A Heti Válasz cikkében állt a nyilvánosság elé Raskó György, az Antall-kormány korábbi agrárminiszterre és Bojár Gábor nagyvállakozó, hogy ők támogatták nagyobb összeggel a Momentumot. Nem csupán az fontos hír, hogy nagyvállakozók támogatnak egy ellenzéki pártot, hanem az is nagy lépés, hogy ezt nyilvánosan vállalva teszik. Bár az ideális világ az lenne, ahol nem a nagytőke építene politikát, de ma Magyarországon Bojár Gábor és Raskó György kiállása nagyon fontos tett.

Fotó: Marjai János/MTI

Aki ismeri az írásaimat, tudja, sem Momentum szavazó nem vagyok, sem a nagytőkések elkötelezett híve, de mégis, ezt a kiállást nagyon értékesnek tartom.

Amikor tudjuk, hogy reklámszerződések nem köttetnek meg bizonyos médiumokkal, mert nagy cégek tartanak a retorzióktól, sőt még közepes vállalkozások is tízszer meggondolják, hogy támogassanak-e akár egy vidéki kis független portált, akkor van értéke egy ilyen kiállásnak.

Az elmúlt években, amikor gazdag emberekkel beszéltem, mindig felmerült, miért támogassanak ők ellenzéki projekteket, ha utána másnap kijön az adóhatóság, ha nem lesz állami megrendelés, ha az állami megrendelésre pályázó cégek nem fognak velük dolgozni. Persze lehet, hogy ez csak csengőfrász, de ha sokan mondják, sok helyzetben, akkor inkább valóságnak tűnik.

Ezért fontos Bojár és Raskó kiállása, no meg azért, mert nyíltan támogatnak egy pártot. A burkolt pártfinanszírozás, amikor tudjuk, hogy majd úgyis visszaadnak valamit (pénzt, hatalmat, megbízást, egyebet), általában titokban történik. Ismerte valaki Simicska nevét 2010 előtt? Vállaja most Simicska a Jobbik támogatását? Még Mészáros Lőrinc, vagy pár éve a Lázár testvérek is titkolták és tagadták, hogy ők a Fidesznek adnak pénzt és hatalmat. Persze hogy nem, hiszen ha nyilvánosan rá lehet mutatni az érdekekre, amiket ők mozgatnak a háttérből, az kellemetlen lett volna számukra.

Sőt, Raskó a Heti Válasz cikkében elmondja azt is, hogy csak addig ad pénzt, ameddig a Momentum nem belvárosi liberális párt (hogy ez mit jelent, az persze kérdés, nem fejti ki), mert ő az antalli örökség nevében támogatja a pártot.

De legalább Bojár és Raskó kiállása után, ha ránézünk majd a Momentum programjára, lehet azt mondani, hát igen, a nagybirtok-rendszer támogatása azért került be, mert ez Raskó érdeke, az ideológiamentesség meg a Bojár nünükéje. Hogy tényleg ezért kerültek be ezek a programba a Momentumnál, vagy fordítva történt, és emiatt találták meg őket ezek az emberek, mindegy is, vagyis majd mindenki a saját szájíze szerint tálalja. De legalább ez egy nyilvános és az emberek számára értékelhető folyamat lesz, ami után tisztább képet kap a választó a párt hátteréről, és így egyébként könnyebben is dönt majd a párt mellett vagy ellene.

Nem az az ideális állapot, hogy nagytőkések mondják meg, mi legyen egy párt programjában, hogy az tudjon egy pártot támogatni, akinek sok pénze van, és attól függjön egy párt ereje, láthatósága, hogy beáll-e mögé a nagytőke vagy sem, mert ez egyoldalú demokráciát és képviseletet eredményez. De nyilván nem is a technokrata piaci liberális Momentumon kell számon kérni, hogy miért fogadják el nagytőkések pénzét. És a Momentum legalább vegyesen, kisadományokból és nagytőkések pénzéből működik (Bojár és Raskó kapcsán is csupán összesen pár milliós tételről beszélhetünk a Heti Válasz cikke szerint). Mától átláthatóbban.

A kérdés az, eddig miért tagadták (még ha érthető is, hogy minden pártra rá akarják húzni, hogy mocskos korrupt politikusokból áll, így nagy a nyomás), hogy vannak nagyobb támogatóik? Mert az bizony, khm, az igazság nem minden részletének kifejtése volt eddig, hogy a pártot kisadományokból működtetik. Pont a gazdasági liberális Momentum esetében nem lett volna probléma, ha van bátorságuk, és kimondják, hogy nagytőkések is támogatják őket. Főleg hogy ez a vádként korábban meg is fogalmazódott, és ha ezt vállalták volna korábban egyszerűen semlegesíthették volna ezeket a vádakat.

Persze az ideális állapot az lenne, ha egyetlen pártot se a nagytőkések támogatnának, és nem attól függne a pártok ereje, milyen nagytőkés érdekeket tudnak maguk mellé fordítani, vagy mennyit tudnak lopni a választásokra. Az ideális az lenne, ha csak és kizárólag állami pénzből vagy kisadományokból működnének a pártok, de ténylegesen kapnának elég állami támogatást ahhoz, hogy elvégezhessék a képviseleti munkájukat, és lenne olyan felügyelet, ami ténylegesen fellépne a burkolt pártfinanszírozás, a korrupció ellen.

Ettől viszont ma messze vagyunk. Sőt, inkább ott tartunk, hogy állampolgárok tömegei nem nagyon merik kinyilvánítani a véleményüket, nagy cégek nem mernek hirdetni, nagytőkések nem mernek támogatni, mert félnek az állami retorziótól. Ebben a pillanatban, bármi is az ideális, Raskó és Bojár lépése példamutatás azoknak, akik a véleményük és a támogatásuk kinyilvánításán gondolkodnak, ez pedig csak jót tesz a demokrácia eszméjének és gyakorlati megvalósulásának is!

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!