A budapesti Kossuth tér felújítása során eltávolított Kossuth-emlékmű darabjaiból az Orczy-kertben alkottak lényegében új műalkotást, Kossuth Lajosból az Átlátszó értékelése szerint kerti törpét avatva. A 2011-ig a Kossuth tér északi oldalát uraló Kisfaludy Strobl Zsigmond alkotás egyéb műalkotásokhoz hasonlóan a „Nemzet Főterének” az 1944 előtti állapotot idéző rekonstrukciójának esett áldozatul.

Az Átlátszó most „megtalálta” az alkotást, és amint írják,  „igazi posztmodern húzással” ért véget a Kisfaludi Strobl Zsigmond-féle Kossuth-emlékmű története. A szobor a Kossuth tér 2011-ben elhatározott átalakításának során került el a térről, a mostanra befejeződött rekonstrukció egyik célja az volt, hogy a tér azt a képzőművészeti arculatot idézze meg, ami a Horthy-korszakban jellemezte.

A tér megújításának legerősebb emlékezetpolitikai gesztusa az 1918-as Őszirózsás forradalom és demokratikus kísérlet vezáralakjának, Károlyi Mihály szobrának eltávolítása volt. Helyére az 1918 előtti úri Magyarországot szimbolizáló Tisza István emlékműve került, amely valójában a téren eredetileg 1943-ban felavatott Tisza-emlékmű rekonstrukciója.

A téren ma látható Kossuth-emlékmű szintén a ’44 előtti teret idézi: az alkotás az 1927-ben Horthy Miklós kormányzó jelenlétében felavatott, Horvay János által készített szobor másolata. A világháború során megsérült eredeti szoborcsoportot helyreállítása után nem sokkal, 1950-ben lebontották, és helyén Kisfaludi Strobl Zsigmond, a Rákosi-kurzus kedvelt építészének alkotását avatták fel 1952-ben.

A két szobor jelentései túlmutatnak a történetükön is.

Míg a jelenleg a téren látható Horvay-másolat az 1848-as Batthyány-kormány többi miniszterének, különbözű rendű konzervatív és liberális nemesek körében ábrázolta a kormányban pénzügyminiszteri posztot vállaló Kossuthot, jobbján az első felelős magyar kormány miniszterelnökével, addig a Kisfaludi-féle alkotás népi figurák társaságába helyezi a szabadságharc vezetőjét (Kossuth jobbján egy parasztcsalád, balján pedig egy diák, egy katona és egy csikós látható – mindhárman felfegyverkezve).

Az eredeti szobrot egyrészt Kossuth központi szerepe (Kossuthot a Batthyány-kormány vezéralakjaként ábrázolja, ami történelmietlen), másrészt letargikussága miatt már első felavatása után sok kritika érte, de Kisfaludi szobrának eltávolítása kapcsán sem az emlékmű esztétikai minősége miatt vetődnek fel kérdések, hanem sokkal inkább amiatt, hogy – amint az az egész tér-rekonstrukcióról elmondható – a szoborcserét semmilyen társadalmi vagy szakmai párbeszéd nem előzte meg, ami „a Nemzet Főteréről” lévén szó, mégiscsak meredek.

Világos, hogy nem egyszerű feladat egy eredetileg az Országház mellé tervezett emlékműnek megfelelő helyet találni, de a Kisfaludi emlékművének egészen abszurd sors jutott.

Az emlékművet egy 2015-ös kormányhatározat a Nemzeti Közszolgálati Egyetem gondjaira bízta. Az egyetem restauráltatta a szoborcsoport darabjait, majd egy lényegében új műalkotást hoztak létre a Közszolgálati Egyetem területén, az újabban az úgynevezett Ludovica kampusz részét képező Orczy-kertben.

A kérdés csak az, hogy hogyan kell értelmezni azt az alkotást, ahol az eredeti szoborral ellentétben, az alakok nem egy egységes kompozícióban tartanak a szándék szerint az Országházra mutató Kossuth felé, hanem megbolydult tömegként, össze-vissza mutogatnak és haladnak a szélrózsa minden irányába.

Az eredeti műben a bal szélen álló, a kormányzó felé mutató asszony például Kossuth háta mögé került, és egy teljesen ellenkező irányba mutat, mint a szabadságharc vezetője.

Ráadásul Kossuth alól, a kompozíciót teljesen megbontva, eltűnt az emelvény, így, ahogyan az Átlátszó írja, „a mellékalakok és maga Kossuth is lekerült lényegében a talaj szintjére, ami már önmagában is nevetségesen ormótlanná teszi az eredetileg több méter magasan álló alakokat.”

Az egyáltalán nem szabad meglepjen minket, hogy a 160 millióból, amit a Nemzeti Közszolgálati Egyetem a felmerülő költségekre kapott, nem sikerült megoldani a szoborcsoport értelmes elhelyezését, az azért mindenképpen bájos, hogy a magyar állam ma egy olyan kampuszon képzi honvédtisztjeit, aminek a kertjében a nép szétszalad a szabadságharc kormányzójától.