Ha ez a rendőri provokáció és brutalitás a rendszerkritikus mozgalom ellen Törökországban történik, Merkel már felszólalt volna ellene. Az idei G20 csúcstalálkozó legalább olyan emlékezetes pillanata lesz a globkrit mozgalomnak, mint Seattle vagy Koppenhága. Személyes beszámoló Hamburgból.

A csütörtöki tüntetés Hamburgban; fotó: Fabrizio Bensch, Reuters, forrás

A G20 csúcstalálkozókat mindig erőteljes, olykor agresszív demonstrációk kísérik. A G20 elleni tüntetők sokfélék, és sokféle módokon demonstrálnak. Többségük rendszerkritikus, vannak anarchisták, antikapitalisták, punkok, hippik, queerek és egyszerű foci huligánok is közöttük. Vannak agresszív tiltakozók, akiknek dühe többnyire abból fakad, hogy sérül a tiltakozáshoz való joguk, illetve abból, hogy a cselekvőképes világvezetők nem lépnek.

A demonstráló csoportok legyenek bármilyen különbözőek is, az alábbi pontokban egyetértenek: a globális egyenlőtlenségek, a terrorizmus, a tőke emberek feletti uralma, a menekültválság és a klímaváltozás olyan valós problémák, amelyek ellen azonnal cselekedni kell. Ezzel szemben a  G20 jelenlegi vezetői legfeljebb a mostani fenntarthatatlan állapot fenntartását képviselik, és csak remélhetjük, hogy néhányan közülük nem erőszakolnak ki hatalmas visszalépéseket. A demonstráló tömeg felháborodása érthető.

Mivel a világ leggazdagabb országait tömörítő G20 csúcstalálkozó alapvetően a pénzügyi és gazdasági ügyekre koncentrál, remek felületet teremt azoknak a népcsoportoknak és mozgalmaknak, amelyek a jelenlegi gazdasági rendszeren alapuló globalizáció áldozatai és vesztesei. Pontosan erre lehetett számítani Hamburgban is, Európa egyik legaktívabb és legszervezettebb baloldali közösségének otthonában.

A G20-ak idei találkozója során sikerült a világ jelenlegi legirritálóbb klubját összehozni, olyan figurákkal az élen, akik a megszokottnál is igazságtalanabb, kirekesztőbb és antidemokratikusabb politikát folytatnak országukban.  

A tüntetők és a rendőrök már múlt héten üzengettek egymásnak a médián keresztül, jelezve, hogy semmi jóra nem számíthatnak. A hamburgi rendőr főkapitány és a polgármester kemény bánásmódra figyelmeztették a városba tartó több tízezer demonstrálót, akik viszont azt ígérték, hogy maga a pokol fogja várni a G20-akat Hamburgban. Első körben 15 ezer rendőrt vezényeltek a városba, akik már a hét elején vízágyúval verték szét az ideiglenes aktivista táborokat, hergelték a tüntetőket, és csak tovább fokozták a hangulatot a csütörtöki antikapitalista, globalizációkritikus demonstrációra.

A csütörtöki Welcome to Hell (Üdvözlet a pokolban) tüntetés pont úgy indult, mint a többi hasonló rendezvény: délután négy órától a Fischmarkton felállított színpadon nemzetközi  felszólalók, zenekarok léptek fel transzparensek, bannerek és söröző fiatalok között. Az engedélyezett felvonulás hét órakor kezdődött a Hafenstrasse mentén. A demonstrálók gyanították, hogy az engedélyek ellenére a rendőrség igyekszik majd szabotálni a felvonulást, ezért a menet a Black Blockal indult, őket követte a közel 10 ezer felvonuló.

Így is lett. A rendőrség tökéletesen megrendezte a jelenetet: legalább 5000 készenlétist vezényeltek ki, akik felsorakoztak kb. 3-400 méterre a kiinduló ponttól. A menet ennél a pontnál szembe találta magát a rohamrendőrök sorfalával. Az addig békésen vonuló tüntetőket, a rendőrsorfal beszorította egy híd alá. Az akciót minden oldalról tökéletesen lehetett látni. A kőfalak és a rendőrsorfal közé beszorított demonstrálóknak a közel egy órán át tartó küzdelemben a tűző napon nem volt sem kitérési, sem menekülési útvonala. A környéken összegyűlt szimpatizánsok és a sajtó munkatársai is érzékelhették az erőfölényt és a két tábor közötti feszültséget. A cél valószínűleg az volt, hogy a média számára az antikapitalista és globalizációkritikus tüntetőket a fekete blokkra redukálják, és elriasszák az üggyel egyetértő, de az erőszakot elítélő állampolgárokat.

