Mindent visz a CEU-ügy és a civil törvény vitája, de amíg mindenki ezekre figyel, a magyar sajtó koporsójára is készülnek rászögelni a fedelet. Emlékezzünk meg erről is, mert ez finomabb, aljasabb húzás, mint egyszerűen bezárni az egyik legjobb magyarországi egyetemet. Ez csendes lesz, senki nem fog utcára vonulni csak azért, mert a visszafogott Varga Mihály valami reklámadó-emelésről beszél nyugodt européer hangján. Pedig ez is egy mocskos diktátum a sok közül, semmi más.
Forrás: Origo
Az alaphír annyi, hogy 5,3 helyett 7,5 százalék lenne június elsejétől a reklámadó. Az adót nem a reklámozónak, hanem a közreadónak kell fizetnie, így a tévéknek, újságoknak, rádióknak, internetes portáloknak. Már márciusban felmerült, hogy emelik a reklámadót, akkor 9 százalékos kulcsról szóltak a hírek, majd lekerült napirendről a kérdés, de most újra felbukkant, mert az Európai Bizottság miatt nem maradhat jelenlegi formájában a reklámadóról szóló törvény.
Mindjárt elmerülünk a részletekben, hogy ez az ártalmatlannak tűnő 7,5 százalékocska miért fog nagyon fájni a médiának, és miért jó a Fidesznek, de előbb jöjjön néhány villámkérdés:
Más országokban fizetnek ilyen adót? Nem nagyon, ha mégis, akkor már az egy százalék körüli kulcs is ritka.
Akkor Magyarországon miért kell? Úgy tűnik, leginkább azért, hogy két vállra fektessea kormány a média azon részét, amelyik még mindig olyan perverz, hogy a piacról próbál megélni.
Na persze! A médiumok tele vannak pénzzel, nem igaz? Hát nem: az iparágban jellemzően 2-3 százalék körül alakul a profit. A reklámbevételek 7,5 százaléka ezt sok helyen meghaladja.
Legalább az államkassza jól jár? 2014 óta össz-vissz 23,1 milliárd jött be így, piszlicsáré tétel: ennyiből egy vizes vébé hatodát lehetne megrendezni.
Tehát nem jó ez senkinek, de legalább valakinek (a médiának) fáj. Ezt a leosztást hívjuk büntetésnek. De nyugodtan hívhatjuk kőkemény kibaszásnak is.
Ugyebár a reklámadó sztori már 2014 nyarán kibaszásnak indult, csak ott annyira kilógott a lóláb, hogy az RTL Klubra utaznak, hogy arra még a Paks 2-t elnéző uniós hölgyek és urak is azt mondták, hogy ezt azért ne. Röviden: az RTL-nek kellett volna egyedül 40 százalékos (40!) kulccsal adóznia, így körülbelül 4,5 milliárd forintot fizethettek volna be éves szinten az államnak. Ez több, mint amennyit végül 2014-ben összesen beszipkáztak reklámadó címén.
Reklámadó számokban
2014-ben 3,27 milliárd forint,
2015-ben 6,08 milliárd forint,
2016-ban 12,6 milliárd forint,
2017-ben eddig 1,15 milliárd forint (az éves előirányzat itt 11,7 milliárd volt) folyt be reklámadóból.
Ezt az összesen 23,1 milliárd forintot most vissza fogja fizetni a magyar állam a vállalkozásoknak, mert így az Európai Bizottságnál (EB) el tudja fogadtatni, hogy a kisebb (100 millió forintos éves árbevétel alatti) médiacégeknek ne kelljen fizetniük a későbbiekben a módosítás után sem. Lázár János szerint azért nincs szó adóemelésről, mert a cégek visszakapják ezt az EB szerint jogtalanul beszedett pénzt. Most szabad nevetni.
Érdekes összefüggések kedvelői, figyelem! Az RTL Klub fenyítése azután indult, hogy Orbán Viktor állítólag azzal rajoskodott régi barátjának, Simicska Lajosnak, hogy ha 100 milliárdba kerül az RTL, akkor 100 milliárdba, mindegy, majd megveszi neki a Roszatom, azaz az új haver, a jó Putyin. Értsd: először egy kis fenyegetés, aztán jöhet a bevásárlás.
Kattints, és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!
Érdekes összefüggések, második felvonás: Orbán már 2013-ban is bedobta a reklámadó ötletét, ki is rakták azt a kormány honlapjára. Aztán valahogy nem tárgyalta a parlament, miután a törvénytervezet tanulmányozása után mégsem vette meg egy korábban élénken érdeklődő svéd médiacég a TV2-t. A TV2 két menedzsere le is csapott a milliárdos mínuszokat termelő csatornára, hogy aztán hamarosan tovább is passzolják Andy Vajnának Simicska orra elől, ha még rémlik a sztori. Mik vannak, nem?
Egész jó fegyvernek tűnik ez a reklámadó, amit oda lehet szorítani bármelyik médium tarkójához.
2017-re sem változott semmi 2013-hoz képest. Mármint a fegyverként használt reklámadó ügyében, mert amúgy a G-nap után felépült egy komplett, új kormánypárti médiaportfólió, miközben a kritikus oldalt szétverték. Előbbibe aztán talicskával hordják a pénzünket (a Mérték Médiaelemző ábráin ez szépen, számszerűen látszik), nem kell félni a reklámadótól, kényelmes és nyugodt munkakörülmények között készülhetnek a propaganda- és lejáratóanyagok.
A „pénzünket” kitétel nagyon fontos: a modellt már biztosan sokan ismerik, de nem lehet elégszer elismételni, hogy a kormánypárti humor- és szennylapokat a mi adóforintjainkból tömik ki úgy, hogy állami hirdetésekkel plakátolják ki azokat faltól falig. Aki azt mondja, hogy az állami hirdetésekért szabad verseny folyik, az vagy sík hülye vagy cinikus hazudozó.
A Magyar Idők állami reklámbevétele tavaly 73 százaléka volt a teljes reklámbevételének, az Indexet is kiadó CEMP-nél ez 4 százalék volt. A nézettségi versenyt rendre megalázóan elbukó TV2 pedig milliárdos nagyságrendben jut több állami hirdetéshez, mint a piacvezető RTL Klub.
És „a piac” is úgy működik, hogy a különadókat, szektoriális adókat, meg hasonlókat szerető kormány oda tud hatni nem állami cégeknek is, hogy „okosan hirdessenek.” Bármelyik újságnál dolgoztam eddig, nyílt titok volt, hogy ez így megy.
A képlet egyszerű, a 7,5 százalékos reklámadó azoknak fáj majd, akik nem az állami hirdetésekből élnek, nem azoknak, akik ilyen körülmények között is megduplázták a listaáraikat. Azaz azoknak a médiumoknak, ahol még igyekeznek újságírói tevékenységet végezni. Úgy mint a hatalmon levők ellenőrzése, az ellenzék szánalmas lejáratási kísérletei és álhírek fordítgatása helyett.
„A kétharmad most valóban rá akar lépni a sajtószabadság torkára” – írta még 2014-ben a reklámadóról az akkor még vonalas kormánypárti Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettese, Csermely Péter. Az RTL Klub tervezett kicsinálásáról beszélt főleg, de akadtak ott általánosabb érvényű megállapítások is:
„A reklámadó pórázra veszi a médiát, s hogy a nyakörv szoros vagy laza, és a közös séta tempója lassú vagy gyors, az már csak kormányzati elhatározás kérdése lesz. A reklámadó csökkenti a média forrásait, megnehezíti a munkáját, korlátozza a hatékonyságát, akadályozza a feladatai ellátását.”
Most keményen megszorítják azt a nyakörvet, nem véletlenül írta a Magyar Reklámszövetség, hogy „a magyar kormány hadat üzent a médiaiparnak.” Mindenkinek, aki nem seggnyaló. Online és print média, tévé és rádió, mindenki szívni fog. A jelenlegi állás szerint legnagyobbat a főleg reklámbevételekből élő online sajtó.
A szerkesztőségek nagy része eddig is túlterhelt volt, így viszont már az alapműködés kerül veszélybe, mert egy ekkora reklámadó kirúgásokhoz, vagy akár teljes megszűnéshez is vezethet. Az állam diktálhat: 2015-ről 2016-ra 12 százalékkal nőtt a teljes reklámtorta, az állami költés viszont 80 százalékkal. Akit életben akarnak tartani, azt életben tarthatják, de ne higgyük, hogy nem kérik meg az árát.
Ha úgy tetszik nekik, 2018-ra már csak a baráti és a pórázon tartott sajtó marad. Az újabb Fidesz-győzelem utáni címlapokat elnézve nem is értjük majd miért is zavarták volna el ezt a csodálatos kormányt.
Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!
