November 5-én jelent meg egy francia hetilapban 100 nő – köztük közismert és elismert művészek, értelmiségiek, feministák és aktivisták – aláírásával az a petíció, amely sürgős cselekvési tervet követel Emmanuel Macron köztársasági elnöktől a szexuális erőszak visszaszorítása érdekében. A jelenleg 128 ezer aláírásnál járó felhívás nyomán az államfő jelezte, hogy november 25-én nyilatkozik a témában.
A petíció kezdeményezője Caroline De Haas, feminista aktivista, aki leginkább azzal vált ismertté, hogy a korábbi szocialista kormány munkatörvény reformja ellen is ő indított egy petíciót, amely váratlan sikert aratott: két hét alatt több mint egymillióan írták alá.
Ezúttal maga a felhívás nem váltott ki ilyen elsöprő lelkesedést, de a Weinstein-botrány robbanása óta alig telt el nap Franciaországban anélkül, hogy a zaklatás és a szexuális erőszak kérdése ne került volna előtérbe a médiában. Ennek, a közösségi oldalakat heteken át elárasztó több százezer poszt, az aktivisták és a sajtó által gyakorolt nyomásnak köszönhetően a köztársasági elnök kabinete november közepén jelezte, hogy az államfő most szombaton fog nyilatkozni a kérdésben.
A petíció személyes felütéssel indul:
„Caroline De Haasnak hívnak. Mint több millió ember a világban, én is szexuális erőszak áldozata lettem, mert nő vagyok. Mint sokak esetében, az elszenvedett erőszak hatott az önbizalmamra, az egészségemre, a kapcsolataimra és arra a képességemre is, hogy szabadon gondolkozzam és szervezzem az életem.”
Bár ez a fajta, elsősorban nők ellen irányuló erőszak rendkívül elterjedt – egy tavaly publikált, állami felmérés becslései alapján minden évben 580.000 nő és 197.000 férfi szenved el szexuális agressziót az országban–, nem szükségszerű, vélik a petíció aláírói.
Megállítása érdekében az egész társadalomnak meg kellene mozdulnia, és elsősorban az államnak. Többek között betartatva a törvényeket, képezve az érintett szakembereket, megtanítva minden fiatalnak az országban, hogy a nők elleni erőszak elfogadhatatlan, prevenciós kampányokat indítva, a mentalitás megváltoztatása érdekében.
Nyilván mindez nem mehet végbe egyik napról a másikra, de ha sosem fogunk hozzá, sosem érhetünk el javulást. A petíció itt levél formára vált, és megszólítja a köztársasági elnököt, a sokaság nevében: a becslések szerint 2 nőből egy már szexuális erőszak áldozatává vált. Közülük sokan már nem lehetnek itt, mert belehaltak sérüléseikbe; mások helyzetét szociális helyzetük, a rasszizmus vagy más előítéletek súlyosbítják.
Az aláírók azt is hangsúlyozzák, hogy ők is sokan szembesültek saját környezetükben az őket ért agresszió tagadásával, azzal, hogy mindezt nem veszik elég komolyan az állami szervek, és azzal a társadalmi hozzáállással, hogy ez az egész nem is olyan komoly dolog, és biztos ők csináltak valamit rosszul, ha ez lett a vége. Mindannyian, nők és férfiak egyaránt megtapasztalták „a társadalom szédítő hallgatását, az elviselhetetlen kollektív tagadást”.
A petíció konkrét javaslatokat is megfogalmaz a köztársasági elnök felé:
1. Megduplázni az áldozatokat segítő és fogadó intézmények támogatását, és a rendelkezésre álló szálláshelyeket az erőszak elől menekülőknek.
2. 2018-tól kezdődően szisztematikusan és kötelező jelleggel képezni az összes olyan szakma képviselőit, akik kapcsolatba kerülhetnek az áldozatokkal; pl. az oktatásban, rendőrségen, az igazságügyben és az egészségügyben dolgozók, különös tekintettel a munkahelyi zaklatásra és erőszakra.
3. Okleveles képzést indítani a felső tagozattól az erőszakmentességről.
4. Kötelezővé tenni a menedzserek számára a munkahelyi zaklatások megelőzéséről szóló képzéseket; kötelező tárgyalási fórumot biztosítani a vállalatokon belül ennek kezelésére; és óvni a zaklatott dolgozók munkaviszonyát.
5. Nemzeti megelőzési kampányt indítani, amilyen például a közúti balesetekkel kapcsolatban is létezik. Ennek elindításában szimbolikus szerep juthatna magának Emmanuel Macronnak, jelezve, hogy az erőszakot nem tűri meg többé az ország.
„Elnök úr, súlyos krízishelyzettel nézünk szembe. Ön a mi oldalunkon áll?” – a felhívás ezzel a kérdéssel zárul, amelyet szívesen feltennénk Magyarország államfőjének és miniszterelnökének is.