A lehetetlen helyzet és a felpaprikázott demonstrálók tömege azonban ennek ellenére közel egy órán át nyugodt maradt. Felülről nézve, a támadást egyértelműen a rendőrök kezdték. Üvöltve, gumibotjaikkal hadonászva kezdtek el rohanni a tüntetők felé, hogy hátrálásra sarkallják őket, amire hamarosan repülő üvegek és petárdák jöttek válaszul. A tömeg a csapdahelyzet ellenére menekülni próbált, sokan megsérültek. Aki állva maradt, annak jött a paprika spray és a vízágyú.

A szétvert demonstráció persze a város több pontján spontán folytatódott. Az éjszaka folyamán több ezer rohamrendőr alakulatokban portyázva,  gumibotokkal, vízágyúval, helikopterekkel és tankokkal vette blokád alá a Schanzenviertel negyedet. Az FCMC független médiaközpont hírei szerint a rendőrök a csúcstalálkozó idejére megszállás alatt tartották a negyedet, alternatív lakóközösségeket zaklattak, önkéntes elsősegély nyújtókat és jogászokat zavartak a munkájukban, és az utcán kedvükre igazoltattak bárkit.

A helyi közösség tagjai szerint a szociáldemokrata hamburgi polgármester erődemonstrációra használta fel a G20 találkozót a helyi baloldali mozgalommal szemben. Csütörtök estére sikerült a negyedet  háborús övezetté változtatniuk, de a helyiek többsége a demonstrálók mellé állt, ideiglenes szállást vagy éppen menekülési útvonalakat biztosítottak.

A saját szememmel láttam, ahogy a menekülő demonstrálók előtt ajtókat, ablakokat nyitottak a környék lakói. A kialakult káoszért szinte mindenki a városvezetést hibáztatja. Nem biztos, hogy a hamburgi G20 találkozó jól fog jönni a közelgő választások előtt Olaf Scholz polgármesternek.

Ha ugyanez a rendőri provokáció és brutalitás a rendszerkritikus mozgalmak ellen Törökországban történik, Merkel már rég felszólalt volna ellene.  A G20-vezetők közül többen odahaza számos antidemokratikus eszközzel igyekeznek elnémítani a kritikus hangokat, a nemzetközi szolidaritást és cselekvést követelő mozgalmakat és szervezeteket. Franciaországban például a munka törvénykönyve elleni demonstrációkat rendszeresen hasonló eszközökkel blokkolta, támadta vagy verte szét a rendőrség – de az európai médiában jellemzően nem a tüntetőket ért jogsértésekről, hanem a rendőröket ért erőszakról szólnak a szalagcímek.

Merkel több területen progresszív agendája komoly ellentmondásban van a tüntető fiatalok elleni fellépéssel. A rendszerkritikus hangok elleni agresszív támadás nem vet jó fényt a német demokráciára. De, ami nem öl meg, az megerősít, tartja a mondás: ezért volt szívderítő látni az  elszánt, felkészült és kitartó – többségben német – tiltakozó fiatalok tömegét, ahogy Hamburgot a kapitalizmus frontvonalává változtatják. Garantálhatóan – az elítélendő vandalizmuson túl – az idei G20 csúcstalálkozó legalább olyan emlékezetes pillanata lesz a globkrit mozgalomnak, mint Seattle vagy Koppenhága, és remélhetőleg világszerte erőt ad a folytatáshoz számos csoportnak, amelyek egy igazságos és fenntartható világért küzdenek.

Kaufer Virág

A szerző volt parlamenti képviselő, jelenleg a Greenpeace munkatársa, de a hamburgi eseményeken magánemberként vett részt, és a fentiek saját véleményét tükrözik.