Volt egy kis purparlé Orbán Viktor Terror Háza előtt tartott beszédét megelőzően, ugyanis sokan szerettek volna a színpad közvetlen közelébe kerülni, de nem mindenkit engedtek oda.

Az ünnepi műsor a Magyarország halszagú című slágerrel kezdődött, dübörgő hangerővel, amit diákműsor követett. Idén a kormány a Terror Háza elé szervezte az ’56-os ünnepségét – a helyszínválasztás legalábbis a nézők szempontjából nem volt túl szerencsés, elég sokan ragadtak be a közeli szűk utcákba. A délutánra beígért viharból az intenzív esőzés délután 3-kor már bejött – ennek köszönhetően se lépni, se látni nem nagyon lehetett. Ettől függetlenül az MTI által megsaccolt 10 ezer főt helyszíni tudósítóink kicsit sokallták. „Körülbelül 2000.”

A műsor kezdete után nem sokkal a nem túl nagy létszámú ellentüntetőt a rendezvényt biztosító Valton munkatársai kiszorították a megemlékezés közeléből.

Eközben a színpadon zavartalanul folyt a műsor, az időjárás viszontagságai ellenére Orbán Viktorra viszonylag sokat kellett várni. Előtte Schmidt Mária, a Terror Háza igazgatója kapott szót, de Dózsa Lászlót nem nagyon emlegette… Énekelt még Keresztes Ildikó, az eső meg rendületlenül esett.

Ezután azonban már tényleg a miniszterelnök következett. Orbán Viktor viszonylag nehezen fordult rá a lényegre, egy ideig méltatta a Terror Házát, illetve érdekes új szavakat alkotott („szabadságnemzet” ), illetve kifejtette, hogy mi olyan nemzet vagyunk, akik könnygáz, lovasroham és eső közepette is emlékezni akarunk. Volt néhány hímzett falvédőre illő mondat is:

„A haza természeti és szellemi valóság.”

Vagy éppen:

„A nemzeti emlékezet a legerősebb fegyver.”

Aztán végül csak ráfordultunk a hanyatló, és globalizációfetisiszta Nyugat rémtetteire.

„Azt akarjuk, hogy tiszteljék azt, akik és amik vagyunk.”

Ennél a mondatnál elég nagy volt az ováció, az első brüsszelezésre pedig csaknem a beszéd feléig kellett várni. „Azért nem értenek minket Brüsszelben, mert már akkor sem értettek” – fejtegette Orbán, majd mindenkit figyelmeztetett arra, hogy a kommunizmus után 30 évvel van olyan világerő, amely az európai nemzeteket egyszínűvé, egyneművé akarja gyúrni. Nekünk viszont – folytatta a miniszterelnök – van saját elképzelésünk és látomásunk Magyarországról.

Orbán szerint mi tudjuk, hogyan kell embernek lenni és ember módjára élni, azonban mindezt veszély fenyegeti.

„Az igazság az, hogy újra történelmünk fordulópontjához érkeztünk. A kommunisták hagymázas álma volt, hogy homo szovjetikuszt faragjanak belőlünk. Most a globalizmus erői feszegetik az ajtónkat, és homo brüsszelikusszá akarnak minket gyúrni.”

A csodálatos kép után természetesen felzúgott a „Nem hagyjuk!”

Megtudhattuk még azt is, hogy Európát elvakították egykori sikerei, mára azonban  már saját háza táján is alig tud rendet tartani. Épp ezért bosszúhadjáratokat indítottak azok ellen, akik a nihilizmusra figyelmeztettek (ezek lennénk ugyebár mi). Európa a miniszterelnök szerint nácinak, fantasztának, homofóbnak, kirekesztőnek és még egy sor dolognak bélyegezte azokat, akik felszólaltak ellene (ezek is mi lennénk többek közt), de csak kevesen élték túl ezt a büntetőhadjáratot (még mindig rólunk van itt szó).

„Elegünk van ezekből a dolgokból. Európa vakvágányra futott.”

A globalizáció ostorozása közepette jött el az első alkalom, amikor lehetett végre sorosozni.

„A pénzügyi spekuláns birodalom foglyul ejtette Európát.”

Orbán egyből figyelmeztetett is, hogy ez a birodalom hozta nyakunkra migránsok millióit és az új bevándorlók invázióját, mert kevert földrésszé akarja tenni Európát. „Már csak mi állunk ellen, mi vagyunk az utolsó migránsmentes övezet” – jelentette büszkén a miniszterelnök.

Figyelmeztetett is egyből, hogy épp ezért van nagy jelentősége a mostanában zajló választásoknak, az osztrák, német és cseh mellett a jövőre esedékes olasznak, és természetesen a magyarnak is.

A tét ugyanis az, hogy visszaveszik-e Európa népei saját országuk irányítását a gazdasági elitekkel beszőtt Uniótól, vagy sem.

Hogy néhány eredményről is szóljon, a miniszterelnök megemlítette a hazaküldött IMF-et (most hívjuk éppen vissza őket), a rezsicsökkentést (ami ugyebár a gazdagok zsebében hagy több pénzt, a szegényeknek mit sem segít), azt, hogy mindenkinek sikerült munkát adni (amitől azért bőven messze vagyunk még) és azt, hogy határkerítéseinkkel megállítottuk a migránsok invázióját (akik így valóban más, sokkal veszélyesebb útvonalakon érnek be Európába).

Végezetül riogatott még egy kicsit a pénzügyi spekulánssal (Soros ugyebár, de úgy látszik, a nevét Orbán tényleg nem veszi a szájára), és jelezte, hogy az Egyesült Államok őrült tervére is lehet kényszerzubbonyt húzni(?), ehhez viszont az kell, hogy „soha ne becsüljük le a sötét oldal erejét”, és észnél legyünk a jövő évi választások idején.

„Még nem harcoltuk ki a győzelmet” – figyelmeztette híveit intő hangon a miniszterelnök, de pozitív hangvételben zárta a mintegy 30 perces beszédet:

„Márciusban újrakezdjük, áprilisban újra győzni fogunk.”

Összességében kampányindító beszédnek kicsit túl kacifántos volt a miniszterelnöki monológ, elég sok kitérővel és néhány zavaros képpel, de hozta a köztelező köröket: Brüsszel, Soros, globalizáció és migránsok – úgy tűnik, a Fidesz nem viccel, tényleg „folytatja”, új kampányszlogennel most sem készülnek a választásokra.

Miközben Orbán beszélt, az Oktogonnál néhányan fütyültek, és rendezvény végén is volt egy kis lökdösődés, de hamar elindult mindenki haza.

Az eseményt élőben közvetítettük, itt vissza lehet nézni: