Megsemmisítő vereséget szenvedett nemrégiben Orbán Viktor macedón szövetségese az önkormányzati választásokon. A Soros-ellenes kampányt tökélyre fejlesztő párt, amely mellett még a magyar miniszterelnök is kampányolt, majd’ egy évtizedig irányította az országot, és a Fideszéhez hasonló módon ejtette foglyul a közintézményeket és a gazdaságot. A párt összeomlásának mikéntjéről Elena B. Stavrevska macedón politológust kérdeztük.

Macedónia épp kifele tart egy hosszú politikai válságból. Melyek voltak a válság okai, és hogyan oldódott fel?

Röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy a Belső Macedón Forradalmi Szervezet – Macedón Nemzeti Egység Demokratikus Pártja (VMRO-DPMNE) – pontosabban: vezetője, Nikola Grujevszki és a hozzá közel állók – elfoglalta az állam intézményeit, a médiát és a gazdaságot. Mindez a közintézményekbe vetett bizalom elvesztését, a párt és az állam teljes összefonódását és komoly demokratikus visszacsúszást hozott az országnak.

A válság 2015 elején érte el tetőpontját, amikor az akkor még ellenzéki vezető, Zoran Zaev elkezdte nyilvánosságra hozni azokat a dokumentumokat, melyek bizonyították: Grujevszki és körei lehallgatták hozzávetőleg 20 ezer állampolgár, újságíró, aktivista, ellenzéki vezető, üzletember, illetve miniszter és más hivatalnok telefonjait. A dokumentumok alátámasztottak mindent, amit a közvélemény már évek óta sejtett.

Mindezek után két évnyi tiltakozás következett és tárgyalások a négy legnagyobb politikai párt között, melyeken az EU és az USA mediált. Ezek a tárgyalások vezettek a 2016 decemberi előrehozott választásokhoz, melyek nyomán idén júniusban Zaev vezetésével végre megalakulhatott az új kormány.

A nemrégiben lezajlott helyhatósági választásokon a VMRO megsemmisítő vereséget szenvedett. Mi ennek a jelentősége?

A VMRO veresége rámutat pár dologra. Az első és legfontosabb, hogy bebizonyosodott, a klientúrarendszer, amelyet évekig használtak, nem működik többé, és a korábbi választásokkal ellentétben most az állami intézményeket sem tudták arra használni, hogy embereket kényszerítsenek arra, hogy rájuk szavazzanak. Ez, illetve a VMRO-n belülről is érkező kritikák arra sarkallták a párt szavazóit, hogy otthon maradjanak, vagy más jelöltekre szavazzanak. A dolog jelentősége tehát, hogy

egy olajozottan működő klientúrarendszer már nem képes választásokat nyerni és az ország jövőjét meghatározni.

Az új kormány szóban már elköteleződött ennek a rendszernek a lebontása mellett, most már csak az kell, hogy ez valóban meg is történjen.

Magyarországon a hangos Soros-ellenes kampány miatt hallhattunk a VMRO-ról. Volt ennek valami hatása a választások kimenetelére?

Az évek során a VMRO és az ellenőrzése alatt álló média felépített egy erős narratívát, miszerint áruló mindenki, akinek valamilyen köze van Soroshoz vagy a Nyílt Társadalom Alapítványhoz. Az ország érdekei ellen dolgozó áruló, külföldi zsoldos és így tovább. Ez a narratíva olyan erős volt, hogy a „sorosoid” szó teljesen hétköznapivá vált a közbeszédben, az áruló szinonimájává, és arra szolgált, hogy megbélyegezzen bárkit, aki nem értett egyet az előző kormány döntéseivel – függetlenül attól, volt-e bármi köze is az illetőnek Soroshoz vagy az alapítványához.

Ennek a kampánynak volt egy intenzívebb szakasza a tavalyi év végén és az idei év elején, amikor Grujevszki ígéretet tett Macedónia „sorostalanítására”:

Grujevszki legismertebb kritikusai fenyegetéseket kaptak, megalakult a Stop Soros! mozgalom, és a Nyílt Társadalom Alapítványtól támogatást kapó civil szervezetek egy részénél megerőltető pénzügyi ellenőrzések zajlottak.

De a kormányváltás mindezt megállította. Ez részben annak köszönhető, hogy az állami intézményeket már nem a VMRO kontrollálja, részben pedig annak, hogy a legnézettebb médium felhagyott Grujevszki propagandisztikus támogatásával. Szóval a Soros-kampány inkább a tavaly decemberi parlamenti választásokra volt hatással, a helyhatóságira már nem.

Ön is részt vett a mostani választási kampányban.

A think-tank, amelyhez tartozom, az Impact Kutatóintézet egyes településeken kifejlesztett egy ingyenes szavazás-segítő eszközt. A pártoktól függetlenül, de velük és jelöltjeikkel együttműködésben összegyűjtöttük a jelöltek álláspontját húsz fontos ügyben.

Ha a választópolgárok válaszoltak ugyanerre a húsz kérdésre, az eszköz megmutatta nekik, melyik jelölt nézetei állnak legközelebb hozzájuk, de azt is lehetővé tette, hogy összehasonlítsuk az egyes jelöltek pozícióit. Nehéz megmondani, hogy mekkora hatással járt ez az eszköz, mindenesetre széles körben használták a kiválasztott településeken, és reméljük, hogy jól informált döntések meghozását tette lehetővé.

Az új macedón kormánykoalíció most már nemcsak a parlamentben, de az önkormányzatokban is erős pozíciókkal rendelkezik. Milyen kihívások állnak előtte?

Az elmúlt pár hónapban hatalmas nemzetközi támogatásban részesült a kormány, ami persze fontos, de a legnagyobb kihívás az, hogy a belpolitikai reformígéreteit elkezdje valóra váltani: az állam és a pártok szétválasztását, a jogállam megerősítését, illetve az életszínvonal növelését. A minimálbér emelése és az előző kormány külföldi befektetések csábítására vonatkozó gyakorlatának felülvizsgálatán túl egy átfogóbb gazdaságfejlesztési terv is várat magára. Külön-külön is nagy falatok ezek, hát még együttesen.

A nagy elvárások mögött sokan kételkednek abban, hogy nagy reformok valósulnának meg a közeljövőben.

Ha nem is számítjuk a legerősebb párt, a szociáldemokraták ballépéseit, még akkor is aggódhatunk egyik koalíciós partnere miatt, amely évekig Grujevszki partnere volt az állam elfoglalásában.

A kormány első éve tehát döntő lesz abban, hogy visszaállítja-e a polgárok bizalmát a politikai rendszerben vagy pedig ráerősít az apátiára, kiábrándultságra.