A Momentum küldöttgyűlése döntött: a párt senkivel sem működik együtt a 2018-as választásokon. Nem lesz közös lista, és egyéni jelöltek szintjén sem kooperálnak másokkal. Nem csupán a DK-val és az MSZP-vel, hanem az úgynevezett Új Pólus pártjaival sem. Bár ahogy korábban az LMP-nél, most is sokan úgy értelmezik, az egyedül indulás egyenértékű a Fidesz mellé való beállással, ez nem biztos, hogy így van. A kérdés az, hogy a Momentum lehetséges szavazói elégedettek lesznek-e ezzel a döntéssel.

„Orbán Viktor Magyarországa egy elnéptelenedett puszta, közepén egy állítsuk meg Brüsszelt táblával. Innen, ha még van is lejjebb, már nincsen hátrébb. Orbán Viktor putyini mintára a félelem rendszerét építi. De mi nem hagyjuk, hogy sikerrel járjon. Lebontjuk ezt a rendszert és beindítjuk Magyarországot” – mondta május elsején a Momentum tüntetésén Fekete-Győr András, a Momentum elnöke.

Ez az idézet három hónappal később nagyjából annyival módosult a Momentum kongresszusa után, hogy majd mi megoldjuk egyedül.

A kisebb és új pártok a Nemzeti Együttműködés Rendszerében eddig két úttal próbálkoztak. Az LMP, amely még egy pártszakadást is túlélve bent tudott maradni a parlamentben 2014-ben, nem működött együtt senkivel, és identitását megőrizve, kis pártként (4-5-6 százalékra mérve a biztos szavazóknál) jelenleg a parlamenti bejutás küszöbén álldogál.

A másik verzió az Együtt és a PM (ma Párbeszéd) verziója, akik 2014-ben az együttműködés stratégiáját választották, és a kormányváltást elsődleges célként kitűzve próbáltak megküzdeni az ellenzéki térfelet elfoglaló DK-val és MSZP-vel. A tárgyalások során végül megkülönböztethetetlenné váltak a választók szemében a régiektől, a kormányváltást elbukták, és ma 1-2%-on tengődnek.

A kérdés, amit a Momentumnak fel kellett volna tenni, hogy van-e más út? Nem lett volna járható út az MSZP-t és a DK-t kikerülő Új Pólus összefogás? A koordinált jelöltindítás, hogy pár egyéni választókerületben megverhessék a Fideszt, és így megakadályozzák a kétharmadot, esetleg a Fidesz abszolút többségét?

De nem tették fel ezt a kérdést. A Momentum az LMP 2014-es útját választotta.

A probléma csupán az, hogy míg az LMP 2009-ben a kétpolusú magyar politizálással szemben jött létre, addig a Momentum az Orbán-rendszer kihívójaként pozicionálta magát (legalábbis a kezdetben), tehát míg az LMP-től a különutasság egy most már 8 éves identitás része, addig a Momentum esetében a fél éves párt eredeti célkitűzésével megy szembe.

Ezt a döntést méghozzá 8 hónappal a választások előtt hozták meg, amikor még azt se tudhatjuk, nem ezen múlik-e majd a Fidesz kétharmada, abszolút többsége. Persze az is lehet, hogy nem ezen múlik a Fidesz hatalma, és akkor utólag mondhatjuk, hogy minden szempontból jó volt a döntés.

A Momentum döntése ésszerű, ha hosszú távon akarnak felépíteni egy pártot, egy új pólust a magyar politikában, és azt gondolják, a Fidesz hatalmának erejétől függetlenül ez lehetséges lesz majd.

Az is igaz, hogy a Momentum a generációs különbségek miatt képes lehet olyan szavazókat behozni a politikába, akik nélkülük nem mennének el szavazni. Ezáltal 1 vagy 2 plusz mandátummal akár még hozzá is járulhatnak a kétharmad megakadályozásához, 2018-ban. De a másik oldalról kérdés, hogy lesznek-e olyan szavazók, akik a Momentumot választják ahelyett, hogy leszavaznának egy olyan jelöltre, aki megverhetné a Fidesz egyéni jelöltjét. Nem a szavazó, és nem a Momentum hibája lesz, hogy nem a Fideszt megverni képes jelöltre szavaz majd ez a választó (ha lesz ilyen). Ebben az esetben ez a jelölt nem tudta meggyőzni a választót, hogy ne a Momentum jelöltjére, hanem rá, a fideszes jelölttel szemben esélyes jelöltre szavazzon. De ha a Momentum szavazói nagy részét be tudná állítani egy-egy közös jelölt mögé, aki meg tud verni egy fideszes jelöltet, akkor közelebb kerülnénk a párt céljaihoz is. Magyarország beindításához és a rendszer lebontásához.

A kérdés most pont ez, hogy mit szólnak majd a szavazók. Mert az nem tűnik reálisnak, hogy a Momentum egyedül fog választást nyerni, vagy akár egyéni választókerületeket a Fidesszel szemben 8 hónap múlva.

Abból a szempontból a Momentum a könnyebbik utat választotta, hogy erős egyéni jelöltek és ellenzéki együttműködés híján elkerülik majd a Fidesz nehéztüzérségét, sőt, a kormánypártnak az egyedül induló Momentumot érdeke is lesz nyomni, hogy az esetleg valamilyen koordinált formában együtt induló baloldali és liberális pártoktól szívjon el szavazókat, esetleg hogy a káosz látszatát erősítse. Sőt, akár még a feltehetően szintén egyedül induló LMP ellen is kijátszhatják a pártot. Hiszen várhatóan mindkét párt az 5% közelében fog ingadozni, és bár elképzelhető, hogy mindkettő bejut a parlamentbe, ma valószínűbb, hogy mindkettő kiesik.

De a kormányváltás esélyének feladása, és a 2018-as Fidesz-kétharmad vagy az abszolút többség megakadályozásához vezető, legkönnyebbnek látszó út feladása, a koordinált vagy másfajta összefogás feladása a kormányellenes ellenzéki szavazók vonzásának feladásával is jár majd. Aki kormányt akar majd váltani, vagy a Fidesz kétharmadát megakadályozni, az nem a Momentum egyéni jelöltjére fog majd szavazni. Azt pedig tudjuk, nagyon ritkán húz be a választó mást egyéniben, mint listán.

Persze sok múlik a kampányon, és csak remélni tudjuk, hogy az ország sorsának szempontjából jó döntést hozott a Momentum Mozgalom. Reméljük, hogy valaki tényleg beindítja majd Magyarországot, és megtelik élettel a sivatag, ahol ma tényleg csupán egy Állítsuk meg Brüsszelt tábla árválkodik a kormányzás helyett.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!