU-s 5 százalékos átlaggal. A lakás és lakhatási árak 2015-16 közötti robbanása a leggyorsabb árnövekedés volt az EU-ban, és kifejezetten Budapestet érintették. Mivel a mostani árszint még mindig nem éri el a 2007-es árszínvonalat, nem lehet azt feltételezni, hogy túlárazásos lufi alakult ki, viszont a növekedés ütemének lassulása valószínűleg az új piaci egyensúly elérését jelzi. A kialakult nehézségeken a szociális bérlakás szektor fejlesztése segítene, de semmi jel nem utal arra, hogy a kormány ezt komolyan fontolgatná.

Az oktatás terén a legsúlyosabb a helyzet. Az alapvető készségek jelentősen az EU-átlag alatt vannak, ami azt jelenti, hogy a magyar oktatás nem képes európai átlagszintre hozni a 15 éves gyerekek szövegértési, matematikai és természettudományos képességeit és ismereteit (bővebben Radó Péter oktatáspolitikustól itt). A jelentés rögzíti, hogy a rossz 2015-ös PISA eredmények miatt a magyar kormány ESF (European Social Fund) forrásból finanszírozott tananyagreformot ígért 2017 végig bezárólag,

azonban a mai napig nincs nyilvános információ a reform irányáról, sem az érintett felek bevonásáról.

Az EU-ban nálunk képes az iskola a legkevésbé kompenzálni a családi anyagi háttér okozta nehézségeket, tovább nőtt a korai iskolaelhagyók száma, mindenhol jelen van a szegregáció, és a tanárok trükkös béremelésének híre is eljut Brüsszelig. A felnőttképzés részvételi száma is az EU-s átlag alatt van, pedig a munkaerőhiány megoldásának egyik kulcsa lenne. A sok negatív trend mellett a jelentés az EU-s és állami forrásokból indított felnőttképzési tréningprogramokhoz (habár ez nem jut el a leginkább rászoruló rétegekhez), illetve a korai fejlesztés kibővítéséhez fűz jövőbeni reményeket .

Az egészségügy is kiemelt helyen szerepel a jelentésben: az ellátás minősége és a hozzáférés egyenlőtlensége mellett az általános egészségtelen életmód is hangsúlyos említésre kerül . Az elkerülhető halálesetek száma az EU-átlag duplája, ami pontosan jelzi az egészségügyi ellátás elégtelenségét. Becslés szerint 2014-ben a halálesetek negyede(!) valószínűleg elkerülhető lett volna hatékonyabb egészségügyi ellátással és átfogó egészségpolitikával.

Az EU-átlag felét(!) költjük fejenként egészségügyre, és az olló az elmúlt évtizedben nyílt ekkorára – állítja meg a jelentés.

Elégtelenül működik a háziorvosi szolgálat, az alacsony bérek és a munkaerőhiány pedig szinte már közhelyeknek számítanak. Egyedüli pozitívumként említi az anyag az e-health rendszert az adminisztratív terhek csökkentése érdekében, és az egynapos műtétek gyakoribb használatát.

Összességében a 2018-as Magyarország-jelentés azt részletezi, hogy a gazdasági teljesítmény ugyan stabil, és ez kis mértékben megjelenik a háztartások szintjén is, de a kormány keveset tesz annak érdekében, hogy a gazdasági teljesítményt középtávon stabilizálja, illetve javítson az életszínvonalon. Az érzékelhető a részletesen megfogalmazott anyagból, hogy Brüsszelből is úgy látják, a kormány lényegében szabadesésre állította a humán szakpolitikák jelentős részét és a pozitív változások is inkább a piaci mechanizmusok következményei, és csak kisebb részben a helyes kormányzati intézkedés eredményei.

Ez a jelentés az európai szemeszter (az EU gazdasági koordinációjának éves ciklusa) egyik első állomása, amikor a Bizottság összefoglalja minden egyes tagország aktuális állapotát. A következő lépés az lesz, hogy a tagországok bemutatják az intézkedési terveiket, majd a Bizottság ún. ország-specifikus ajánlásban fogalmazza meg, hogy mire kellene nagyobb hangsúlyt fektetni a közép- és hosszútávú fejlődés érdekében.