Az Országos Magyar Vadászati Védegylet folyóirata, a Nimród Vadászújság cikket jelentetett meg a jagd terrier, egy német fajta élőállatos kiképzéséről. Állítják, ők csupán bemutatták a hagyományos módszert, a többek között sebesült macskák állkapcsának összeszigszalagozását javasoló írás azonban komoly felháborodást váltott ki. A Párbeszéd szakpolitikusa, Zugló állatvédelemért felelős alpolgármestere, Szabó Rebeka jelezte: feljelentést tesz. A történtekről, vadászatról és állatvédelemről Balta Flóris beszélgetett vele.

Semjén Zsolt előszeretettel védelmezi a vadászat becsületét (Fotó: MTI/Kovács Attila)

Balta Flóris: Miért tartotta fontosnak, hogy a Semjén Zsolt miniszterelnök-helyetteshez köthető Nimród Vadászújság cikkével foglalkozzon, hogyan jutott el a feljelentésig, egyáltalán miért figyelt fel erre az esetre?

Szabó Rebeka: A Nimród Vadászújság az Országos Magyar Vadászati Védegylet havi folyóirata, aminek az elnöke Semjén Zsolt. Tudjuk azt is, hogy Semjén Zsolt egyébként is sokat foglalkozik a vadászattal, aktívan részt vesz vadászati rendezvények szervezésében, protokolláris megjelenítésében. Az, hogy a kormánytagoknak vannak hobbijai, persze teljesen rendben van, de nem hiszem, hogy ezeket be kell vinni a politikába. Úgy tűnik számomra, hogy van itt egy tendencia: a vadászok és a vadászat, mint tevékenység magas szinten van képviselve a kormányban, ez pedig az egész ágazatnak a szabályozásában, működésében is megnyilvánul. Ennek pedig már nem szabadna így működnie. Ez az alaphelyzet.

Erről a konkrét ügyről először én is csak a sajtóból értesültem, mert ugye általában nem vásárolok Nimród magazint. Szeretek viszont mindennek utánanézni, ezért megvettem a szeptemberi számot, és valóban ott volt benne ez a cikk a német jagd terriernek, egy kotorékvadászatra használt kutyának a kiképzéséről. Több furcsa rész is volt benne, az egyik az, hogy a vadászathoz vigyünk magunkkal sebvarró tűt meg cérnát, gondolom azért, hogy ha az a szerencsétlen kutya megsérül, akkor ott a helyszínen, érzéstelenítés nélkül varrjuk össze, hát…

B.F.: Hát ez jogszabályellenes, ilyesmit csak állatorvos csinálhatna.

Sz.R.: Ugye? Ez már önmagában visszatetszést keltő, mivel a kutya érdekeit is fontosnak tartom képviselni ebben a helyzetben. Rendben van, őt hajtják az ösztönei, de ha megsérül, megilleti az orvosi ellátás. Ez az egyik. A másik, hogy teljesen el voltam képedve azon, ahogy leírták először csak azt, hogy „régebben hörcsögöt, kölyökmacskát, kölyökrókát alkalmaztunk”, majd mindezt jelenidőben folytatva, hogy „használjunk sebzett kóbormacskát”.

B.F.: Tehát felszólító módban.

Sz.R.: Használjunk, igen. Az pedig már önmagában kérdés, hogy mitől lesz sebzett egy kóbor macska. Mert az egy dolog, hogy találunk egy kóbor macskát – bár egy macskáról nehéz megállapítani, hogy valóban kóbor-e vagy sem, pláne vidéken – de arra nem tér ki a szerző, hogy mitől lesz sebzett ez az állat. Véletlenül sebzettet találunk, vagy esetleg ő úgy gondolta, hogy megsebesítjük? Ez már önmagában nonszensz. Ráadásul utána leírja, hogy – nehogy a kutya sérüljön – szigetelőszalaggal rögzítsük, vagyis kössük be a macskának vagy a rókának a száját, és úgy uszítsuk rá a kutyát. Hát szerintem ez állatkínzás! Idéztem is a feljelentésben a Büntető Törvénykönyvet ezzel kapcsolatosan: az állat halálához vagy maradandó károsodásához vezető cselekmény az állatkínzásnak számít, és akár szabadságvesztés is járhat érte.

B.F.: Sőt, minden olyan cselekmény, ami erre alkalmas, állatkínzásnak számít, nincs is rá szükség, hogy végül valóban halált, sérülést eredményezzen.

