A lakhatáshoz való jogot nem ismeri el a magyar jogrend alapjogként, az Alaptörvény mégis úgy fogalmaz: Magyarország „törekszik”, hogy „az emberhez méltó lakhatás feltételeit biztosítsa.” A lakhatással kapcsolatos állami költések négyötöde mégsem a rászorulókhoz, hanem döntően a tulajdonszerzésre képes középosztályhoz csordogál, és ez az arány évről évre csak nő. Legújabban pedig inkább azoknak segít az állam, akik befektetésként tekintenek a lakásokra, ami által a lakhatási szegénységet csak súlyosbítja.
(Fotó: Nagy Béla / Magyar Nemzet)
A 2018. évi költségvetési törvényhez kapcsolódóan nyújtották be azt az egyébszálláshely-kiadást könnyítő javaslatot, amely nagyon kedvező adózást biztosít a lakásukat rövid távon, mondjuk Airbnb-ként kiadóknak. Tehát a turisták és a lakásukat turistáknak kiadók életét könnyíti a kormány, arra ösztönzi a lakástulajdonosokat, hogy lakásukat ne albérletként adják ki helyben élőknek .Ezzel az állam hozzájárul, hogy az albérletárak tovább nőjenek, vagy legalábbis magas szinten stabilizálódjanak.
Az albérletárak Budapesten 10-30 százalékkal emelkedtek tavaly az azt megelőző évhez képest az Otthon Centrum elemzése szerint a fajlagos havi bérleti díjak 2000-3000 forint/négyzetméter között változtak. A többi városban ettől elmaradtak a bérleti díjak, a legdrágább Győrben 1700 forint/négyzetméter volt az átlag.
A lakhatási kérdésekkel foglalkozó Habitat for Humanity 2015-ös elemzéséből kiderült, hogy ezek a magas albérletárak oda vezettek, hogy a lakást piaci alapon bérlők bevételeik 40 százalékát költötték lakhatásra, ami messze az uniós átlag felett van. Ugyanez az arány szociális bérlakásban lakóknál 16 százalék, lakáshitelt fizető lakástulajdonosoknál 26 százalék, akik pedig nem törlesztenek, mindössze büdzséjük 5-6 százalékát költik ilyen célra.
Kattints, és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!
Szóval világosan látszik, hogy lenne dolga a kormánynak ezen a területen, mert elképesztően nagy anyagi terhet jelent a lakhatás megoldása, ha valaki nincs olyan szerencsés helyzetben, hogy ott legyen saját lakása, ahol munkát is talál. Ez nyomasztó teher a fiataloknak, akik azt látják, hogy hiába dolgoznak, a pénzük jelentős része a főbérlőjükhöz vándorol, és csak elérhetetlen messzeségben látszik egy saját lakás megszerzése. És még nyomasztóbb azoknak a helyzete, akik lakhatási- és rezsi kiadásaik után a szegénységi küszöb alá süllyednek (800 ezer ilyen háztartás van Magyarországon). És ott vannak a legszerencsétlenebb helyzetben levők, akik hajléktalanná válnak, mert nem képesek megoldani lakhatásukat, az állam pedig nem segít rajtuk célzottan.
Mindeközben a teljes lakásállomány 1,5 százalékát, körülbelül 67 ezer lakást adnak ki szociális alapon. Ráadásul a tendencia is kedvezőtlen: folyamatosan csökken az önkormányzati bérlakások száma a privatizációnak köszönhetően. Az önkormányzatok inkább felélik ingatlanvagyonuk, mintsem felújítanák a leromlott állapotú lakásokat, aminek egyebek mellett az az oka, hogy jelenleg ezt saját büdzséből kellene megoldaniuk. Ennek köszönhetően jelenleg legalább 11 ezer önkormányzati lakás áll üresen.
Magyarországon amúgy is nagyon kiegyensúlyozatlan a lakásszektor: a lakások kevesebb, mint 6-8 százaléka piaci albérlet (4 százalék bejelentett), ami a fentiek miatt csökken. Van emellett olyan 3 százaléknyi önkormányzati bérlet, ami szintén csökken. Szóval ha tulajdonra nincs esélye valakinek, akkor egyre kevésbé van egyáltalán lakhatásra.
Az látszik, hogy kiterjedt szociális bérlakás-állomány megteremtésében nem érdekelt a kormány, de ezen túl lennének más lehetőségei is a lakhatási szegénység csökkentésére és a lakhatási válság kezelésére. Néhány ötlet: megfelelő segítséget nyújtó normatív lakásfenntartási támogatás, hatékony adósságkezelési szolgáltatás, lakhatási típusú megoldás a hajléktalanságra a közterületen élők büntetése helyett, energiafelhasználás mennyiségét csökkentő intézkedések, lakhatási szegregáció felszámolása, szociálisan célzott állami lakhatási kiadások. A Habitat pedig hosszú távú, megfizethető árú lakáskiadás adójának csökkentését, nonprofit lakástársaságok létrehozását és támogatását, valamint a lakásbérlő és -bérbeadó jogainak és kötelezettségeinek jobb szabályozását indítványozza
Azonban mi van ehelyett: CSOK, csökkentették az új építésű ingatlanok áfáját, lakás-takarékpénztári megtakarítások és lakáshitelek támogatása. Csupa olyan lépés, ami a felső középosztály tulajdonszerzését segíti: azoknak a zsebébe rak az állam plusz pénzt, akiknek csak amiatt van erre szükségük, hogy még nagyobb, vagy még több ingatlanuk legyen. Ezzel párhuzamosan pedig eltörölték a központi lakásfenntartási támogatást és adósságkezelési szolgáltatást, amik a szegényebbekre céloztak.
És hiába hazudják azt kormányoldalról, hogy a CSOK „százezreknek” szól, valójában eddig alig többen, mint tízezren igényelték. Ebből a cikkből kiderül, hogy akiknek szükségük lenne ilyen támogatásra, azok szinte mind ki vannak zárva belőle.
A gazdagabbak tovább gazdagodhatnak, a szegények alibiből kapnak némi könyöradományt, a többiek pedig le vannak szarva: így néz ki a jelenlegi állami lakáspolitika.
Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!
