Bár az olasz szélsőjobb és az azon jóval túlnövő bevándorlás- és menekültellenes erők maguktól is megoldották, hogy a migráció és az idegengyűlölet legyen az idei választási kampány legfőbb motívuma, még az oroszok is megtolták kicsit, biztos, ami biztos.

Legalábbis ez derül ki az Alto Data Analytics nevű, big data elemzésekre specializálódott nemzetközi cég elemzéséből, amelynek eredményeit az El País spanyol napilap adta közre.

Az elemzés összesen 98.191 felhasználó több mint egymillió üzenetén alapul, amelyek jelentős része az olasz nyelven is sugárzó, orosz állami tulajdonban lévő Sputnik híreit osztotta meg. Ezek a tartalmak rendre azt sugallták, hogy Olaszországot megszállták a menekültek, és ők a felelősek kb. minden rosszért, az inflációtól kezdve, a munkanélküliségen át más szociális problémákig.

„2065-ben az olasz lakosságban 40 százalékra emelkedhet a bevándorlók száma”, „A bevándorlókáosz a szociális háború kezdetét jelzi”, „jobb szívtelennek lenni, mint elveszíteni a hazádat” – íme néhány példa a Sputnik üzenetei közül.

Az élharcos Sputnik

Az Alto 2017. július 31 és idén február 1. között megosztott, 3.164 forrásból származó tartalmakat, cikkeket, blogbejegyzéseket, videókat vizsgált. Ezek alapján az összes nemzetközi média közül a Sputnik volt a legnagyobb hatással a bevándorlókról szóló vitára, és általában vett befolyását csak a Huffington Post olasz verziója előzi, a felhasználókon és megosztásokon alapuló mérések szerint.

Ahogy azt egyébként a magyar kormány jelenlegi kommunikációjában is megfigyelhetjük, a migrációhoz kapcsolódó témák annak ellenére kaptak nem csak központi, de szinte minden mást háttérbe szorító jelentőséget, hogy az olasz lakosság számos problémával küzd: a válság nyomán ijesztő mértéket öltő szegénység, kivándorlás, munkanélküliség, különös tekintettel a fiatalokra.

Mindez azt is eredményezte, hogy a vitából eltűntek az árnyalatok, az érvek, és csak a legradikálisabb pozíciók hallhatóak, amilyen pl. a „Nulla menekülthajó”. Ebből a dinamikából az is következik, hogy aki nem vállalja fel ezeket a pozíciókat, a közvélemény-kutatók szerint szimplán kiesik a szavazatokért folytatott versenyből.

Olaszországban még a szokásosnál is furább választás lesz, mondhatni a globális politikai és demokratikus válság egyik legijesztőbb tüneteként. A verseny egyik jelenlegi esélyese az eddig csaknem 20 törvénysértéssel megvádolt, és adócsalás miatt a politikától jelenleg is eltiltott, 81 éves Silvio Berlusconi, aki többek között az igazságszolgáltatás zaklatásától akarja megvédeni a polgárokat, és persze jelentős adócsökkentéseket ígér.

A legkisebb rosszként neki drukkolnak Brüsszelben és Berlinben is, annak ellenére, hogy az idegengyűlölő Északi Ligával és a posztfasiszta Olaszország fivérei (Fratelli d’Italia) párttal alkotott kötött szövetséget. Jelenleg  Berlusconi Forza Italia formációja áll nyerésre, a kampány utolsó szakaszában azért ők is ráálltak a bevándorló témára.

A botok legyőzik a kétszer akkora bevándorláspárti tábort

Az elemzés egyik legérdekesebb következtetése azzal függ össze, hogy Olaszországban régi és jelentős hagyománya van a menekültek és idegenek befogadásának, és különösen aktívak a radikális baloldali, olykor kifejezetten antifasiszta erők, akik szintén mozgósítottak, nemcsak a közösségi oldalakon, hanem az utcán is, ahogy arról korábban írtunk.

