A szociális munka napja alkalmából megtartott ünnepségen még büszkén közölte Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, hogy
„már nem a kilátástalanság, a perspektívanélküliség jellemzi a szociális munkát, mint korábban.”
Már akkor is sejteni lehetett, hogy a miniszter szavainak kevés közük van a valósághoz, hiszen (ahogy azt korábban mi is megírtuk) a szociális szférában bőven akad probléma, a bérek rendezése ugyan elkezdődött, de még mindig óriási lemaradásban van, az ágazatot munkaerőhiány sújtja, a szociális intézmények pedig férőhiánnyal és forráshiánnyal is küzdenek – csak hogy a legfontosabbakat említsük.
Balogot persze mindez nem zavarta, amikor arról beszélt, már szó sincs perspektívanélküliségről a szociális szférában.
Ehhez képest akkor lássuk az ágazatban dolgozók véleményét.
A Szociális Területen Dolgozók Szakszervezete tegnap nyílt levelet tett közzé (itt olvasható), amelyben feltettek néhány elég lényegre törő kérdést az emberi erőforrások miniszterének. Az első például ez:
„Várható-e a közeljövőben a szociális ágazati életpályamodell bevezetése, ezzel a szociális dolgozók megfelelő megbecsültsége, vagy marad a terület a mindenkori minimálbérek által meghatározott kereseti viszonyokkal jellemezhető? „
Tehát ez lenne a perspektívanélküliséget maga mögött hagyó ágazat, amelyben a dolgozók alaptapasztalata az, hogy életpályamodelljük nincs, bérezésük a sikerpropaganda ellenére is a minimálbérekéhez mérhető, és megbecsültségük sincs…
Hogy a jövő évi béremelés az ágazatban mennyivel növeli a szociális dolgozók keresetét, arról itt egy elég elkeserítő táblázat, általánosságban annyit érdemes elmondani róla, hogy csak a minimálbér és a garantált bérminimum emeléséből áll össze.
A szakszervezet továbbá jelezte, hogy sztrájkbizottságuk még az év elején javaslatot nyújtott be a tárcához, a jelenlegi ágazati bérrendszer méltánytalan sajátosságainak korrekciójára. Érdemi választ – talán ezen senki nem lepődik meg – nem kaptak.
Emellett továbbra is óriási probléma az ágazaton belüli munkaerőhiány (nyilván szoros összefüggésben a fentebb említettekkel), emellett a szakszervezet most arra is felhívta a figyelmet, hogy bár a szociális szférában dolgozók munkájuk során fokozott egészségügyi kockázatoknak vannak kitéve, elenyésző az ágazatban azon munkáltatók száma, amelyek térítésmentesen biztosítják a munkavállalók számára a kötelező szűrővizsgálatokat, és gondoskodnak a megfelelő védőoltásokról és felszerelésekről.
„Tekintettel a probléma általános elterjedtségére, terveznek-e központi, elsősorban költségvetési intézkedéseket a munkavállalók egészségének megóvása érdekében? – teszi fel a szakszervezet a kérdést nyílt levelében.”
Mondjon tehát bármit is Balog Zoltán, a szociális szférában továbbra sem sikerült rendezni a helyzetet, ráadásul a problémák egy része (például a munkaerőhiány) a jövőben tovább súlyosbodhat, ugyanis túl sok perspektívát ez az életpálya mégsem kínál.
