A nagy ünnepi fennforgásban kissé elsikkadt a hír, hogy a magyar kórházak már adósságokban úsznak.

A Napi.hu írta meg, hogy 2018-ban már február végére meghaladta a 22 milliárd forintot a magyar kórházak adósságállománya. Ami azért különösen elkeserítő, mert 2018 elejére elvileg az állam beletolt annyi pénzt a kasszákba, hogy mentesítse az adósságoktól az intézményeket. Csak a viszonyítás kedvéért: egy évvel korábban, tehát 2017-ben a konszolidációt követően ezt a szintet csak március végére „sikerült” elérniük a kórházaknak.

Ráadásul az adósságok a szokottnál is erőteljesebben, a Magyar Államkincstár (MÁK) adatai szerint egy hónap alatt 3,8 milliárddal gyarapodtak.

Mindez pedig ráadásul úgy történt meg, hogy az adósságlistán korábban többnyire élen járó Honvédkórház idén még egyik hónapban sem kezdett el tartozást felhalmozni – február végén mindössze 15 millióval tartoznak a beszállítóknak.

Különösen érdekes, hogy a 3,8 milliárdos havi pluszból 1,6 milliárd forint a 60 napnál régebben lejárt fizetési határidejű számlák értékét gyarapította – így 2 hónappal a konszolidáció után a tartozásállomány több mint negyede (27 százalék), összesen 6,1 millió forint két hónapnál régebbi adósság…

Az adósok listáján dobogós helyen a következő intézmények állnak:

• a Péterfy Sándor utcai kórház (1,7 milliárd),
• a Szent János (1,06 milliárd)
• és a Békés megyei kórház (1,08 milliárd).

Ahogy azt már korábban is megírtuk, a magyar állam nagyjából arra rendezkedett be, hogy minden év végén kifizeti a kórházak adósságait – hogy aztán azok újra felhalmozhassanak egy tetemesebb összeget.

2016-ban volt olyan, hogy a magyar kórházak napi 150 millió forint adósságot termeltek

Ez azonban bizonyosan nem oldja meg a 12 hónapig egyre csak gyűlő adóssághalmaz problematikáját – de bizonyosan nehéz helyzetbe hozza azokat a beszállítókat, akiknek a kórházak nem tudnak időben fizetni. Márpedig ha a beszállítók ellehetetlenednek, az a kórházakat is ellehetetleníti, emiatt fellépő eszközhiányuk pedig végső soron a betegeken csattan.

Ahelyett tehát, hogy a magyar állam minden év végén konszolidálja az adósságokat, hosszú távon élhetőbb kórházfinanszírozási rendszerre lenne szükség, amelyben az intézményeket nem borítják el a kifizetetlen számlák, hanem folyamatosan képesek kiegyenlíteni tartozásaikat a beszállítók felé.