A sajtóban nagy visszhangot kapott a Pew Research Center képviseleti demokrácia támogatottságáról szóló globális felmérése. Bombasztikus címeket olvashattunk: a magyarok negyede diktátort akar, csak 18 százalék elkötelezett a demokrácia mellett. Tényleg? 

Semjén Zsolt 2014. március 15-én Kézdivásárhelyen, fotó: Baranyi Ildikó, MTI, forrás

Lépjünk egyet hátra, és vizsgáljuk meg ezeket az adatokat más felmérések és a témához kapcsolódó nemzetközi tudományos kutatások tükrében.

Az amerikai Pew Reseach Center 2017. február 16. és május 8. között 38 országban, összesen 41.953 embert kérdezett meg a demokráciával kapcsolatos nézeteiről. Minden híradás azt emelte ki, hogy a magyarok 68 százaléka támogatná, hogy választott képviselők helyett szakértők hozzák a döntéseket, illetve, hogy csak 18 százaléknyi elkötelezett támogatója van a demokratikus berendezkedésnek.

A Pew kutatói csak azokat tekintették elkötelezett demokratáknak, akik nem támogattak egyetlen antidemokratikus alternatívát sem, azaz egy erős vezetőt, katonai vezetést vagy a szakértői kormányzatot. Akik támogatták ugyan a képviseleti demokráciát, de támogattak egy nem demokratikus alternatívát is, azok kevésbé elkötelezett demokratának számítottak csak. Ezek alapján jött ki, hogy Magyarországon az elkötelezett demokraták aránya csupán 18 százalék, szemben az európai 37 százalékos mediánnal.

A 24.hu bombasztikus címe ellenére – „a magyarok negyede diktátort akar az ország élére” – Magyarországon valójában mind az erős vezető, mind a katonai junta támogatottsága viszonylag alacsony (24 és 14 százalék, ami kisebb arány, mint pl. Japánban, Olaszországban vagy az Egyesült Királyságban, de az Egyesült Államokéval is kb. azonos), ez leginkább a szakértői kormányzat kiugró támogatottságával magyarázható.

A kutatásban szereplő másik kelet-közép-európai országban, Lengyelországban 31 százalék volt az elkötelezett demokraták aránya. A kevésbé elkötelezett demokratákkal azonban már 78 százalékos itthon a demokráciát jónak tartók aránya, amivel már „nem lógunk ki a sorból”.

Más kutatások is alátámasztják-e a magyarok demokratikus elkötelezettségének alacsony szintjét?

A European Social Survey (ESS), az Európai Unió Eurobarométer kutatásai mellett a legfontosabb európai közvéleménykutatás sorozat 6., 2012-es hulláma foglalkozott ezzel a témával. Arra a kérdésre, hogy mennyire fontos számukra az, hogy demokráciában éljenek, a 10-es skálán a magyar válaszók átlaga 8,7 pont volt – magasabb a vizsgált 29 ország 8-as átlagánál. Magyarország volt az első a vizsgált volt kommunista országok között, de megelőzött olyan régi, stabil demokráciákat, mint Belgium, Hollandia, Franciaország vagy az Egyesült Királyság.

Az ESS e kérdőívében nem firtatták a nem demokratikus alternatívák népszerűségét, de a magas magyar érték fényében legalábbis elgondolkodtatók a Pew új adatai. Mi változott nem egészen 5 év alatt, végbemehetett ilyen arányú társadalmi léptékű értékváltozás?

Forrás: Ferreri and Kriesi 2014, Figure 2, p7

A Pew egy 2009-es, csak a volt kommunista országokat vizsgáló kutatása egyébként még rosszabb értékeket mutatott hazánkról. Ebben a magyarok 73 százaléka szerint a demokráciánál fontosabb a gazdasági teljesítmény. A 2009-es kutatás szerint a magyarok 49 százaléka bízott egy erős vezetőben, míg a demokráciát csupán az emberek 42 százaléka részesítette előnyben. Azonban nem árt óvatosnak lenni. Egyrészt voltak különös eredmények is a kutatásban, például a Pew úgy találta, hogy csupán a magyarok 20 százaléka van jó véleménnyel az EU-tagságról, míg szinte minden hazai megbízható kutatóintézet és az Eurobarométer is azt méri immár 13 éve, hogy a magyarok körében stabilan közel kétharmados ennek támogatottsága. Sőt, friss hír, hogy az Európai Parlament frissen publikált kutatása szerint a magyarok 72 százaléka véli úgy, hogy az országnak előnyére válik az EU-tagság.

Az is óvatosságra int a Pew 2009-es kutatásának értelmezésekor, hogy a demokratikus értékek támogatottsága messze Magyarországon volt a legmagasabb az egész posztkommunista régióban. Az amerikai kutatóintézet külön-külön vizsgálta a liberális demokrácia hat legalapvetőbb értékének támogatottságát minden országban, azaz a független igazságszolgáltatásét, a többpárti választásokét, a független sajtóét, a szabad vallásgyakorlásét, a szólásszabadságét és a hadsereg polgári felügyeletéét. Magyarországon minden egyes demokratikus alapérték támogatottsága a legmagasabb volt, vagy a legmagasabbak között volt, és az alapértékek támogatottsága összességében is a legmagasabb a régióban (66 százalékos medián). A helyzet tehát inkább az, hogy a többi adat valójában egy olyan ország véleménye volt a köztársaság politikai elitjének teljesítményéről, amely 2009-ben már évek óta (2006-tól) egy súlyos és egyre mélyebb gazdasági és politikai válságtól szenvedett.