Sz.R.: Így van. És nem csak feljelentést tettem, hanem a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság médiatanácsához is fordultam, hiszen a sajtószabadságot és a médiatartalmakat szabályozó törvény értelmében a sajtószabadság nem jelenthet bűncselekményre való felhívást, tehát ez sajtószabadsággal kapcsolatos jogsértés is.

B.F.: A Nimród vadászújságnál nyilván azzal fognak védekezni…

Sz.R.: Már védekeztek is!

B.F.: Tehát ők azzal védekeznek, hogy csak bemutattak egy régi módszert, de az alkalmazását nem javasolták senkinek. Mit gondol, hol a határ aközött, hogy javasolunk, népszerűsítünk, elérhetővé teszünk vagy csak bemutatunk valamit? Egyáltalán kell ilyesmit bemutatni, szükség van erre?

Sz.R.: Úgy gondolom, hogy ilyen formában egyáltalán nem. Lehet, hogy ez egy rossz párhuzam, de a középkorban például léteztek olyan, emberekre vonatkozó kihallgatási vagy kivégzési módszerek, amiknek a történelemkönyvekben lehet helye, de feltételezem, hogy az aktuális rendőrségi tankönyvekben vagy folyóiratokban nem szerepelnek. Haladnunk kell a korral, és ha már vadászmagazin, akkor nekik pont azt kéne leírni, hogy hogyan, milyen eszközökkel tudjuk úgy képezni a kutyánkat, hogy az humánus legyen. Ehhez ők bizonyára jobban is értenek. A 21. században annyiféle különleges eszköz van kutyák képzésére vagy akárcsak játékra, hogy akár fejleszthetnek olyat is, ami vadászkutyák képzésére alkalmas, és amihez nem kell szerencsétlen, védtelen állatokat kínozni.

B.F.: Mi a jelentősége annak, hogy az újság Semjén Zsolthoz köthető? Tulajdonképpen erről már beszélt is, hogy rajta keresztül a vadászlobbi kormányzati szinten érvényesülhet.

Sz.R.: Igen. Nyilván nagyon sokféle vadász van, sokféle ember vadászik, van, aki nem kötődik a kormányhoz, és van, aki igen. De az, hogy a vadászatot a miniszterelnök-helyettes beviszi a politikai munkájába, az növeli az ágazat lobbierejét, meghatározza, milyen szabályozások születnek, milyen érdekérvényesítő képességük van a vadászoknak.

Az pedig, hogy a magasabb hivatali tisztséget betöltő politikusok elmennek együtt vadászgatni, erőteljesen idézi az elmúlt századokbeli uram-bátyám viszonyokat, ami egyébként is jellemző a Fidesz-kormányra, gondoljunk csak a földesúri rendszerre, amit kiépítettek.

Szerintem a közügyekre vonatkozó döntéseknek nem ilyen vadászatokon kellene megszületniük. Az, hogy magas kormányzati tisztséget betöltő politikusok és üzletemberek közösen vadásznak, közben megbeszélik az aktuális ügyeket, a végén pedig trófeákkal és több tucat lelőtt fácánnal pózolva jelennek meg a nyilvánosságban, túlmutat azon, hogy kinek mi a hobbija.

B.F.: Nem beszélve Semjén Zsolt korábbi, vadvédelmi, állatvédelmi szempontból problémás megnyilatkozásairól!

Sz.R.: Igen, így van, egyszer már volt szó különböző védett madarak vadászhatóvá tételéről! Az is látható sajnos, ahogy a meglévő állatvédelmi vagy természetvédelmi jogszabályokat gyengíteni próbálják a vadászat érdekében. 2010 óta a kormány nagyon sokat rombolt a magyar természetvédelmi intézményrendszeren is, gondolhatunk a Környezetvédelmi Minisztérium megszüntetésére, a nemzeti parki szabályozásokra, akár a természetvédelmi hatóságokra. Joggal feltételezhetjük azt is, hogy nekik egyszerűen máshol van a prioritás, és sokkal fontosabbnak gondolják ezt az egész vadászatot, mint hogy megvédjük a természetet, a vadállományt. Persze sokszor halljuk azt az állítást, hogy a vadászattal védik az erdőt.

