Megyei rangsort készítettek azokról a magyarokról, akik aggódnak nyugdíjuk miatt, ezért magánúton takarékoskodnak.

A listát Szabolcs-Szatmár-Bereg, Zala és Baranya megye vezeti, itt átlagon felüli a megtakarítók száma. Hiába tesznek azonban félre sokat havonta a budapestiek, ha itt az átlagbérek is jóval magasabbak, mint az ország más pontjain. Ezt magyarázzák a nyugdijbiztositas.com statisztikái is, melyek szerint a magasabb átlagbérhez nem feltétlenül társul magasabb megtakarítás is. Jelenleg havi 20 ezer forint a lélektani határ, ám ez a megtakarítás is kevésnek bizonyulhat sokak számára. Ami jó egy átlagbérből élőnek, nem biztos, hogy ugyanolyan jó egy vállalkozónak.

Sipos Csaba, megtakarítási szakértő és a nemzetközi szakirodalom is azt javasolja, mindenki a havi bevétele 10 százalékát tegye félre „későbbi önmagának”. A megtakarítást érdemes minél korábban megkezdeni, mivel az öregségi nyugdíjak jelenleg csak a megyei átlagbérek 58-80 százalékát érik el, és ez az arány valószínűleg csak romlani fog az elöregedő társadalom miatt.

A K&H felméréséből kiderült, a 30-59 éves korosztály 85 százaléka gondolja úgy, hogy nehézséget okoz majd az állami nyugdíjból való megélés. 40 százalékuk szerint nagyon nehezen boldogulnak majd a nyugdíjukból, 31 százalékuk szerint pedig az semmire sem lesz elég. Vannak olyanok is, akik arra sem számítanak, hogy egyáltalán kapnak nyugdíjat.

Mindössze 15 százalék érzi úgy, hogy valahogy meg tud majd élni a nyugdíjából.

A 30-as korosztály tekint a legkételkedőbben a jövőre, 64 százalékuk pesszimista. Ők aggódnak leginkább amiatt, hogy nyugdíjasként nélkülözniük kell majd, vagy nem tudják fenntartani a lakásukat. Még mindig sokan tartanak attól is, hogy az állam elveszi tőlük a nyugdíjcélú megtakarításaikat.

Elég borúlátó tehát az emberek gondolkodása a „gondtalan nyugdíjas évekről”. Ám hiába vannak vele tisztában, hogy nyugdíjas éveikre sem tehetnek szert anyagi biztonságra erőn felüli takarékoskodás nélkül, ha – csak hogy egy, jelenleg elég általánosnak tekinthető példát említsünk – évtizedeken keresztül a devizahitelük törlesztőrészletét nyögik minden hónapban nyugdíj-megtakarítás helyett.

A KSH adatai szerint 2016-ban 527 ezer háztartás, és az ezekben élő 1,6 millió ember rendelkezett lakáshitellel, ami átlagosan havi 50 ezer forint törlesztőrészletet jelent. Emellett 900 ezer ember ellen folyik jelenleg is valamilyen ügyben végrehajtás (pl. közműtartozás miatt). Ha csak ezeket az adatokat nézzük – és akkor a szegénységben élők problémáit még meg sem említettük! – is elég sok emberről beszélhetünk, akinek nem áll módjában félretenni a nyugdíjas évekre.

Az állam idén júliustól tette lehetővé az úgynevezett közérdekű nyugdíjas szövetkezetek alakulását, melyekbe azok a nyugdíjasok csatlakozhatnak, akik munkával szeretnék kiegészíteni a havi jövedelmüket. A kormány előadásában ezzel mindenki nyer: a nyugdíjasok kereshetnek egy kis pluszpénzt a nyugdíj mellé, és a kritikus munkaerőhiány is csökken. A valóság azonban az, hogy bár jelenleg már az ország minden megyéjében van ilyen szövetkezet (összesen 79 darab), de az még koránt sem biztos, hogy a tagok valóban találnak maguknak munkát, és azért olyan bért is kapnak, amiért megéri visszatérniük a munka világába.