A KSH adatai szerint a 2017. szeptember-novemberi időszakban 36 ezer fővel többen dolgoztak, mint az előző évnek ugyanebben az időszakában. A 15-64 éves korosztályból 4 millió 402 fő volt foglalkoztatva ezekben a hónapokban, foglalkoztatási rátájuk így 68,8%-ra emelkedett.

Ebből a 36 ezer, pontosabban 35 ezer 900 főből mindenki a hazai elsődleges munkaerőpiacon, vagyis a versenyszférában és az állami szférában helyezkedett el. Az elsődleges munkaerőpiac növekedése mellett a közfoglalkoztatásban (azaz a közmunkaprogramban) és a külföldi telephelyen dolgozók száma is csökkent (azok, akik magyarországi lakhellyel rendelkeznek, de külföldre járnak dolgozni).

Az előbbiben 37 500 fővel kevesebb dolgozik a 2016-os évhez képest, az utóbbiban pedig 11 300 fővel.

A közmunkások létszámának csökkenése egybecseng a kormánynak azzal a szándékával, hogy fokozatosan 150 ezer főre csökkenjen a közfoglalkoztatásban dolgozók számát. Ezt 2017 márciusában, kormányhatározatban jelentették be, de a közmunkások száma már 2016 szeptembere óta folyamatosan csökken. A közmunkaprogram leépítésének kimondott célja az, hogy az azt elhagyók a versenyszférában helyezkedjenek inkább el.

A probléma ezzel csak az, hogy a versenyszféra nem szippantja fel automatikusan a közmunkából kiesetteket, és az a KSH adataiból sem derül ki, hogy az a 37 500 fő, akikkel csökkent a közfoglalkoztatottak száma, az elsődleges munkaerőpiacra került, vagy a munkanélküliek táborát gyarapította.

Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a KSH eredményeivel kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy már nincsen messze a teljes foglalkoztatottság Magyarországon.

Szerinte, aki Magyarországon képes és szeretne dolgozni, annak van lehetősége a munka világába visszakapcsolódni.

Azt is kiemelte, hogy a mérések kezdete óta nem volt ilyen alacsony a munkanélküliség, és az országban jelenleg meglévő 60 ezer bejelentett üres álláshely feltöltésére nem a külföldi munkavállalók bevándorlása a megoldás, hanem azt a belföldi tartalékokból kell megoldani.

A foglalkoztatottak számának növekedése és a munkanélküliség csökkenése (a munkanélküliségi ráta 3,8%-ra csökkent) kétségkívül örvendetes változás. Azonban a regionális különbségekből fakadó problémák nem fognak varázsütésre eltűnni, márpedig ezek komoly akadályt jelenthetnek az áhított teljes foglalkoztatottság elérésében.

Ha például vannak betöltetlen munkahelyek Nyugat-Magyarországon, azokat a kelet-magyarországi munkanélküliek valószínűleg nem fogják tudni betölteni, míg a Somogy-megyeiek (ahol egy betöltetlen állásra jut 13 álláskereső) sem biztos, hogy át tudnának települni olyan helyre, ahol több az üres állás.

Ezeket az akadályokat Varga Mihály is figyelembe vehetné, mielőtt arról beszél, hogy dolgozni csak akarni kell.

(MTI/KSH)