A The Sun robbantotta a hírt Nagy Britanniában, hogy egy Jan Sarkocy nevű, a szigetországban elvileg az 1980-as években aktív csehszlovák titkosszolgálati (Státní bezpečnost – StB) ügynök beszervezte az akkor még fiatal, szélsőbaloldali munkáspárti képviselőként tevékenykedő Jeremy Corbynt, aki e szerint az egyetlen tanú szerint jelentett és pénzt fogadott volna el a szocialista tábor utolsó éveiben Csehszlovákiából.

A sztori alapja néhány, Sarkocy által bemutatott, valóban a csehszlovák titkosszolgálattól származó dokumentum, amelyben Corbyn fedőnéven szerepel, mint informátor.

A teljes történettel csupán az a baj, hogy egyrészt helyi levéltári szakértők pillanatok alatt bekapcsolódtak a kialakuló botrányba, és kiemelték, az, hogy Corbyn nevét jegyezte a beszervezett ügynök, nagyjából semmit nem jelent. Sokkal valószínűbb az, hogy az államszocialista szakszolgálatokat kutató történészek számára térségünkben már ismert politikai trükkről volt szó itt is:

valakit, akitől a tudtán kívül információt szereztek és így regisztráltak, konkrét, beszervezett ügynökként tálalnak fel a médiában.

Světlana Ptáčníková, a Cseh Állambiztonsági Levéltár igazgatója a helyi közszolgálati médiában részletesen is kifejtette azt az egyszerű tényt, hogy ha Jeremy Corbyn aktívan és tudatosan együttműködött volna a csehszlovák állambiztonsággal, akkor nem is ebben a kategóriában lenne a róla vezetett dosszié.

Az ügyet az összes vezető angol lap kiemeltként kezelte, és úgy is tálalta, a kormány pedig az első napokban keményen ütötte is a vasat. Gavin Williamson védelmi miniszter egészen odáig ment, hogy eddig példátlan módon „hazaárulónak” minősítette az ellenzék vezérét. Ez Magyarországgal szemben az Egyesült Királyságban nem mindennapi, hanem megdöbbentő, botrányos vád.

Mindezek ellenére tényszerűen csak annyi bizonyított a vádakból, hogy egy magát cseh diplomataként bemutató illető 1987-ben valóban sikeresen kért találkozót az akkor viszonylag jelentéktelen Corbyntól a brit alsóházban, ahol egy csésze tea mellett beszélgettek egyet. Sarkocy állításai, melyek szerint később többször fedett találkozója volt Corbynnal nem bizonyosodtak be, sőt az egyik 1987 októberi találkozó idején éppen Derbyshire-ben vett részt egy szocialista gyűlésen.

Természetesen ez a jelenség elsősorban a jobboldali újságoknál volt jellemző, de elesett a baloldali Guardian is ahol Matthew D’Ancona is arról elmélkedett, bizony komolyan kéne venni ezt az ügyet.

Valójában azonban az mutatja a Corbyn elleni „vörös veszély” elég retró-ízű, hidegháborús vádjainak kudarcát, ahogyan Andrew Neil, a The Sun régebbi, thatcherista szerkesztője mostmár BBC-s műsorvezetőként szembesítette vele a jobboldali brit sajtó munkatársait. A baloldali elfogódottsággal nehezen vádolható Neil egyrészt műsorvezetőként kijelentette, a kémvád hazugság volt, de az újságírók ez nem hajlandóak elismerni, másrészt úgy fogalmazott,

az igazi botrányt a kormánypárt Corbyn elleni vádjai, hazugságai jelentik.

Maga a Munkáspárt ezúttal nem viselkedett megosztott szervezetként, egységesen állt Corbyn mögé a vádak ellenében. Tom Watson, az ellenzék parlamenti koordinátora korán közölte, hogy hazugság, és lejárató kampány folyik az ellenzék ellen. Maga Jeremy Corbyn pedig videóban jelentette be, kormányra kerülése után a jobboldali sajtó oligarcháinak „el kell számolniuk offshore vagyonukkal”, bármit is írnak most ellene elkeseredésükben.

Később Corbyn és kampányfőnöke, a maga is szélsőbaloldaliként induló Seumas Milne azt is hozzátették, rágalmazásért sajtópert is indítanak a The Sun ellen. Sean O’Grady, az Independent publicistája az eseményeket egy hét távolságból kommentálva ki is emeli, a munkáspárti vezér és csapata professzionálisan kezelik az ellenséges, nyomtatott médiát akkor, amikor magyarázkodás helyett ellentámadásba lendülnek át.

A heves politikai támadások nem véletlenek: miközben a 2017 júniusa óta kormányzó második konzervatív Theresa May-kabinet súlyos problémákkal néz szembe parlamenti többsége elvesztése miatt, az újjáéledt Munkáspárt és a Konzervatívok gyakorlatilag fej-fej mellett haladnak a közvélemény-kutatásokban. Ha a gyenge, és pártján belül egyre népszerűtlenebb miniszterelnököt végül elmozdítják, új kihívójának ismét időközi választáson kellene megmérkőznie Corbynnal.