Viszonylag hosszú meccs végjátékában vagyunk. A kormány a civilekkel szemben nem a CEU-stratégiát (két hét alatti totális ledózerolás) választotta, valójában évek óta lehet tudni, hogy a Fidesz szemét nagyon szúrják ezek a szervezetek. Most pedig tesznek egy nagy lépést afelé, hogy kicsinálják őket.

Fotó: Móra Veronika, az Ökotárs Alapítvány vezetője beszédet mond február 5-én, a civilek napján, a Tanítanék Mozgalom tüntetésén – háta mögött több, a civil törvény által megtámadott szervezet képviselőjével. Abcúg.hu/Magócsi Márton

Azért vannak persze párhuzamok is a CEU-val: mondjuk az, hogy a Fidesz a jogállamiság eszméjét köpi szembe, magyarán direkt törvénykezik annak érdekében, hogy a neki nem tetsző (vagy inkább kényelmetlen) civil szervezeteket éppúgy megfojtsa, mint a Közép-európai Egyetemet. De elsőre nem így nézett ki a történet.

Egyébként pont az a szomorú, hogy ez a meccs évek óta zajlik a szemünk előtt, és azon kívül, amikor Móra Veronikát, az Ökotárs vezetőjét elhurcolták a rendőrök az irodájából (ami tényleg csúfos pillanata volt a demokráciának), a társadalmat nem igazán rengette meg a civilek elleni harc.

Ebben rejlik ugyanis a Fidesz taktikájának szépsége. Adva vannak tehát a civilek, akik „gyanús, külföldi támogatásokból” tartják fenn magukat. 2014 januárjában a magyar kormány úgy döntött, hogy saját hatáskörébe vonja a pénzek eloszthatóságát, hogy a Norvég Alapból csak állami kontrollal lehessen részesülni. Az áprilisi választási győzelem után három nappal pedig meg is indult a hadjárat: a kormány több tagja bűncselekmények elkövetésével vádolta a civil szervezeteket, Lázár János politikai befolyásolásról beszélt, és mint utóbb kiderült, maga Orbán Viktor utasította személyesen az ügyészséget, hogy vizsgálja át azt az öt civil szervezetet, melyeket „gyanúsnak” találtak. Ám ez a vizsgálat nem hozta meg a várt eredményt, ugyanis nem sikerült semmilyen gyanús dolgot találniuk. Pedig volt a szervezeteknél házkutatás (melyről később a bíróság kimondta, hogy törvénysértő volt), felfüggesztették az adószámukat, végül a több mint egy évig tartó nyomozást bűncselekmény hiányában megszüntették.

Akkoriban, a civilek elleni első hadjáratban a norvégozás volt a sorosozás, Lázár János emberfeletti küzdelmet folytatott ellenük, Orbán pedig még a tusványosi beszédében is Norvégiának üzent hadat (Brüsszel akkoriban épp pihenőt kapott..) – így vált a civil viszonylag hamar a fideszes retorikában éppolyan szitokszóvá, mint a migráns.

Aztán viszonylag hosszú hallgatás után idén januárban tértünk vissza igazán a témához. Németh Szilárd, a betonkemény rezsicsőrmester beszélt a civil szervezetekről először újra, konkrétan azt mondta, hogy „ezeket a szervezeteket minden eszközzel vissza kell szorítani, és azt gondolom, hogy el kell innen takarítani”. Első körben nem sikerült jól beidomítani Némethet, mert valamiért a Történelemtanárok Egyletét és a Tanítanékot emlegette, de gyorsan megkapta a véglegesen eltakarítandó szervezetek listáját, amelyen csekély meglepetésre a TASZ, a Transparency International és a Magyar Helsinki Bizottság szerepelt. A KDNP-s Hollik István aztán gyorsan megpróbálta árnyalni a Németh által kissé felületesen felskiccelt képet, amikor közölte, hogy van Magyarországon mintegy 56 ezer civil szervezet, de ezek közül nekik csak azokkal van bajuk, akik „álcivilek” és közpénzt ugyan nem kapnak, de korrumpálhatóak (mert nyilván a közpénzzel elkövetett korrupció más kategóriába esik ennél a kormánynál…). Itt már a jól ismert sorosozás volt a legfőbb indok (Norvégia fellélegezhetett), illetve az, hogy a szervezetek – s rajtuk keresztül nyilván az örök mumus, Soros György – bele akarnak szólni a politikába.

