A kormányzat a mai nappal „tájékoztató” plakátkampányt hirdetett az ENSZ migrációs csomagjával kapcsolatosan, míg Szijjártó Péter külügyminiszter bejelentette a Magyar érdek – Az ENSZ migrációs egyezményének kihívásai című rendezvényen, hogy a kormány az ENSZ-ben egy 12 pontos javaslatot nyújt be Nekünk a biztonság az első címmel.
Orbán Viktor január végi évértékelőjében lefektette az alapjait a kormányzat választási kampányának. A miniszterelnök beszédének ellenségképe a sorosista nemzetközi szervezetek voltak. Új plakátkampányában a kormány a fokozódó nemzetközi nyomásra való hivatkozással az ENSZ-nek támad, mely a kormányzati kommunikáció stílusából úgy rajzolódik elő, mint egy világösszesküvő, elnyomó, diktatórikus szervezet.
A valóság azonban távol áll ettől, hiszen a harc csupán kampány. Kampány, mely immáron nem arra a nyilvánvaló hazugságra alapozódik, hogy Magyarország erősödik!, mint a 2014-es országgyűlési választások idején, hanem arra, hogy Magyarországot kívülről gyengítik az idegen erők. A választási felhatalmazást nem másra, mint az ország integritására migráns áradattal törő nemzetközi szervezetekkel való hadakozásra kéri Magyarország kormánya.
A kurucos, kardcsörgető politika azonban nem új keletű. Korábban már plakátokon hirdette a kormány, hogy „Nem engedünk az IMF-nek”, „Nem adjuk fel Magyarország függetlenségét”, majd később üzent Brüsszelnek is a magyarok nevében. Ennek a paranoid kampánynak a része a mostani, ENSZ elleni plakátkampány is.
A mai beszédében Szijjártó Péter külügyminiszter azt állította, Magyarország benyújtja 12 pontos javaslatát az ENSZ-hez, melynek tartalma többek között, hogy a kormány szerint: „a migráció rossz és veszélyes folyamat”, „a nemzetközi erőfeszítések céljának a migrációs folyamatok megállításának kell lennie”, „a migrációhoz való jog nem tartozik az alapvető emberi jogok közé”. Az álláspont hangsúlyozza még a szuverenitás és identitás megőrzésének fontosságát, a határvédelem fontosságát, továbbá, hogy az ENSZ-határozat nem róhat ki semmilyen kötelezettséget a tagállamokra. De mihez és miért nyújta be a kormányzat ezt a 12 pontot?
Az Index cikkében összeszedte, mi is tulajdonképpen ez az ENSZ határozat, ami ellen lázad kormányunk. Pontosabban, hogy mi az, ami ellen úgy csinál, mintha lázadna, hiszen csak a kormány kommunikációjában létezik az, ami ellen lázadni és 12 pontozni kell. 2016. szeptember 19-én fogadták el az ENSZ-ben (Magyarországgal együtt), hogy kell két, stratégiai javaslatokat tartalmazó csomag, egy a migrációval, és egy a menekültüggyel kapcsolatosan. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a menekültekkel kapcsolatosan ugyanekkor fogadta el a magyar kormánnyal együtt az összes ENSZ tagállam a New York-i Nyilatkozatot, melyben a menekültek védelmével kapcsolatos kötelezettségvállalásokat tettek a ratifikáló országok. Igen, az ENSZ-nek esze ágában sincs kötelezni senkit semmire, ahogyan migránsokat és menekülteket sem akar ugyanúgy kezelni a javasolt stratégiában; a két valós társadalmi és politikai problémára, két egymástól elkülönített stratégia megalkotásával kíván válaszolni a nemzetközi közösség, melynek lebonyolításában az ENSZ szervezeti felépítése segíti a tagállamok közösségét.
És el is érkezünk a legfontosabb mozzanatához az egész kormányzati bullshitnek az ENSZ határozataival kapcsolatosan. A most benyújtott kormányzati 12 pont utolsó követelése ugyanis, hogy ne kötelezzenek egy tagállamot sem befogadásra, ami már a brüsszelezős kampány központi témája is volt. Az ENSZ azonban sem korábban, sem a jelen helyzetben nem róhat ki kötelezettségeket. A tagállamoknak egyesével kell magukra nézve elfogadni és ratifikálni a határozatokat.
A kormányzati plakáton szereplő két mondatból csupán az egyik igaz, ami arról szól, hogy Magyarország dönt, nem az ENSZ! Ehhez viszont nem volt szükség semmilyen harcra és küzdelemre, szájhősködésre és kardcsörgetésre, mert a nemzetközi szervezet alapvető működéséből fakad, hogy a tagállamok egyesével vagy elfogadnak közösen alkotott szabályokat magukra nézve, vagy nem.