A demokratikus elkötelezettség mérése

Mit is mér pontosan a Pew legújabb kutatása, és vajon alkalmas-e arra, hogy megmutassa, mekkora azok aránya, akik a demokráciát mindig előnyben részesítik bármilyen nem demokratikus alternatívával szemben?

Dieter Fuchs, a Stuttgarti Egyetem professzora, a politikai kultúra egyik vezető kutatója szerint a demokratikus elkötelezettség méréséhez szisztematikusan össze kell kapcsolni az autoriter és a demokratikus berendezkedés iránti attitűdöket, vagyis megítéléseket. A saját elemzését olyan kérdőíves kutatáson végezte (World Values Survey / European Values Survey 1999-2002), amelyben a válaszadóknak két-két kérdést tettek fel a demokratikus és az autoriter politikai berendezkedésről.

Akik mindkét demokráciára vonatkozó kérdésre pozitívan, míg az autoriter berendezkedésre negatívan válaszoltak, biztos demokratáknak tekinthetők. Akik szerint az autoriter berendezkedés nem rosszabb, mint a demokrácia, vagy egyenesen előnyben részesítik a demokráciával szemben, nem demokratáknak tekinthetők. Minden más válaszadót gyenge demokratának tekintett. A 12 vizsgált volt kommunista ország közül négy olyat talált, ahol a nem demokraták többséget alkottak a biztos demokratákkal szemben: Lettországot, Litvániát, Romániát és Ukrajnát.

Magyarországon a biztos vagy elkötelezett demokraták aránya több, mint kétszer akkora volt, mint a nem demokraták aránya (26,8% a 10,3%-hoz), és a többség, mint az egész régióban, a gyenge demokratákhoz tartozott. Szlovákiában és Lengyelországban is alacsonyabb volt a demokrácia iránti elkötelezettség, mint hazánkban.

Mindazonáltal Fuchs szerint a vizsgált 12 volt kommunista ország közül nyolcban a demokratikus politikai kultúra megszilárdult (akkor is, ha természetesen lenne mit javulnia).

Doh Chull Shin, a Center for Study of Democracy, University of California, Irvine kutatója, a kelet-ázsiai demokratizálódás szakértője, tovább ment Fuchsnál a demokratizálódás mérésének kidolgozásánál. Szerinte a demokratizálódás csak akkor teljes, ha a polgárok túlnyomó többsége teljesen és feltétel nélkül támogatja a demokráciát. Shin megkülönbözteti a demokrácia támogatásának normatív és gyakorlati szintjét. A polgárok ugyanis a demokráciát két szinten érzékelik és értékelik: mint egy „elméleti” politikai rendszert (mint értéket), és mint gyakorlatot. Amikor a demokrácia támogatottságát mérjük, mindkét szintet – a normatívat és a gyakorlatit is – figyelembe kell venni, és világosan meg kell különböztetni.

Shin globális vizsgálata során a kelet-európai országokra vonatkozóan a 2004-2005-ös New European Barometert használta. A posztkommunista országok közül csak Magyarországon volt a teljes demokráciának több mint kétharmados támogatottsága. (Ezek az értékek megfelelnek a 2009-es Pew, és az ESS 2012-es hatos hulláma eredményének.)

Shin és Fuchs is aláhúzzák tehát, hogy a hogy az emberek előnyben részesíthetik a demokratikus kormányzatot, míg mélyen elégedetlenek lehetnek annak megvalósult formájával. Ezért úgy érvelnek, hogy a demokratikus gyakorlat társadalmi támogatottságának méréséhez azt kell megnézni, hogy mennyien részesítik a demokráciát előnyben a diktatórikus alternatívákkal szemben.

Shin elemzése egy olyan kérdésen alapul, amelyben a válaszadóknak arra kellett felelniük, hogy mindig a demokráciát részesítik-e előnyben a diktatúrával szemben. Itt Magyarország 61%-kal a második volt a régióban.

Shin azonban tovább megy, és mivel volt diktatórikus társadalmakról van szó, ezért egy autoriter rendszer ellenzését is méri. A 2005-ös kutatásban a legtöbben az egész régióban Magyarországon és Csehországban ellenezték a diktatúrához való visszatérést, az emberek 75 százaléka. Shin azonban csak akkor tekinti hitelesnek a demokratikus elkötelezettséget, ha azt mindig előnyben részesítik, és teljesen elutasítják a nem demokratikus alternatívákat. A vizsgált volt kommunista európai országokban a demokrácia így mért teljes támogatottságának átlaga csupán 38% volt (összehasonlításképpen a vizsgált afrikai országokban 44%). A térségben 56 százalékkal Magyarországon volt a legmagasabb az elkötelezett demokraták aránya. Hazánkat Litvánia (51 százalékkal, ami ellentmond Fuchs, igaz korábbi, adatainak), majd Szlovénia követte (50 százalékkal). A többi volt kommunista országban 50 százalék alatt volt az elkötelezett demokraták aránya. A demokrácia minőségét ezzel szemben a magyarok nagyon rosszra értékelték, csupán 20 százalékuk találta megfelelőnek.

Forrás: Shin (2007) pp 272-273, Table 14.1

Demokratikus értékek kontra „létező demokrácia”

A Pew mostani kutatása ugyan elválasztja egymástól a demokrácia és a nem-demokratikus alternatívák támogatottságát, a kettőt nem köti össze. Vagyis nem világos, hogy azok, akik igennel feleltek a felkínált három nem demokratikus alternatíva egyikére, de a demokráciát is jónak tartják, melyiket részesítik előnyben. Erre nem tudunk következtetni.

Csak azoknak a preferenciájáról tudunk biztosat mondani, akik kizárólagosan nyilatkoztak egy-egy kormányzati formáról. Szerintem az sem világos, hogy az emberek mit értettek szakértői kormányzaton. Fontos, hogy kormányzatról van szó és nem kormányról. Jó lenne látni, hogyan szerepelt a kérdés magyarul a kérdőívben. Nem biztos ugyanis, hogy a válaszadók számára világos volt-e a különbség, vagyis, hogy nem egy demokratikusan megválasztott parlamentnek felelős szakértői kormányról, hanem egy semmilyen választói felhatalmazással nem bíró szakértői kormányzatról (technokrata diktatúráról) van szó.

Abból kiindulva, hogy a magyar sajtóban mindenhol szakértői kormányról írtak (azzal együtt, hogy több újságíró értette, hogy miről van szó), ez nem sok jót sejtet a kérdés érthetőségével kapcsolatban. Ráadásul Magyarországon az elmúlt 27 évben a szakértői kormányzás (nem kormányzat) pozitívan jelent meg a közbeszédben. 1994-ban az MSZP például egyenesen ezzel nyert választást, és később is mindig előkerült, mint az éppen dilettánsnak, instabilnak tekintett kormányzás alternatívája (legutóbb 2008-2009-ben, végül így lett miniszterelnök a „szakértő” Bajnai).

Érdemes hangsúlyozni, hogy amikor a Pew mostani kutatása a képviseleti demokrácia (tehát mint normatív, „elméleti” politikai rendszer) támogatottságára kérdezett rá, hazánk egyáltalán nem teljesített rosszul. Magyarországon 26 százalék nevezte a képviseleti demokráciát teljesen jónak, és összesen 78 százalék jónak. Ez valamivel ugyan az európai medián (31% és 80%) alatt van, de mindkét értékben magasabb, mint a lengyel értékek, és közel azonos a francia (ahol pl. a nagyon jó aránya alacsonyabb) vagy az olasz értékekkel.

Nagyon fontos tehát egy kérdőíves kutatásban arra törekedni arra, ha nem is lehetséges mindig a Shin javasolta részletességet betartani, hogy a demokratikus értékek, a demokrácia mint érték, illetve a demokratikus gyakorlat, és a jelen demokratikus rezsim értékelése világosan elkülönüljön egymástól. Egy 2014-es tanulmány például úgy találta, hogy a demokrácia támogatottsága (azok aránya, akik nagyon jónak vagy egész jónak értékelték a demokratikus rendszert) Magyarországon 1990 és 2008 között 5 százalékponttal 83-ról 78 százalékra csökkent (ami megegyezik a Pew új adataival!).

Ez a csökkenés jóval alacsonyabb a visegrádi országok átlagánál (-11 százalékpont). Eközben a demokratikus rezsim, vagyis a rendszerváltással létrejött „létező demokratikus berendezkedés” támogatottsága drasztikusan, 27 százalékponttal, messze a teljes posztkommunista régió -11 százalékpontos átlaga felett csökkent. Ilyen mértékű bizalomvesztésre Azerbajdzsánban (-27 pont), Moldovában (-24 pont) van példa, és csak Bulgáriában (-43 pont) és Bosznia-Hercegovinában (-49 pont) ábrándultak ki még nagyobb mértékben az emberek demokráciájuk mindennapi működéséből. A parlamentbe vetett bizalom is az egész volt kommunista régió átlagának több, mint kétszeresével, 16 százalékponttal csökkent, és a pártok megítélésének 9 százalékpontos csökkenése is háromszorosa a teljes régió átlagának.

A magyarok demokratikus elkötelezettségét mérő kutatások véleményem szerint 27 éve egységes képet mutatnak: a magyarok elkötelezettsége a demokratikus értékek iránt viszonylagosan (tehát a kelet-közép-európai értékekhez képest) magas és stabil, míg a demokratikus intézményekbe és a demokrácia működésébe vetett bizalom folyamatosan és drasztikusan csökken. A hibát tehát az értelmiségieknek, véleményformálóknak és elsősorban a politikusoknak nem honfitársaikban kell keresniük…