1. „Három olyan intézkedés lép életbe jövőre, amely a nagycsaládosok életét megkönnyíti. Kettő közülük az ingatlanvásárláshoz kötődik, a harmadik pedig adminisztratív enyhítést hoz – közölte Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár szombaton Budapesten, az Erkel Színházban.” (MTI)

2. „Azokat a családokat, ahol nincs bejelentett munkaviszonnyal rendelkező ember, vagy ahol csak közmunkához jutnak hozzá, tehát ahol a gyerekek a legrosszabb helyzetben vannak, a magyar állam nem kívánja támogatni. A gyerekeik felnövését, az egészségüket, az iskoláztatásukat nem tartja fontosnak.” (Szikra Dorottya, az MTA TK Szociológia Intézetének tudományos főmunkatársa – 444.hu)

A kormány szereti azt mondani magáról, hogy családbarát. Hogy támogatja a családokat, hogy támogatja a gyerekvállalást. Ami amúgy üdvözlendő.

Lenne. Ha így lenne.

A család-diskurzus azt hiteti el velünk, hogy a kormány minden családra egyformán figyel, minden családot egyformán támogatja. Ez érezhető Novák Katalin államtitkár legújabb, szombati nyilatkozatából is: megkönnyíti A nagycsaládosok életét. Minden nagycsaládét.

A második idézet, amely Szikra Dorottya 444-nek adott interjújából származik, azonban kicsit árnyalja a képet. A kormány családpolitikai intézkedései ugyanis nem minden családra hatnak egyformán. Ezek mindegyike – a családi adókedvezménytől a CSOK-ig – leginkább azoknak kedveznek, akik rendezett munkaviszonnyal rendelkeznek, és ezen belül is legjobb helyzetben lévő emberek kapják a legtöbb pénzt az államtól.

A családpolitikai szakértő 3 család példáján keresztül szemlélteti a helyzetet. Mindhárom család három gyereket nevel, mindháromban van egy 2 évnél fiatalabb gyerek.

• A munkanélküli család 2009-ben 76.500 forintot kapott az államtól havonta. 2017-ben ugyanennyit (1 GYES + 3 családi pótlék) – változás: 0.
• A minimálbéres család 2009-ben 98.050 forintot kapott az államtól havonta (1 GYED + 3 családi pótlék). 2017-ben 178.050-et (1 GYED + 1 családi adókedvezmény + 3 családi pótlék) – változás: 1,8-szoros.
• Az átlagbéres család 2009-ben 160.100 forintot kapott az államtól havonta. 2017-ben 325.500-at – változás: 2-szeres.

Tehát ahogy haladunk felfele a jövedelmi létrán, úgy emelkedik az állami támogatás mértéke. Az is látszik, hogy a 2009-es szinthez képest azok járnak a legjobban, akik már amúgy jobb helyzetben voltak, másokhoz viszonyítva. És a fenti modellben még nincs benne a CSOK, amely szintén a biztos jövedelemmel rendelkező, hitelképes családokat támogatja.

Novák mai bejelentése is ebbe az irányba mutat, még inkább kedvezményes lesz a CSOK azoknak, akik igénybe tudják venni.

A kormány családpolitikája tehát regresszív: oda ad a legtöbbet, ahol a legtöbb van, és oda a legkevesebbet, ahol a legkevesebb.

Szóval minden alkalommal, mikor azt halljuk, hogy valamilyen kormánytisztviselő arról beszél, hogyan támogatják a családokat, jusson eszünkbe: nem A családokat, csak BIZONYOS családokat.