Azért azt ne felejtsük el: a vadászat nagyon jövedelmező ágazat, akik vadászni akarnak, fizetnek ezért, hatalmas éves bevétel esik a vadászterületekre.

Annak érdekében pedig, hogy vadászni lehessen, szándékosan túltartják a vadállományt, a téli etetésekkel több vadat tartanak fönn, mint amennyit elbír az erdő. Hiszen nem lenne olyan poén a vadászat, ha napokig kéne ücsörögni, hogy egy szarvasbika feltűnjön! Tehát ők valóban foglalkoznak azzal a területtel, de nem elsősorban természetvédelmi szempontból, hanem olyan szempontból, hogy minél több vadászható állat legyen ott. Eredetileg ökológus a szakmám, és jól emlékeszem, régi probléma az erdészek és természetvédelmi szakemberek számára, hogy amikor egy erdőrészletet fel akarnak újítani, és próbálják megvédeni a pici magoncokat, nagyon nehéz dolguk van, mert a túl sok vad egyszerűen jön és letarolja. Ezért persze nem a vad a hibás, hanem azok a vadászok és vadászati társaságok, akik szándékosan jóval nagyobb vadállományt tartanak fönt. És akkor még jön a vadkár is, amikor ezek a vadak bemászkálnak a kertekbe, és ott is mindent megesznek. Ez egy bonyolult rendszer, de nagyon álságos az az üzenet, hogy a vadász mást se csinál, csak járja az erdőt és simogatja a fákat, hogy szépen nőjenek!

B.F.: Beszéljünk egy kicsit az Állatvédelmi törvényről. Ennek 6., 7. paragrafusa az állat kíméletének kötelezettségéről, az állatkínzás tilalmáról szól. Nem a büntetőjogi, hanem az állatvédelmi definíciót használja. A 7. paragrafus 1. bekezdése szerint:

(1) Tilos az állat fizikai, pszichikai állapotának olyan megterhelése, küzdelemre késztetése egy másik állattal vagy emberrel, amely sérülést vagy halált okozhat (a továbbiakban együtt: állatviadal). Tilos az állatviadal szervezése, tartása, továbbá az állatviadalra fogadás szervezése, az állatviadalon való közreműködés, részvétel, fogadáskötés.

A 3. bekezdés viszont így fogalmaz:

(3) Az (1) bekezdésben foglalt tilalom nem vonatkozik a vadászatra alkalmazott állatnak jogszerűen történő kiképzésére, vadászaton való alkalmazására.

Felmerül itt, hogy mi az, ami megengedett, mik a jogszerűség határai.

Sz.R.: Itt a kutyára gondolhatnak elsősorban, ha az ő vadászatban való alkalmazása esetleg sérüléssel jár.

B.F.: Az első bekezdés igazából mindkét állatra vonatkozik. Nyilván arról is szó van, hogy a vadászat a prédaállat halálát okozza, és hogy ezt a törvény kutya használatával is megengedi, nem csak fegyverrel. De akár a kutyára is gondolhatunk, Ön is említette a beszélgetés elején, hogy a kutya érdekeit is képviselni kell.

Sz.R.: Teljesen jogos felvetés, hogy hol van a határ. Rossz is belegondolni abba, hogy akár a kutya halálának az okozása is lehet kivétel. Nem foglalkoztam eddig ezzel a passzussal, de teljesen egyetértek, meg kéne fontolni a módosítását ennek is. A Vadászati törvény módosítását már javasoltam.

B.F.: Térjünk is rá akkor a Vadászati törvényre. Ha a kutya és a macska szavakat keressük benne, találunk egy paragrafust, amire a vadászok hivatkozni szoktak:

37/B. § (4) A vadászterületen a vadász a vadállomány védelme érdekében – a vad elfogására, elejtésére megengedett vadászati eszközzel – elfoghatja vagy elejtheti, ha a tulajdonosának felderítésére nincs közvetlen lehetőség

a) a vadat űző vagy a vadat elejtő kutyát, ha a vad sérelme másként nem hárítható el, továbbá

b) fertőzés továbbterjedése vagy másként el nem hárítható támadás megakadályozása céljából a kutyát vagy macskát.

Sz.R.: Így van, emiatt javasoltunk törvénymódosítást.

B.F.: Mondjuk a vadász kompetenciája a fertőzés továbbterjedésével kapcsolatban azért kérdéses számomra.

Sz.R.: Feltételezem, arra gondolnak, hogy ha valaki lát egy veszettnek tűnő kutyát vagy macskát, akkor kilőheti.

B.F.: A vadászok tehát erre hivatkoznak, amikor kilövik a kutyákat, ezzel kapcsolatosan nem olyan régen is volt egy botrány. Önök aláírásgyűjtésbe kezdtek. Mit gondolnak erről az egész bekezdésről, mi a probléma vele és mit akarnak elérni?

Sz.R.: Számos ilyen ügy van. Sajnos az a tapasztalat, hogy a vadászok kutyákat és nagyon sok macskát is kilőnek. A macskák kilövése ráadásul többnyire el sem jut a nyilvánosságig. Kutyát több esetben lőttek ki a gazdája mellől, néhány tíz méteres távolságból. Arra hivatkoznak, hogy az állat vadat űzött, de ez általában nem bizonyítható, sőt, a gazdáik állítják, hogy a kutyájuk egyáltalán nem űzött vadat. Az igaz, hogy a gazdák szabálysértést követtek el azzal, hogy póráz nélkül sétáltatták a kutyát közterületen.

Az emberek persze számos szabálysértést követnek el, mondjuk, tilosban parkolnak az autójukkal, de erre nem az az elfogadott válasz, hogy az autót felrobbantják vagy elkobozzák.

Nagyon aránytalan retorzió, hogy ha szabálysértést követek el, akkor legyilkolják a kutyámat. Tehát hátrányosabban kezelik a póráz nélkül sétáltatott kutyát, mint a tilosban parkoló autót, amitől nem fosztanak meg bennünket, merthogy magántulajdon. Végül is a kutya is magántulajdon, és itt kapcsolódunk ahhoz a másik kérdéshez, hogy sajnos a jogrendszerben az állatok csak mint „dolog” szerepelnek. Erre is léteznek jobb példák egyes országokban. Tudom, hogy ez egy nagyon nehéz jogi kérdés, de szerintem érdemes lenne ezen is változtatni.

Visszatérve most a Vadászati törvényre, a vadászterületekre vonatkozóan volt javaslatunk. Több elhíresült eset volt mostanában, amelyekben gazdás kutyákat lőttek ki: a Normafánál, egy falu határában és legutóbb a mátyásföldi reptér mellett, ami Budapest közigazgatási területe, de már nem belterület. A belterület-külterület nem egyenlő a közigazgatási területtel, és mi szeretnénk szűkebbre venni a vadászterületek határát, úgy gondoljuk, hogy Budapest közigazgatási területén belül ne lehessen vadászni. Ezen a téren megkülönböztetnénk a hivatásos vadászt, aki általában a vadőr, meg a többi, hobbivadászt. A hivatásos vadász, ha valóban szükséges, lőhessen. De a sportvadászat ne legyen engedélyezett, hiszen balesetveszélyes is. A mátyásföldi esetben például a kutyát lelövő vadász arra hivatkozott, hogy rókának nézte az állatot. Bár valóban vöröses volt a szőre, de egy 35 kg-os kutyáról beszélünk, amit rókának nézni szerintem elég erős! Budapest az emberek által sűrűn használt terület, a zöldterületek is. Ez a helyzet nem megnyugtató.

És nem csak Budapestről van szó, általában azt gondolom, hogy a települések belterületének a határától távolabb kell vinnünk a vadászatot, mondom, a sportvadászatot, és csak szükség esetén, a hivatásos vadász lőhessen. A kutya-macska kilövést is eleve csak a hivatásos vadász végezhesse, és csak nagyon indokolt esetben. Nagyon nehéz bizonyítani, hogy űzött-e vadat a kutya vagy nem, hiszen csak a vadász meg a kutya voltak ott, a kutya meg már nem beszél, miután lelőtték szegényt. De ha csak hivatásos vadász tehet ilyet, aki ezt aztán bejelenti az adott település jegyzőjénél, akkor a nagyon kétséges lövöldözések aránya csökkenhet.

Ezt a törvénymódosításunkat visszautasították, illetve – szokás szerint – nem vették tárgysorozatba. Ezért indítottuk az aláírásgyűjtő kampányt, amit a nyár folyamán végeztünk. Nagyon sok helyen zajlott a gyűjtés, és most összesítjük éppen, hogy hol is tartunk.

B.F.: Nézegettem a Párbeszéd honlapját, programját, és konkrétan az állatokat, állatvédelmet nem találtam meg. A természetvédelmi programban legalábbis nem szerepelt, a többinek pedig egészen más a témája. Vannak a Párbeszédnek állatvédelemmel kapcsolatos programpontjai?

Sz.R.: Rengeteg szakmai javaslatunk van, ami alapján számos megszólalásunk is volt. Karácsony Gergely miniszterelnöki programját nagyon feszesre és lényegre törőre írták, ezért az állatokkal kapcsolatos javaslatcsomag kimaradt, de éppen dolgozunk azon, hogy a következő verzióban már benne legyen. De megbizonyosodhat a tevékenységünkről, javaslatainkról, elég, ha beírja a honlapunk keresőjébe, hogy „kutya”, vagy „állatmenhely”, és meg fogja találni ezeket.

B.F.: Kifejezetten arra gondolok, hogy választási program szintjén várható-e valami.

Sz.R.: Mindenképpen, és ezeket bele fogjuk szerkeszteni a már elérhető verzióba. Nagyon sok mindent kellene újraszabályozni, az egész állatvédelem rendszerét. A haszonállatok védelme is nagyon fontos téma. Nemrégiben volt egy eset, amikor egy tatai hentest ítéltek el egy vágóhídi sertés kínzásáért. Ennek kapcsán feltettem egy kérdést a miniszternek arról, hogy milyen intézkedések történnek a vágóhidakon annak érdekében, hogy ott ne történjen állatkínzás. Ezzel most nem nyitnám ki a húsevés kérdését, vagy a nagyipari állattartás létjogosultságát, mert erről önmagában nagyon sokat lehetne beszélni, de még ha a mostani keretek között maradunk, akkor is azt mondom: egyáltalán nem mindegy, hogy egy vágóhídon hogyan zajlik az állatok levágása, leölése. Az említett eset különösen szörnyű volt, megírta több újság. Úgy gondolom, hogy semmi nem indokolja, hogy így viselkedjünk az állatokkal! A miniszteri válasz pedig egyáltalán nem volt megnyugtató. Annyit mondott, hogy van hatósági állatorvosi ellenőrzés, és egyébként a cég maga felelős az állatvédelmi jogszabályok betartásáért. Ez így nem elég, szigorítani kellene ezen a szabályozáson is.

B.F.: Ön az állatvédelemért felelős alpolgármester Zuglóban, ami egy nagyon különleges pozíció. Mit javasolna azoknak, akik hallanak az állatkínzás eseteiről és felháborítja őket, tenni szeretnének valamit, de nem tudják, hogyan kezdjenek hozzá?

Sz.R.: Ott vannak az állatvédelemmel foglalkozó civil szervezetek, akik kiemelten foglalkoznak ezekkel a témákkal, és ha szükséges, tüntetéseket is szerveznek. Szerintem fontos, hogy megjelenjünk ezeken a tüntetéseken, hiszen a döntéshozókra nyomást kell gyakorolni, Látniuk kell, hogy nagyon sok ember áll ki az állatokért, ami politikai hovatartozástól is független, hiszen sokféle pártszimpátiájú ember szereti az állatokat, és nem bírja elviselni az állatkínzást. Nem könnyű a civilek helyzete, legutóbb úgy nyújtott be a kormány – éppen Semjén Zsolt nevével fémjelezve –egy törvénymódosítást, hogy teljesen figyelmen kívül hagyták a civilekkel közben folytatott egyeztetést. A törvénymódosítást azonban visszavonták, mert a civilek tüntetést jelentettek be.

Tehát bebizonyosodott, hogy van értelme a nyomásgyakorlásnak.

Nagyon érdemes a konkrét feladatokhoz is csatlakozni, civil szervezetekhez, vagy az általuk működtetett menhelyekhez, de akár a Párbeszéd is örömmel várja az állatokért tenni akaró, és a politika iránt egyaránt érdeklődőket. Mert nagyon-nagyon sok segítség kell. Magyarországon a civilek viszik a hátukon az állatvédelmet, mindenféle központi finanszírozás nélkül – nem véletlen, hogy már plusz költségvetési forrást is próbáltunk számukra javasolni, amely szintén elutasításra került. Az állatbarátok lelkesedése és elkötelezettsége szerencsére nem ismer korlátokat, mi pedig készen állunk arra, hogy az ő érdekeiket is képviseljük önkormányzati és országos szinten is.

Balta Flóris