Nem nagyon kell ezt túlragozni: embertelen ötlet menekült gyerekeket fiatalkorú bűnelkövetők javítóintézetébe terelni. Pont.
De azért tegyük egy kicsit helyre a dolgokat.
Kísérő nélküli kiskorú menekült vagy menedékkérő gyerekekről beszélünk. Vagyis olyanokról, akik családjuktól elszakítva, nem ritkán embercsempészek segítségével, rettenetes körülmények közül menekültek el, hogy aztán rengeteg szenvedés után átlépjék a magyar határt.
Az Aszódi Javítóintézet
Súlyosan traumatizált gyerekekről van tehát szó. Akiknek egy része már meg is tapasztalta, milyen a röszkei határ mellett, szögesdrótokkal körülvett játszótéren tengődni. És egy részük már azt is tudja, hogy magyar menekültügy hálójában könnyű elveszni. Szóval itt vannak ők, a hazánkban jelenleg is törvényesen tartózkodók, családjuktól elszakítva. Mi legyen velük?
Erre az amúgy sem egyszerű kérdésre most éppen az a válasz: be lehet őket még valahogy suszterolni a fiatalkorú bűnelkövetők fogvatartására szolgáló Aszódi Javítóintézetbe.
Amúgy eddig ugye a fóti Károlyi István Gyermekközpontban voltak elhelyezve, csakhogy azt éppen felszámolják, az országos „gyermekotthon korszerűsítő” program miatt – legalábbis a hivatalos indoklás így szól. Egy ideig azt rebesgették, hogy Mészáros Lőrinc veszi meg a kastélyt, utóbb már csak arról volt szó, hogy majd múzeum lesz belőle, a lényeg persze még csak nem is ez, hanem az, hogy az ott élő gyerekeket (magyarokat, menekülteket egyaránt) át kell paterolni máshová. Hogy ez az amúgy is súlyos traumákat cipelő fiatalok helyzetét mennyivel teszi súlyosabbá, talán nem is kell magyarázni.
A lényeg, hogy a kísérő nélküli kiskorúak oda már nem mehetnek, a hazai gyermekvédelmi rendszer pedig amúgy is túlterhelt, kevés a szakember, szabad férőhelyek sem nagyon akadnak (gőzerővel folyik, ugyebár a korszerűsítés), szóval marad a javítóintézet, oda ezek szerint pont beférnek.
És akkor vegyük át még egyszer: egy javítóintézetbe, vagyis olyan helyre, ahol vélhetően szakértő segítséget nem nagyon kapnak majd a menekült, súlyos lelki sérülésekkel küzdő gyerekek, legalábbis az ő traumáik kezelésére az ottani szakemberek bizonyosan nincsenek felkészítve. Ráadásul az sem lehet könnyű felfogni, hogy miért egy olyan helyre zárják őket, ahol amúgy fiatalkorú bűnelkövetők élnek.
Mondhatják persze, hogy ez nem ugyanaz, mivel külön épületben lesznek elhelyezve — de hát ha egy intézményről beszélünk, akkor ez nem igazán jó érv, hiszen ezen egy intézményen belül az, hogy van két külön épület, a lényegen (ez bizony egy javítóintézet) nem változtat.
Különben is: az külön rengeteg feszültséget okozhat, ha egy intézményben a különböző csoportokra különböző szabályok vonatkoznak, pláne serdülőkorban ez még komolyabb problémákat is okozhat. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy vajon lesz-e elég szakember, aki foglalkozik majd velük?
És ez itt a lényeg, megint: a bezárás. Aszód lényegében nem más, mint fiatalkorúak börtöne. És mint minden ilyen hely, a kilátástalanság terepe is – aki ide egyszer bekerül, annak nagyon nehéz lesz felnőttként újra beilleszkednie a társadalomba. Ismerjük ezeket a folyamatokat, az ok-okozati összefüggéseket.
Egy kísérő nélküli kiskorú menekült, vagy menedékkérő nyilván nem itt fogja tölteni az egész gyerekkorát. Viszont az is biztos, hogy egy ilyen helyen eltöltött minden egyes nap tovább traumatizálja ezeknek az amúgy is sokat látott gyerekeknek az életét. És vonatkozzanak rájuk bár más szabályok, mint a fiatalkorú bűnelkövetőkre, a lényeg azért ugyanaz: ez egy olyan hely, ahonnan nem lehet csak úgy kisétálni, vagyis ezeknek a fiataloknak nem csak az elrejtésére, de megfékezésére is bevethető lehet ez a megoldás.
Tény, hogy a kísérő nélküli kiskorúak jelentős része eddig se nagyon maradt sokáig Magyarországon. De mentek tovább, hogy a családjukkal legyenek, nem ide akartak ugyanis eljutni. Fóton is az volt az alapvető tapasztalat, hogy főként az idősebbek, a 17-18 évesek gyorsan megléptek, miért is maradtak volna, hisz nem Magyarország volt az a célország, ahova el akartak jutni.
Kérdés persze, hogy egy ilyen intézményben, ami azt üzeni nekik, hogy nagyjából bűnözőként lesznek kezelve, milyen kilátásaik vannak? Egyáltalán: milyen lehet egy menekült gyerek számára feldolgozni, hogy egy ilyen intézményben helyezik el? És mit üzen mindez a magyar társadalomnak?
A magyar kormány irányából nem nehéz megérteni, mi a helyzet: folyamatosan zajlik a menekültek megbélyegzése, már a legelső nemzeti konzultációban (a bevándorlásról és terrorizmusról) megkezdődött ennek a képnek a sulykolása, így retorikai szinten ők már amúgy is elkönyvelt bűnelkövetők. Aszód, ha csak szimbolikusan is, de ráerősít erre a képre: még a fiatalkorúakat, a kísérő nélkül érkezett gyerekeket is javítóintézetben helyezik el. A jelenlegi, kifejezetten felfokozott hangulatban (Őcsény után alig néhány nappal) mindez csak tovább szíthatja az indulatokat – míg a migránsoktól tartók joggal bólogathatnak, hogy hát bizony, oda valók, addig a menekültekben nem ellenséget, hanem embert látók számára egy ilyen elképzelés maga a megtestesült agyrém. És mindeközben maguk a menekült fiatalkorúak kénytelenek kivárni, hogy hova veti őket majd a kormányzati akarat.
Még akkor is, ha valóban az Aszódi Javítóintézet lenne az egyetlen hely, ahová ezeket a gyerekeket el lehet helyezni, végtelenül rossz üzenete van ennek a lépésnek. Ha így van, és tényleg sehol máshol nincs hely annak a körülbelül két tucatnyi gyereket, akkor ez csupán egy végtelenül szakmaiatlan és átgondolatlan lépés, amivel nem segíteni, hanem még nehezebb helyzetbe hozni sikerült csak a menekült fiatalkorúakat. Ha nincs így – abba meg jobb bele se gondolni.
Ez a cikk a ti támogatásotokból készült el.
A Mérce cikkeit ingyen olvashatjátok, de nem ingyen készülnek, hanem a ti támogatásotokból és a mi munkánkból! A Mércét nem támogatják pártok, oligarchák, hanem 100%-ban az olvasók hozzájárulásából működik, ez biztosítja a függetlenségünket, és pont ezért csak akkor maradhatunk fenn, ha te is beszállsz!
Támogass minket egyszerűen bankkártyával: