Valamit megértettek a románok a demokratikus érdekérvényesítésből az utóbbi években: ha sokan és kitartóan hallatják a hangjukat, akkor a politikai elit visszavonulót fog fújni. Verespatak ugye, vagy a korrupció legalizálásáról szóló törvényjavaslat elleni demonstrációk sikere olyan állampolgári öntudatot alakítottak ki Romániában, amely csak időnként bukkan fel Magyarországon.

A tegnapi napon Bukarestben tizenötezren, Románia és Európa szerte pedig közel ötvenezren tüntethettek azért, mert a kormányzó PSD-ALDE koalíció olyan törvényt nyomna át sürgősséggel a Parlementen, mellyel belenyúlnak többek között, a politikai elit főmumusának, a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) vezetőinek a leváltási folyamatába. Ezentúl a legfőbb ügyészt, a korrupcióellenes (DNA) főügyészt vagy a szervezett bűnözés és terrorizmusellenes (DIICOT) főügyészt a bírák és ügyészek szakmai szervezeteként működő Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM) válthatná le az igazságügyi miniszter javaslatára.

Nem véletlenül állnak ki ilyen nagy hévvel a romániaiak a szeretett korrupcióellenes főügyészükért. A DNA nem teketóriázik, ha a politikai elit korrupciós mocskának az eltakarításáról van szó. Minisztereket, szenátorokat, képviselőket vittek el vezetőszáron tucat számra, sőt még a miniszterelnök családjának sem féltek nekimenni. Az átlagos állampolgár, aki addig beletörődve legyintett, hogy úgyis mindegyik politikus lop, felszegte a fejét, és azt látta, hogy van következménye a felvilági szervezett bűnözésnek.

A következménynélküliség mítoszának a vége pedig egy olyan erős löketet adott az állampolgári mozgalmaknak és a tüntetéseknek, hogy képesek lettek az utcáról befolyásolni a politikát. Messziről bűzlő gigaprojektnek is megálljt tudtak parancsolni egy időre a tömegdemonstrációk, valamint gátját tudták szabni az itthon is jól ismert korrupciót védő sürgősségi jogalkotásnak.

Mit tudnak a románok, amit mi nem?

Kitartóbbak.

A klasszikus korrupciós témájú tüntetések Magyarországon is sikeresek voltak. Kimentek sok ezren az utcára, erről beszélt mindenki, és a politikai következmény sem maradt el. Csak az a különbség, hogy a következmény nem azonnal keletkezett be, túl magas volt a siker mércéje. A NAV-botrány körüli tüntetéssorozat elérte, hogy az Orbán-kormány komolyan vegye a hálózatos áfacsalások problémáját, közpolitikai megoldások születtek, Vida Ildikó lemondott, Horváth András pedig él és virul. A Rogán-féle ingatlanpanamák miatti tüntetések is sikeresek voltak. Azóta jóval óvatosabban folynak az ingatlanüzletek a Belvárosban. A politikai következménye sem maradt el, mert Rogán nem meri megméretni magát a Budapest 1-es választókörzetben a választásokon.

Csakhogy valamiért nem tudjuk értékelni a kicsi sikereket, amik lendületet adhatnak.

Persze mindenki annak örülne, ha kattanna a bilincs a korrupt politikusok kezén, mint Romániában. Ám ez csak akkor jönne el, ha a kis sikereket elérő mozgalmak nem hagynák abba a munkájukat a fellelkesedés első hulláma után. A Verespataki ciános bányát megakadályozó mozgalomnak is sok év kellett, hogy elérje célját. A politikában az eredmények nem rögtön mutatkoznak, ezért csak a kitartás hozná el itthon a korrupcióellenes demonstrációk sikerét.