Elég nagy felháborodást keltett, amikor a minap Orbán Viktor Miskolcon egy interjúban kifejtette:

„Volt itt, amikor ebbe a városba a városon kívülről tömegesen bevándoroltak. Látták, mi lett belőle. A miskolci emberek pontosan tapasztalták már, mi van akkor… pedig azok az emberek, akik ide bejöttek, ők Magyarország területéről jöttek Miskolcra. Most képzeljék el, mikor az országhatáron kívül érkeznek kultúrájukban, szokásukban, életfelfogásukban tőlünk teljesen különböző emberek.”

Nyilván nem volt nehéz kitalálni, hogy kikre gondolt a miniszterelnök, amikor a Miskolcra tömegesen bevándorlókra gondolt. De azért jó, ha az emlékezetünkbe idézzük, hogy Orbán tett már ennél sokkal durvább, a cigányságot éppúgy megbélyegző kijelentéseket is. 2015-ben például, a magyar külügyi misszióvezetők értekezletén ezt:

„Magyarországnak az a történelmi adottsága, hogy együtt él néhány százezer romával. Ezt valakik, valahol, valamikor eldöntötték, amit mi megörököltünk. Ez a mi helyzetünk. Ez egy adottság. Ezt senki nem kifogásolhatja se így, se úgy. Nekünk kell ezzel együtt élnünk. De mi nem támasztjuk senki felé azt az igényt, nyugati irányba különösen nem, hogy ők is éljenek együtt nagy számú roma kisebbséggel.”

Akkor is tiltakoztak a roma szervezetek, most is tiltakoznak. De ne legyenek kétségeink: a miniszterelnök éppúgy nem fog most sem bocsánatot kérni, ahogy nem szokott vitázni sem.

De a nyomvonal tökéletesen kijelölhető: lejjebb kellett kapcsolni a sorosozást, mert ezzel már nem lehet hülyíteni a népet, de valakire azért mégiscsak mutogatni kell, hogy érzékletessé váljon a probléma. Márpedig Magyarország miniszterelnöke szerint a menekültválságot Miskolcon a legjobban úgy lehet érzékeltetni, hogy a cigánysággal riogatják az embert.

Szégyen. Nettó szégyen.

Főleg azért, mert Miskolcon ez valóban rendkívül megosztó téma, ami óriási feszültségeket okoz. Nem véletlen, hogy Gulyás Gergely frakcióvezető ma már egy kicsit árnyalta az összképet, a gyengébbek kedvéért.

Szerinte Gyurcsány Ferenc fészekrakó programjáról beszélt a miniszterelnök, amikor azt mondta, Miskolcon az emberek tudják, pontosan tapasztalták korábban, mi az a bevándorlás. És igen, a cigány-magyar együttélésre is gondolt, amikor ezt mondta. Hogy mi másra még, azt viszont nem fejtette ki Gulyás, de a lényeg így is tökéletesen érthető.

Gyurcsány Ferenc Fészekrakó programjára mutogatni itt egészen rossz példa – bár tény, hogy az avasi lakótelepen élők számára hívószó lehet. A Fészekrakó program ugyanis valóban óriási problémákat szült – erről viszont nem Gyurcsány tehet, bármennyire is jól esik kimondani egy fideszes politikusnak a nevét.

És nem mondom, hogy a Gyurcsány-kormány lakáspolitikája a létező világok legjobbikát hozta volna el, de azért tény, hogy előrelépések történtek ebben az időszakban, miközben igen ügyes húzás marad egybe mosni Miskolcon három hívószót (migránsok, cigányok, Gyurcsány).

Lényegében az történt 2005 magasságában, hogy a kedvező támogatási feltételek miatt ügyeskedő vállalkozók csaptak le a lehetőségre, és kihasználva, hogy az Avas-lakótelepen viszonylag olcsón lehetett panellakásokat venni, jövedelemmel nem rendelkező családokat hoztak olyan helyzetbe (például azzal, hogy munkahelyet igazoltak nekik), amivel megfeleltek a támogatás feltételeinek.

Csakhogy a rossz anyagi körülmények közt élő családok eleinte ugyan tudták fizetni a rezsit és a hiteleket, a később megemelkedő devizarészletek miatt erre már nem voltak képesek. A panelekben gyűlt az adósság, több ház csőd közeli helyzetbe került, a feszültség pedig kiéleződött.

Mivel az Avasra beköltöztetett családok zömmel cigányok voltak, hamar etnikai alapúvá fajult a vita – ez pedig még bő egy évtized távlatából is érzékenyen érinti a miskolciakat. Az ügyből egyébként később évekig húzódó gigaper lett, aminek a végén több mint 200 esetben született az ügyeskedő vállalkozók ellen valamilyen elmarasztaló ítélet.

Ez azonban a nehéz helyzetbe hozott családokon már nem segített, mint ahogy a lakótelep békéjét sem igazán hozta el. Többségük, miután fenntarthatatlanná vált a helyzete a lakótelepen, Miskolc gettóiba költözött át. A város nem tudta megoldani a problémát, csak eldugta szem elől. E tekintetben bevándorlók és cigányok vagy a szegénységben élők Magyarországon jelenleg valóban hasonló, végtelenül kiszolgáltatott helyzetben vannak.

Annyiban legalábbis biztosan, hogy az állam nem igazán igyekszik segíteni rajtuk.

Az viszont biztos, hogy egészen embertelen hozzáállás egy városban olyan témával kampányolni, ami etnikai alapú gyűlölet szítására apellál. Márpedig azzal, hogy Orbán Viktor Miskolcon a cigányság és a menekültek között húzott párhuzamot, majd Gulyás Gergely ezt megerősíti, lényegében ezt tették.

Mint ahogy az is egészen dermesztő, hogy Magyarország miniszterelnöke úgy beszél magyar emberekről, mintha azokat valaki, valamikor ránk kényszerítette volna. A cigányság nem tehertétel (bármennyire is szeret ezen lamentálni Balog Zoltán), mint ahogy a menekültek sem veszélyes hordák.

Annyiban persze hasonlítanak egymásra, hogy a jelenlegi magyar kormány bármikor kész belőlük bűnbakot kreálni, eszközként használva őket választási kampányában (ahelyett, hogy mondjuk oktatási vagy egészségügyi reformokról beszélnének…).

Addig, ameddig ezt hagyjuk nekik.