Annak ellenére, hogy a bevándorláspárti csoportok tagjai kétszer annyian vannak, mint az azt ellenző profilok, az utóbbiak kétszer olyan aktívak voltak. Ez arra enged következtetni, hogy jelentős számú automatizált felhasználóról, botokról van szó. A Twitteren a bevándorlást ellenzők üzeneteinek száma elérte a 68 százalékot.

Grazie, Europa!

Jegyezzük meg,hogy az olasz belpolitikai helyzetben és az idegengyűlölet felturbózásában jelentős szerepet vállaltak egyébként az európai partnerek és szomszédok, különös tekintettel Párizsra. Hiszen az elmúlt két évben, a szép szónoklatok ellenére, magára hagyták a Földközi-tengeri útvonalon át érkezők problémáival az olaszokat. Róma becsületére legyen mondva, hogy hosszú időn át egyedül állta a vízimentés költségeit, amikor az uniós határvédelem felhagyott ezzel, és csak az utóbbi hónapokban egyezett ki a líbiai kormányerőkkel és maffiákkal a menekültek hajóinak távoltartása érdekében. Európa mindezt, az emberi életekért folytatott harcot, a táborokban felzsúfolódott és északra vágyó emberek tehetetlenségét és a líbiai mocskos alkukat is közönyösen figyelte.

A jelenleg kormányzó Demokrata Párt pont azért állt le üzletelni, mert attól féltek, hogy a 2016 óta stagnáló válság miatt ez a téma kerül a választások középpontjába. Ahogy a mellékelt ábra szomorúan illusztrálja, ez nem jött be, miközben rengeteg szenvedést okozott a Líbiában embertelen bánásmóddal, túszejtéssel, kínzásokkal, erőszakkal, sőt, rabszolgasággal és halállal fenyegetett földönfutóknak.

A populista

De vissza az oroszokhoz, akik szintén igyekeztek kivenni részüket a küzdelemből: ki bizonyítja a legmeggyőzőbben, hogy a bevándorlás egyet jelent a közbiztonság romlásával, a bűnözéssel, a terrorizmussal, illetve olyan összeesküvés-elméletekkel, amelyek szerint a bevándorlás elősegítése az ország káoszba döntését szolgálja.

A Sputnik mellett számos kisebb szájt is nagy erőkkel szállt be a kampányba, olyan oldalak, mint pl. „A bevándorlók összes bűntette”, „A populista”, vagy a „Olaszország az én hazám”.

Ennek a harcnak fontos etapjává vált a február 4-én bekövetkezett többszörös gyilkossági kísérlet, amikor az Északi Liga egyik jelöltje a kocsijából rálőtt több afrikaira, akik egy közép-olasz kisváros, Macerata utcáin sétáltak.

Paradox módon, a Ligának sikerült ezt az eseményt is saját javára fordítania, azt hangoztatva, hogy ezért a társadalmi feszültségért is a kormány és a bevándorlás felelős.

Az ebben a kommunikációs harcban fontos szerepet vállaló orosz kibererők mellett a Kreml nyíltan is támogatta mind a Matteo Salvini vezette Ligát, mind a magát se jobb-, se baloldalinak mondó, de a menekültek befogadását szintén ellenző, euroszkeptikusnak mondható, Öt csillag mozgalmat.

Salvini nemcsak azt nyilvánította ki, hogy „Putyin nagy ember”, de egy orosz-olasz együttműködési szerződést is aláírt, akárcsak a francia szélsőjobb vezére, Marine Le Pen, vagy az osztrák Szabadságpárt.

Az olasz kampány tehát újabb bizonyítékokat szolgáltat arra, hogy a válságos politikai helyzetekben, az orosz szereplők szívesen és hatékonyan szállnak be a társadalmi vitákba. Ha nem is ők gerjesztik ezeket, de több fronton is mindent megtesznek azért, hogy konkrét politikai és ideológia hasznot kovácsoljanak a saját démonaival küzdő Európa kríziseiből.