Kilenc hónap alatt 25,5 milliárd forinttal nőtt a kórházak adósságállománya, pedig az egészségügyi államtitkár, Ónodi-Szűcs Zoltán egész évre számolta 20 milliárdos növekedéssel, vagy legalábbis ezt tartotta volna elfogadhatónak – szúrta ki a Napi.hu. A legnagyobb adós, mint mindig, most is a Honvédkórház (3,8 milliárdnyi tartozással), de rajtuk kívül még 9 olyan intézmény van, aminek adósságai meghaladják az 1 milliárd forintot.
Lázár János, a Miniszterelnökség feje egyébként már augusztus végén (egészen pontosan a 99. Kormányinfón) közölte, hogy lehet számítani az immár lassan hagyománnyá váló év végi adósságkonszolidációra, vagyis az állam kifizeti a kórházak tartozásainak nagyját. Így volt ez tavalyelőtt és tavaly is, több ütemben, és úgy tűnik, az állam nagyjából erre rendezkedik be.
Csakhogy az állami adósságkezelés ebben a formában nem szünteti meg a problémát, legfeljebb elfedi. Az intézmények ugyan lehet, hogy viszonylag tiszta lappal kezdenek januárban, de az eddigi tapasztalatok alapján hónapról hónapra, sőt gyakorlatilag napról napra olyan irdatlan ütemben növelik adósságaikat már rögtön az első hónapokban is, hogy valójában az állami beavatkozás legfeljebb ráncfelvarrásnak nevezhető.
Párhuzamos hír egy másik valóságból: Kucsák László fideszes országgyűlési képviselő pénteken meghirdette Budapest történetének legnagyobb kórházfejlesztési programját. Az Egészséges Budapest Program keretében mintegy 30 milliárd forintból megkezdődik a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház felújítása. A Jahn Ferencre tényleg ráfér amúgy a tatarozás, ebben a kórházban ugyanis az utóbbi időben elég sok gond akadt: találtak holttestet egy lezárt mosdóban, az ápolók egy része inkább a közeli IKEÁ-ba ment el árufeltöltőnek, nyáron pedig azt állították, hogy felújítás miatt zártak be egy osztályt, csakhogy ennek nyoma se látszott…
Hogy a magyar állam év végén kifizeti a tartozást, az a 12 hónapos adósságspirálon nem segít – ami viszont sokakat hoz nehéz helyzetbe (például a beszállítókat, akik hiába futnak a pénzükért, így működésük is veszélybe kerülhet), végső soron pedig mindezt természetesen a betegek szívják meg, akik a lerohadó kórházakban várják a gyógyulást munkaerő-, eszköz- és felszereléshiány, illetve a legalapvetőbb dolgok (villanykörte és WC-papír, hogy mást ne mondjunk) nélkül.
2016-ban volt olyan, hogy a magyar kórházak napi 150 millió forint adósságot termeltek
A kormány egyes tagjai ugyan előszeretettel hivatkoznak arra, hogy az egészségügy világszínvonalú, a helyzet azonban az, hogy a finanszírozási rendszer fenntarthatatlansága miatt a kórházak lényegében nem tudnak soha megszabadulni adósságaiktól. Nem utólagos konszolidációra, hanem előre tervezett költségekkel kéne számolni ahhoz, hogy a kórházak ne csak kifizetetlen számlákat görgessenek maguk előtt. És természetesen az ágazatra fordított állami kiadásokat is növelni kellene – már amennyiben a cél valóban egy világszínvonalhoz közelítő egészségügy megteremtése (lenne).
9 ellenzéki párt tett le az asztalra egy közös egészségügyi minimumot, amit hamarosan az Országgyűlés elé is terjesztenek. A Fidesz és a KDNP még az egyeztetéseken sem vett részt. Arról, hogy mi lenne ez a minimum, itt írtunk bővebben.
Ehhez képest az utóbbi időben gyanúsan megszaporodtak kormányzati oldalon a magánegészségügyet és annak peremterületeit dicsérő megnyilvánulások: Orbán Viktor például nemrég kifejtette, hogy szerinte a magyar állam ma már nem lenne képes arra, hogy kiszolgálja tízmillió magyar ember kulturális, sport, szabadidő vagy akár egészségügyi szükségleteit, ha nem lennének családi kézben lévő vállalkozások – és vegyük ehhez hozzá, hogy Csányi Sándor pont a nyáron szállt be a magánegészségügybe…
Akárhogy is legyen: az állam feladata jelenleg az lenne, hogy mindenki számára elérhető, megfelelő színvonalú egészségügyi ellátást biztosítson, függetlenül attól, hogy valaki vidéki vagy fővárosban él, idős vagy fiatal, nő vagy férfi, felnőtt vagy gyerek. Jelenleg pedig ez nagyon nincs így, a kórházak állapota pedig folyamatosan súlyosbítja a helyzetet. Néhány suttyomban betolt milliárd az év végén pedig nem is nagyon segít rendez ni a helyzetet.
