Úgy tűnik, a Fidesz holdudvara beleáll a lehetetlen megvédésébe, és megpróbálja igazolni Mészáros Lőrinc mesés gazdagodását és Tiborcz István korrupciós ügyeit. Most az Echo Tv rakott ki egy részletet a Sajtóklub szolnoki kihelyezett adásából, ahol a Demokrata főszerkesztője védi a két Orbán-közeli oligarcha gazdagodását.
Bencsik szerint a kommunizmus bukása után létrejöttek vagyoni különbségek, ez természetes, és csak arra kell vigyázni, hogy a legszegényebbek is emberi életet élhessenek. Ezt egy példával támasztja alá: a költő sosem lesz gazdag, de azért fontos, hogy verseket ír (bárcsak a költők lennének a legszegényebbek ebben az országban – a szerző).
Bencsik ehhez kapcsolódóan vezeti be a kommunista irigység (jegyezzük meg, Bencsik András az akkori pártlap, a Népszabadság újságírója volt 1990 előtt) kifejezését, ami szerinte annyit tesz, hogy gyűlöletet keltenek abban a néprétegben, amely ma nem vállalkozó típus, amely alkalmazott, és bérből él, esetleg nem eléggé iskolázott, ezért nem elég jó a fizetése. Nekik szól Bencsik szerint, az „odanézz, ott az a burzsuj, kulák, vállalkozó, Orbán Viktor veje, nézd meg milyen jól él” – így keltenek irigységet.
Itt már érdemes rövid magyarázattal élnünk. Bencsik András a 8 éve kormányzó Fidesz elkötelezett támogatója. Azé a kormányé, amely az állami alkalmazottak nagy részének nem hajlandó normális fizetést adni, azé a kormányé, amely az alacsonyan tartott fizetésektől remélt versenyképességet, azé a kormányé, amely most két minimálbéremelés után is csak az EU harmadik legalacsonyabb nettó minimálbérét tudja az embereknek kínálni.
Miközben a vállalkozó kedv nem csupán kedv, hanem anyagi és tudástőke kérdése. Hiába vállalkozna egy huszonéves fiatal, ha nincs hozzá tőkéje, ha nem tudja, hogyan kezdjen hozzá, nincs kapcsolati rendszere pályázati pénzeket nyerni (itt nem csak a korrupcióról van szó, hanem a bonyolult pályázati rendszerekben való eligazodásról), nincs egy jó könyvelő ismerőse, és folytathatnánk a sort.
Az pedig a pökhendiség csimborasszója, hogy valaki kormánypártiként azt magyarázza, hogy nem elég iskolázottak a magyar fiatalok, miközben most már a harmadik tüntetéshullám seper át 5 év alatt Magyarországon az oktatási rendszer megjavításáért, és a legtöbb mutató és szakértő szerint rossz a kormány oktatáspolitikája, de az hatalmi dölyfből nem tesz semmit.
Egészen elképesztő gondolat az is, hogy maga a nép a felelős úgy általánosságban az aluliskolázottság miatt, és ez nem pont rendszerszintű probléma lenne, amit épp a mindenkori kormánynak kéne megoldania.
Visszatérve Bencsikre, ahhoz is ad tanácsot, hogy mit kell erre a kommunista irigységre mondani:
„Igen nyíltan el kell mondani, Mészáros Lőrinc egy tehetséges üzletember, aki már akkor milliárdos volt, amikor Orbán Viktor ellenzékben volt.”
Persze ez nem igaz, Mészáros cégei még 2011-ben is csak 10 millió forint osztalékot fizettek ki.
Egy kis simicskázás után, hogy ő vezette be Mészárost az üzleti élet világába, azt kérdezi Bencsik: jobb lenne, ha Mészárosék helyett külföldi cégekhez menne a magyar tőke?
Ez persze egy hamis szembeállítás, hiszen a külföldi tulajdonú cégek és a Fidesz oligarcháin kívül rengeteg magyar vállalkozás létezik még Magyarországon. Attól, hogy valaki nem a külföldi cégeket akarja előtérbe tolni, még nem kell oligarchákat pénzelnie. Azt se felejtsük el, a mostani Fidesz-kormány kétszer annyi pénzt adott külföldi cégeknek támogatásként, mint az előző szocialista-liberális kormányzat.
Bencsik felteszi a kérdést kinek fáj, hogy ezek az emberek gazdagodnak? A választ pedig már mi adjuk meg: azoknak a magyar vállalkozóknak, akik elől elveszi a piacot és a lehetőséget a Fidesz klientúrája.
Bencsik szerint Tiborcz már akkor vállalkozó volt, amikor még nem is ismerte Orbán Ráhelt. Persze lehet, hogy Bencsik erről többet tud, de nem nagyon van arról információ, hogy százmilliós tétetekben utazott volna Tiborcz István 2008 előtt, amióta együtt van Orbán Ráhelel.
De a kedvenc Bencsik-mondatunk ezután jön. Az a mondat, ami teljesen jól összefoglalja, hogy próbál hazugságokkal csúsztatni a Demokrata főszerkesztője, miközben ő maga is tisztában van az igazsággal.
„Persze nem ártott meg neki az Orbán Viktorral való kapcsolat” – és akkor itt be is fejezhetnénk Bencsik szavainak elemzését, már ha elfogadjuk azt, hogy olyan országban akarunk élni, ahol semmilyen vállalkozónak nem jelent előnyt a politikai kapcsolat.
Bencsik ezután azt próbálja levezetni, hogy Tiborczék korrupcióval való vádolása egyszerűen gazdagellenesség, hogy amikor Tiborczot korrupcióval vádolják, a jómódot tüntetik fel lopásnak.
Pedig valójában pont az ellenkezője történik, a tisztességes gazdagodást pont Bencsik próbálja összemosni a korrupcióval, az urambátyám rendszerben történő gazdagodással. Pont azoknak az embereknek a teljesítményét nullázza le Bencsik, akik korrupció és haverok nélkül értek el sikereket Magyarországon.
Ezt a gondolatmenetet pedig tovább folytatja, hogy mindannyiunk számára egyértelmű tanulsággal zárja a videót. Szerinte ezek a gazdag emberek, mint Demján, Csányi és Mészáros visszaadnak a közösségnek.
