20 évre, tehát 2037-ig titkosíttatta a Soros-hálózatokról szóló jelentést a kormány. Különösen azért érdekes ez a lépés, mert az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsági ülésén, ahol erről folyt a szó, leginkább az derült ki, hogy értelmetlen dolog nemzetbiztonsági kockázatról beszélni Soros György és az általa támogatott civil szervezetek kapcsán.

Vagyis semmilyen újdonság.

A bizottság alelnöke, a fideszes Németh Szilárd mégis komoly nemzetbiztonsági kockázatot sejt a háttérben, sajnos beszélni erről nem tud, ugyanis titkosították a jelentést.

A rezsibiztos annyit azért elárult, hogy szerinte azért beszélhetnek kiemelt kockázatról, mert a Soros György által anyagilag segített szervezetek támogatják a Magyarország és a magyar emberek biztonságát is veszélyeztető illegális migrációt – ami egyébként konkrétan nem igaz, illegális migrációt ugyanis egyetlen civil szervezet sem támogat. De ugye ez sem Németh Szilárdot, sem társait nem szokta zavarni a sorosozásban.

Különösen attól izgalmas ez a titkosításodi, mert az LMP-s Szél Bernadett szerint a nemzetbiztonsági bizottság által bemutatott Soros-hálózatról szóló titkosszolgálati ábrák és grafikonok nyilvános felületről szerkesztett dokumentumok (ők épp ezért kezdeményezik is a titkosítás feloldását).

Tényleg csodafegyver

Ügyes taktika ez, ráadásul elég feltűnő, hogy az utóbbi néhány évben a kormány előszeretettel titkosít minden olyan ügyet, ami kellemetlen helyzete hozhatná őket.

Tegyük hozzá gyorsan: lehetett tudni, hogy ez lesz. Még 2009 végén, a szocialisták és a fideszesek parádés összjátékának köszönhetően lett gyakorlatilag vakon átnyomva az a törvénymódosítás, ami alapján 2010 áprilisa óta csak a titkosításra felhatalmazottak önmérsékletén múlik, mit nyilvánítanak annak.

Jogvédők már akkor is jelezték, hogy ez a gyakorlat lehetőséget adhat visszaélések eltussolására, eltüntetésére is, ráadásul megfelelő fékek és korlátok nélkül.

És akkor lássunk két, elég beszédes példát arra, mit is minősített titokká a kormány mostanában:

1. PaksII: 2015-ben egy rohamtempóban lenyomott szavazással biztosította be a kormány, hogy az orosz és a magyar szervezetek és alvállalkozóik által kötött szerződésekben szereplő üzleti és műszaki adatok, valamint a megvalósítási megállapodások és az egyezmény előkészítésével kapcsolatos, a döntéseket megalapozó adatok a keletkezésüktől számított harminc évig közérdekű adatként nem ismerhetők meg. Ez az ügy azért is nagyon érdekes, mert az Országgyűlés törvényalkotási bizottsága egy, a szavazás előtt pár nappal szétküldött módosítóval javasolta tizenötről harminc évre emelni a Paks II. beruházás titkosítását, aminek szükségességét egyébként még fideszes politikusok sem tudták rendesen megérvelni… Így aztán a titkosításnak köszönhetően fogalmunk sem lesz arról, hogy hogyan ömlik mindenfelé a pénz a paksi beruházás során.
2. TAO-pénzek: tavaly októberben a Nemzetgazdasági Minisztérium egy szép hétfőn sürgősséggel terjesztette be az adótörvények módosítását,hogy aztán másnap már el is fogadják: így vált adótitokká, hogy ki mire kapott adókedvezményt, illetve az is, hogy hova mennek a felajánlások. Igen, így nem lesz fogalmunk arról, hogy az amúgy a TAO-pénzek egyik fő nyertese, a felcsúti focicsapat mennyi pénzt kap. Figyelemreméltó cinizmusról tesz tanúbizonyságot a törvény szükségességének érvelése, amelybe belekerült az is, hogy a titkosítás fontos lépés „az átláthatóság biztosítása érdekében a támogatások kapcsán megismerhető adatok köre”. Slusszpoén: a TAO-titkosítást célzó törvényt a teljes MSZP frakció is megszavazta, véletlenül.

A mostani titkosítást persze nem nehéz megérteni: a kormány Soros-ellenes kampányának lényege az, hogy olyan, a valósággal köszönőviszonyban sem lévő állításokkal hergelik a közvéleményt, amelyeket cáfolni ugyan nem nehéz, de felvenni a versenyt a médiatúlsúllyal és lehengerlő arroganciával kommunikáló kormánnyal – ez már kemény dió.

Kiemelt nemzetbiztonsági kockázatnak nevezni Soros Györgyöt és a civil szervezeteket úgy, hogy ezt még Pintér Sándor és a Belügyminisztérium sem volt képes alátámasztani, majd titkosítani az erre vonatkozó dokumentumokat: olyan fogás, amivel garantáltan lehet húzni az időt, és bebiztosíthatja magát a kormány, hogy nyugodtan folytathassa, méghozzá bármiféle korlát nélkül gyűlöletkeltő politikáját.