Hollik vezette elő a tényleges elképzelést, amivel ezeket a civileket megregulázta volna a kormány: először is regisztrációról beszélt, másrészt pedig arról, hogy a civil szervezetek vezetőinek vagyonnyilatkozatot kell majd tenniük.

A bejelentés után nem sokkal, február 5-én a Tanítanék Mozgalom tüntetésén rengeteg szervezet hirdette a közös színpadon állva: „Civil vagyok, és büszke vagyok rá!” Pedig a java ekkor még hátra volt, újra 2014-ben érezhettük magunkat, megint rengeteg kormánytisztviselő kezdett bele a civiles mantrába.

Hogy aztán jó ideig lapuljanak a fűben…

Kattints, és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!

Ha szerinted is fontos, hogy ezt megírtuk, támogass minket, hogy tovább működhessünk!

Tudtuk, hogy jön majd a civil törvény, sokan el is mondták, hogy a Hollik által felvezetett majd mások által is ismételt vagyonnyilatkozatos-regisztrációs tervek miért teljesen abszurdak, és sokan kongatták a vészharangokat is, hiszen úgy tűnt, a kormány most valóban meg akarja regulázni azokat a civileket, akik neki nem tetsző tevékenységet folytatnak.

Csakhogy végül a végtelenül sunyi módon, múlt hét pénteken, délután 4 órakor benyújtott törvénymódosító javaslat valahogy egészen máshogy nézett ki, mint amire a korábbi nyilatkozatokból számítani lehetett. Illetve hát lássuk be, a Fidesz szereti az ilyen elterelő hadműveleteket – és a CEU-botrány tetőpontján volt egy kis esély arra is, hogy a civileket vegzáló törvény nem vált majd ki akkora felháborodást a tömegekből.

De előbb nézzük, hogy akkor tulajdonképpen mi vár a civilekre, ha elfogadják (höhö) a törvényt.

A lényeg az, hogy az orosz és izraeli mintára készült jogszabály alapján regisztrációra köteleznék azokat a magyar civil szervezeteket, amik évente több mint 7,2 millió forint támogatást kapnak külföldről. Ebbe az összegbe viszont a magyar költségvetési szerveken keresztül juttatott uniós támogatások nem számítanak bele.

A tervezet szerint:

• minden egyesület vagy alapítvány 15 napon belül köteles lesz bejelenteni külföldről támogatott szervezetté válását a bíróságon, tranzakciónként részletezve a külföldi támogatásokat;
• ez később megjelenik az állam által működtetett Civil Információs Portálon is;

• a külföldről támogatott szervezet ezután azonnal közzéteszi a honlapján, valamint feltünteti az általa kiadott mindenféle sajtótermékben, kiadványban, szórólapon, stb. hogy e törvény alapján külföldről támogatott szervezetnek minősül;

• aki ezt nem teszi meg, az bírságot kaphat, és a bíróság törölheti a nyilvántartásból, vagyis megszüntethetik;

• a listáról csak öt év után lehet lekerülni, de csak akkor, ha közben a szervezet nem kap több külföldi támogatást.

Magyarán szégyenbélyeget kell magára sütnie minden civil szervezetnek, amelyik a fennmaradásához külföldi támogatást kap. És ami külön rettenetesen nagy probléma lehet, az az, hogy a külföldről támogatott szervezeteknek a jövőben nyilvánosságra kell hozniuk a támogatóik névsorát is – és akkor képzeljük el, milyen hatással lesz ez a nyilvánosság a magánszemélyek adományozó kedvére, amikor tudják, hogy nevük összefonódik majd így a közösségi térben a támogatott civil szervezetével… Magyarán ez nem csak egy szégyenbélyeg, de remek eszköz arra is, hogy eltántorítsa az embereket a civil szervezetek támogatásától.

Na jó, de mi van akkor a Máltai Szeretetszolgálattal – kérdezhetné joggal bárki, hiszen ők azért mégsem a TASZ vagy a Helsinki, nekik is rettegniük kell a regisztrációtól? A segélyszervezetek épp most kértek mentességet az új civil törvény alól, de egyelőre nem tudni, hogy mi lesz velük, erről még a kormányon belül sincs konszenzus.

Ami egyébként épp így nem fenyegeti az egyébként ezer szállal a kormányhoz köthető CÖF-öt sem, ami csak és kizárólag belföldről dagasztja magát – gyorsan ki is adtak egy szervilis közleményt, amiben még szigorúbb törvénykezést várnak el kormányuktól a civil szféra ellehetetlenítése érdekében.

Így sem kell persze félteni az új civil törvényt, vannak benne igen kemény passzusok. Egy jó kis fideszes törvénymódosító javaslat ugyanis nem áll meg megfelelő propaganda nélkül. Itt például a korábban a menekültekkel kapcsolatban is folyamatosan sulykolt terrorveszély az, ami beleéghet a retinánkba. Csak hogy egy példát is lássunk erre: a megállapított 7,2 millió forintos külföldi támogatás éppen a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvény 6. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott összeg kétszerese, de az indoklásban az is szerepel, hogy a civileknek juttatott külföldi pénzeknek lehet köze a szélsőségesek finanszírozásához, és a regisztráció valahogy a terrorizmus terjedését fogja megfékezni.

Ügyes, nagyon ügyes.

A kormány több legyet is ütött egy csapásra, miközben bonyolult szimbólumrendszerében szinte az összes, félelemkeltésre mostanában használt toposzt megjelenítette a civilek elleni törvénykezés folyamatában.

Szerepel itt Soros György – akinek a neve mostanában a sok rossz mellett már a migránsokkal is kezd összemosódni –, van nemzetünket befolyásolni akaró idegen politikai érdek, van terrorizmus is, és hogy mindez igazán szép legyen, még a jelenleg futó Nemzeti Konzultációba is sikerült valahogy belecsempészni a témát.

Minden adva van tehát ahhoz, hogy ebben a zavaros és kissé erőltetett gondolatmenetben a civilek neve összeforrjon a gyanús, veszélyes, a magyar függetlenséget veszélyeztető tevékenységgel, és közben a bonyolult jogi csűrés-csavarás közepette kicsit azért elvesszen az emberek figyelme. A lényeg azonban az, hogy ha a törvényt elfogadják (megint nevessünk ezen egy kicsit…), akkor a kormány lehetővé teszi maga számára, hogy folyamatosan ellenőrzése alatt tarthassa a civil szervezeteket, és ha kell, egy újabb kampánnyal „kisöpörje” őket a magyar közéletből.

Működik?

Jó kérdés, hogy meg lehet-e ezzel ma Magyarországon vezetni az embereket. Elnézve néhány kormányközeli lap civilekkel foglalkozó cikkei alatt a kommenteket – igen, meg lehet. Ugyanis tudjuk, hogy a társadalom nagy részének valójában nem sok fogalma van arról, hogy a civil szervezetek (van belőlük ugye 56 ezer) döntő többsége mivel is foglalkozik pontosan. Még a legnagyobbak ismertsége sem túl nagy, hiszen főként olyan tevékenységeket végeznek, amelyekkel az ember leginkább csak akkor találkozik, ha célzottan szüksége van rájuk. Viszont bele lehet sulykolni a fejekbe a Soros-bélyeget, a terrorizmust és egyéb félelemkeltő hívószavakat, amelyeknek köszönhetően a civil szervezeteken nem csak a regisztráció bélyege, de az idegen érdekek skarlát betűje is rajta marad. A közöny és a félelem kombinációja pedig elég lehet ahhoz, hogy ez a törvény keveseket mozgasson meg.

