A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) friss adatai szerint a munkanélküliek egyötöde továbbra is a 15 és 24 év közötti fiatalok közül kerül ki. A probléma közel sem új keletű, és még annyira nem is magyar sajátosság, ugyanakkor a számokból az látszik, hogy egyelőre az – itthon főként uniós pénzből megvalósuló – tüneti kezelések nem hoznak érdemi javulást.

2007 augusztusa és októbere között a magyar munkanélküliek átlagos létszáma az egy évvel korábbihoz képest 36 ezer fővel, 183 ezerre, a munkanélküliségi ráta pedig 0,8 százalékponttal, négy százalékra csökkent a KSH tegnapi jelentése szerint. Nem ezek azonban az egyetlen számok, amelyek rímelnek a mind uniószerte, mind a kelet-közép-európai régióban általánosan tapasztalható tendenciákra. Az adatokból a pozitív változások mellett is látszik, hogy a munkanélküliek több mint húsz százaléka 15 és 24 év közötti fiatal.

Ennek a korosztálynak a körében messze a legmagasabb, 11,1 százalékos a munkanélküliségi ráta.

Az még önmagában messze nem jelenti a világ végét, ha több a fiatal a nem dolgozók körében, mint a leginkább munkaképes 25 és 54 év közöttiek vagy a nyugdíj előtt állókéban, hiszen a korosztály tagjainak jelentős része még tanul, vagy éppen végzett a tanulmányaival és állást keres.

Tavaly a magyar fiatalok 11 százaléka ugyanakkor sem tanulóként, sem munkavállalóként nem volt regisztrálva.

A fő problémát az az aránytalanság képezi, hogy az ifjúsági munkanélküliség majdnem háromszorosa az átlagos értéknek, ez pedig nagyon sokba fáj nemcsak a magyar, hanem az európai ellátórendszerek többségének is. Az Eurostat számai ugyanis arról tanúskodnak, hogy problémákkal küszködik, és küszködött az elmúlt tíz évben folyamatosan az Európai Unió tagállamainak legnagyobb része.

Az ifjúsági munkanélküliség visszaszorítására több országban elindított, az eredeti akcióterv szerint Magyarországon 2014 és 2020 között összesen több mint 200 milliárd forinttal támogatott Ifjúsági Garancia Program féltávnál tehát itthon is meddő próbálkozásnak tűnik. Tavaly Cseresnyés Péter munkaerőpiacért és képzésért felelős államtitkár sikeresnek nevezte az akkor harmadik éve futó programot. Arról azonban nem szólt a fáma, hogy bár valóban csökkent a fiatal munkanélküliek száma, arányaiban semmivel sem lettek kevesebben idősebb társaikhoz képest.

Az Ifjúsági Garancia Programhoz hasonló projektek vitathatatlanul fontosak, de a számok alapján sokkal inkább tüneti kezelésnek, mint valódi megoldásnak bizonyulnak: nem végzik el azt a feladatot, ami normális körülmények között az oktatásé lenne.