Az elmúlt hetekben többször is úgy került az ételosztás karitatív tevékenysége a címlapokra, mint egy politikai küzdelem része. Előbb az EMMI kiszivárgott, kétes létű rendeletettervezete ütötte ki a biztosítékot, amely civileknek és pártoknak megtiltaná az ételosztást, majd Debrecenben és Pécsen lett az ételosztás elleni küzdelem a Sorossal szembeni hadjárat része. Végül a Krisnások hagyományos Blaha Lujza téri karácsonyi ételosztásán hangzott el, hogy a hatóság jovőre már tiltaná az ételosztást a Blahán.

Persze korábban is volt már hasonlóról szó, Debrecenben például fizetőssé tennék az ételosztás lehetőségét (miközben az önkormányzat nevében a Fidesz politikusai osztanak ételt), de az ősszel több nagyobb ételosztással foglalkozó civil szervezet is jelezte, az önkormányzatok nem adnak nekik területfoglalási engedélyt ételosztásra.

Persze ez a dinamika nem meglepő, és eddigi is sokszor volt már szó arról, nem csak a mostani vezetés részéről, hogy az ételosztásnak nem a város közepén van helye, nincs is rá szükség.

A hatalom ugyanis legyen bármilyen színezetű, nem szereti, ha a szegénység láthatóvá válik. És valljuk be, nem csak a hatalom nem szereti. A középosztály egy nagy része – takarjon ez a fogalom bármit is – nem szereti látni a nyomort és a rendetlenséget a saját lakókörnyezetében.

Pedig az ételosztásokat nem véletlenül szokták központi helyen rendszeresíteni. Ahogy bárkinek, a szegényeknek is ezekre a helyekre a legkönnyebb eljutniuk.

De ne felejtsük el a történet másik oldalát sem. Az ételosztásokat sokszor használják a médiában és a politikában a szegénység bemutatására. Pedig nem biztos, hogy 1600 éhes emberrel egy másfél milliós város közepén (amely messze az ország leggazdagabb része) tényleg be lehet mutatni, hogy Magyarországon van-e, vagy nincs szegénység, és hogy ebben a tekintetben jó vagy rossz irányba mennek-e a dolgok. Sőt, még azt se biztos, hogy megmutatja, milyen a szociális ellátás, hiszen nem tudhatjuk, ezeknek az embereknek lenne-e más lehetőségük ételhez jutni, vagy hány másik helyen hány másik ember jut ételhez a szociális háló jóvoltából ezekben a napokban.

Egy ilyen ételosztás inkább arról mutat képet, több vagy kevesebb ember áll sorba, mint tavaly, és milyen társadalmi osztályok tagjai, vagy milyen életkorú emberek szorulnak segítségre.

Az ételosztások korlátozása az ételosztásokon készült fotók hatalomellenes felhasználása miatt teljesen törvényszerű lépés egy olyan rendszer logikáján belül, amely minden szinten alakítani akarja a társadalom róla alkotott képét.

Csak nem tisztességes, és nem ésszerű. Ugyanis a kormánypártoknak el kéne tudni tűrniük azt, ha a saját propagandájuk által sugárzott képen túl más, esetleg rájuk nézve hátrányos kép is megjelenik róluk a nyilvánosságban. Még akkor is, ha ezt igazságtalannak érzik. És még ha azt is gondolják, hogy a fellépésre szükség van, érthetetlen, miért úgy teszik azt, hogy azzal a valós segítségnyújtást is ellehetetlenítik.

Ugyanígy nem igazolja a korlátozást az a logika sem, amikor a Fidesz politikai fegyverként használja az ételosztást, egy olyan kicsavart logika mentén, hogy arra nincs szükség, csupán a választókat akarják ezzel megtéveszteni, szegénység és szegények nincsenek is. Ez utóbbi azért is érthetetlen, mert

minden rendszerben vannak szegények és szegénység. Ennek titkolása, vagy letagadása tényleg csak a propaganda eszköze lehet.

És ahogy minden rendszerben van szegénység, a Fidesz rendszerében is. Az ételosztások betiltásával, ellehetetlenítésévél, politikai támadásával pedig sokkal több kárt okoz a Fidesz, mint amennyi hasznot hoz. A társadalom tagjainak önkéntes segítségnyújtását akadályozza, miközben a rászorulókat löki el a segítségtől. Ennél igazságtalanabb érthetetlenebb és károsabb hatalompolitika kevés van a Fidesz rendszerében.