Elnézve azonban a CEU miatti felháborodást, könnyen lehet, hogy most egy kicsit elszámolta magát a kormány. Az, hogy a CEU-ra direktbe szabtak egy törvényt, ami csak és kizárólag az egyetem ellehetetlenítését célozta, súlyos kérdéseket vet fel a Fidesz demokráciáról és jogállamiságról vallott nézeteivel kapcsolatban még azok számára is, akik korábban nem érzékelték, milyen hajlékonyan kezelte ezeket Orbán kabinetje. A civil törvény ugyanez, csak pepitában: tulajdonképpen azért íródott, hogy a kormány számára kényelmetlen tevékenységet folytató civileket az uralma alá hajthassa.

Ha ezt megértjük, nyugodtan lehetünk épp ugyanolyan felháborodottak, mint amennyire azok vagyunk a CEU – és így az egyetemi autonómia, szélesebb kontextusban pedig az oktatás szabadságának veszélyeztetése miatt.

Ma délután a civilek fognak tüntetni a Hősök terén. És úgy tűnik, hogy a CEU miatti elégedetlenség lendülete sokakat kivisz majd a térre azok közül is, akik sem a CEU-ra nem jártak, sem mondjuk a Magyar Helsinki Bizottsággal, vagy a maradék 55.999 civil szervezettel nem kerültek még életükben kapcsolatba.

És ez jó. Fontos, hogy az elégedetlenség, a rendszerkritika szolidáris erővé duzzadjon, hiszen ezek az ügyek valahol nagyon is közel állnak egymáshoz, nem is szabad külön kezelnünk őket. Ha tegnap a CEU ellen hozott törvényt a kormány, ma pedig a civilek ellen tervezi, és ha hagyjuk, hogy ez bevált gyakorlat legyen, akkor holnap már semmi sem garantálja, hogy ne személyre szabott törvénykezéssel mondja meg a Fidesz, hogy ki maradhat, és kinek kell mennie ebből az országból. Ha ma a civilekért tüntetünk, éppúgy Magyarország jövőjéért is tüntetünk, amelynek építésébe ezek a szervezetek rengeteg munkát fektettek az elmúlt évtizedekben. De ugyanilyen fontos az is, hogy lássuk: ezekkel a törvényekkel a kormány a kaput akarja ránk zárni: ne legyen olyan oktatás ma Magyarországon, ami képessé teszi az embereket az önálló, kritikus, építő jellegű gondolkodásra, ne legyenek olyan szervezetek, amelyek azokra a hibákra és bűnökre hívják fel a figyelmet, amelyeket a kormány elkövet.

Jelzés értékű, de fontos tény: nem azért működnek ezek az intézmények és szervezetek külföldi pénzből, mert a szélsőségesek finanszírozásában látják a jövőt. Hanem azért, mert Magyarországon, a magyar finanszírozási rendszerben nem jutnak elég levegőhöz, fennmaradásuk egyetlen esélye az, ha az országhatáron túlról kapnak támogatást. Hogy aztán azt „idebent” valami hasznosra fordítsák.

A civil szervezetek eddig sokat tettek Magyarországért. Ma rajtunk van a sor, hogy megmutassuk: értékeljük ezt a munkát, és kiállunk értük is – ahogy létfontosságú kiállni mindenkiért, akit a politikai akarat önös érdekei pusztán azért akarnak eltüntetni, hogy saját bűneiket tovább takargathassák.

Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!

Támogass minket bankkártyával:

Ha PayPalen vagy banki utalással támogatnál minket, klikk ide!

A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!

Kattints, és olvasd el, mit értünk el a ti támogatásotokból az előző hónapban!
Kattints, és támogass minket, hogy a Kettős Mérce tovább működhessen!