Semjén Zsoltot a zalaegerszegi nemzeti konzultációról tartott fóruma után kérdezte a Magyar Nemzet riportere arról, hogy mit gondol az utóbbi időben kirobbant nők elleni szexuális zaklatás ügyekről, és hogy tervez-e a kormány felvilágosító kampányt vagy bármit, hogy az ilyen esetek megelőzhetőek legyenek. Semjén Zsolt jólnevelt politikus módjára azzal reagált, hogy persze-persze, szép és kegyes dolog a felvilágosító kampány meg a többi hasonló kezdeményezés és mindent támogatnak (elvileg!), DE aztán laza fordulattal ki- és áttért a kormány által tolt migránsozásra és iszlámot demonizáló retorika görcsös ismételgetésére.
„ez mind nagyon szép és kegyes dolog, és mi természetesen minden ilyen szép és kegyes dolgot támogatunk, de az a helyzet, hogy ezek el fognak törpülni amellett, amikor majd iszlám tömegek lesznek itt”
Továbbá arra kérte a hölgyeket, hogy ha nőként szabadon szeretnének élni (kendő nélkül és miniszoknyában), akkor tegyenek meg mindent a muszlimok illegális bevándorlása ellen.
Nem lehet, hogy egy jövőbeli, akár lehet, hogy felmerülő probléma helyett egy miniszterelnök-helyettesnek az lenne a dolga, hogy a ma nőinek valóban létező problémáival foglalkozzon?
Az igazi, jelenlevő probléma ugyanis az, amiről kérdezték, vagyis a jelen zaklatási ügyekben megszólaló áldozatok jogainak védelme és a rendszerszintűen, a magyar társadalomban is jelen lévő hatalommal való visszaélések elleni aktív fellépés, nem az, hogy itt kérem majd jönnek a muszlimok tömegesen és ők, mint a fő-gonosz megtestesülése, majd még rosszabbá teszik a nők ’csodás’ helyzetét.
A Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE) Egyesület adatai szerint a magyarországi nők 9%-át érte 15 éves kora után szexuális erőszak, 7%-ukat a partnerük, 2%-ukat nem a partnerük részéről. A nők 42%-a számolt be arról, hogy 15 éves kora után szexuális zaklatás áldozata volt.
Miközben azért aggódik Semjén Zsolt, legalábbis a nyilatkozata szerint, hogy a magyar nőknek nehogy „a tömeges iszlám következtében a saría árnyékában és fenyegetésében kelljen élnie”, hallgat arról, hogy a jelen helyzetben is van mit javítani a nők helyzetén és, hogy a kormánynak erre nem érte meg két kézzel szórni pénzt, mint például az újabb stadionok vagy a felcsúti kisvasút felépítésére.
És hát mit is tett a magyar kormány az elmúlt években a nők elleni erőszak megakadályozásáért? Továbbra sem ratifikálták például az Isztambuli Egyezményt, ami átfogó megoldást, cselekvési tervet adna a nemi alapú erőszak megelőzésére. Másrészt össztűz alá vették az ELTE-n induló társadalmi nemek tanulmánya mesterképzési szakot és kivennék a társadalom elméleti érettségi követelményeiből is a gender-elméletet. Az orosz mintára létrehozandó abortuszmegelőző központok alapításáról szóló ötletről is érdemes itt megemlékezni, bár később az EMMI jelezte, hogy „semmifajta szabályozási pluszt, lazítást, szigorítást nem jelent”, azért mégiscsak már maga a tény, hogy ilyen felmerülhetett az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) közleményében, semmivel nem járul hozzá, ahhoz, hogy a magyar nők szabadon dönthessenek saját életük felett.
A fontos ügyekben úgy látszik a kormány továbbra sem tart igényt a magyarok véleményére. Milliárdokat költ viszont a nemzeti kamu-konzultációkra.
