Óriási tüntetés szerveződik a CEU védelmében. Az eddigi két tüntetést szervező „Oktatási Szabadságot” csoport vasárnapra meghirdetett tüntetésére tegnap este 70 perc alatt 5000-en jelezték, hogy elmennek, mostanra pedig már 20 ezerre nőtt az érdeklődők és a részt vevők száma. Ez a sebesség és gyorsaság bőven a netadós tüntetések szintjét üti meg. Nem lenne meglepő, ha vasárnap délután 5 órakor több tízezren lennének az indulópontnál, a Clark Ádám téren.
Fotó: Csoszó Gabriella / FreeDoc
De pont a netadós tüntetések mutatták meg, mi lehet a legnagyobb hiba egy ilyen tüntetéssorozat kapcsán. Az, ha elérik a céljukat, és aztán semmi más következménye nincsen a tüntetésnek az ország állapotára nézve. Ha nem jön pozitív változás.
Mert a helyzet az, hogy egy-egy ügyet meg lehet nyerni a kormánnyal szemben. Nyilván a legkönnyebbeket. Például a CEU ügyét, ahol óriási nemzetközi támogatás van, ráadásul a felső-közép és a középosztályt érinti a dolog, és közben elbukjuk az ország számára olyan fontos ügyeket (nem mintha a CEU nem lenne fontos), mint a korrupció elleni harc, az egészségügy és az oktatás javítása, vagy éppen a bérharc.
Egyet lépünk előre, és tízet hátra, ezt látjuk 2014 óta.
A netadós tüntetések létrehoztak egy óriási politikai teret, emberek tíz- és százezreit rázták fel, és adták nekik meg a reményt, hogy ők valakik, tehetnek valamit, és kézbe vehetik a saját sorsukat.
Majd magukra hagytuk őket (itt a többes szám azért van, mert én is a tüntetés szervezői között voltam). Depolitizáltunk egy átpolitizált tömeget.
Hogy érthetőbb legyen: 2006 őszén egy ugyanilyen, bár más indíttatású elemi felháborodás söpört végig az országon, aminek a nyári megszorítások ágyaztak meg, és az öszödi beszéd adott gyújtópontot. De akkor volt politikai szereplő: a Fidesz, amely be tudta csatornázni ezt a felháborodást.
Kattints, és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!
A netadós tüntetések idején nem láttunk ilyet, és ma is pártokon kívül, sőt a politikai téren kívül szerveződik ez a tüntetés. Viszont így átmenetinél nagyobb hatást nem is tud gyakorolni a politikára. Csak teret hoz létre, amelyből kizárja a pártokat, sőt a pártokat kizárja ebben az időszakban a politikai megjelenés lehetőségéből is, elzárja őket az óriási médiafigyelemmel, az újdonság és az ismeretlenség varázsával a politikai cselekvéstől.
De önmaga sem hoz létre új politikai szereplőt. Se pártot, se mozgalmat, hiszen itt csupán egy ügyről, vagy esetleg többről van szó, nem olyan politikai mozgalomról vagy pártról, amely be tudja csatornázni, erőforrássá tudja változtatni a tiltakozást, meg tudja őrizni, és hatalmat tud generálni belőle, hogy ellenőrizze vagy magáévá tegye a legitim (tehát a népakarat szerinti) politikai hatalmat.
Vasárnap délután 5 órakor ismét a szabad oktatásért, a szabad CEU-ért és a szabad gondolkodásért tüntetünk. „Tudjuk, hogy a kormány egyetlen dologtól fél, az erőtől, a tömegtől. Áder Jánosnak hétfőig van lehetősége az Alkotmánybíróság elé küldeni ezt a törvényt. Vasárnap mutassuk meg neki, hogy mi a helyes döntés! És mutassuk meg az Alkotmánybíróság tagjainak is, hogy egyetlen helyes döntés van: Kiállni a szabad oktatásért, az egyetemi autonómiáért és a gondolkodás szabadságáért” – írják a szervezők. Az eseményről itt tudhatsz meg többet.
De ez a vákuum elkerülhető, és nyilván nem új párt létrehozásával, arra ma nincs szükség. Hanem a politikai térbe való belépéssel.
Nem lesz forradalom, és nem bukik meg a kormány, de nem is erre van szükség.
Egy évvel vagyunk a választások előtt. Erről például lehet mondani valamit. El lehet mondani, hogy egy év múlva el kell menni szavazni, és a kormánypárt ellen kell szavazni, mert bár messze vagyunk a kormányváltástól, de arra igenis van esély, hogy a Fidesz ne szerezzen teljhatalmat és kétharmadot, és arra is megvan az esély, hogy ne szerezze meg a mandátumok 50 százalékát, tehát koalíciós kormányzásra, hatalmának elvesztésére, kontrollra kényszerüljön. Ez pedig pont azt jelenti, hogy olyan törvényeket nem hozhat majd, mint amilyen most a CEU ellehetetlenítése érdekében hozott törvény.
De ez csupán a minimum opció. Lehetőséget lehet adni a pártoknak, politikusoknak a megszólalásra, nem válogatva jobb és baloldal között, hanem mindenkinek, aki kiáll az ügy mellett. Még abban sem lenne semmi elítélendő, ha azok a pártok helyet kapnak egy színpadon a CEU mellett, akik támogatják az egyetem Magyarországon maradását. Mégis csak több millió embert képviselnek ma is az ellenzéki pártok. Persze érthető, ha ez nincs a szervezők ínyére, és valójában nem lenne az ezeket a pártokat nem támogató további milliók kedvére sem, márpedig ők is támogatják a CEU-t, és ők is kellenek a CEU megvédéshez. De a pártokat, akik támogatják az ügyet, máshogy is helyzetbe lehet hozni. Például ha Áder aláírja a törvényt, kellenek is a pártok, hiszen a parlamenti képviselők harmadának kell az alkotmánybírósághoz fordulni normakontrollért.
De a politikai térbe való belépésnek van más módja is. Lehet mozgalmat szervezni. Olyat amelyik felesküszik a mindenkori hatalom kontrolljára, nem csupán a Fideszére, hanem akár egy következő kormányéra is, hogy ne csinálhasson olyan, az országnak ártó dolgokat, mint a CEU elüldözése. Vagy lehet választói mozgalmat alapítani, ami azért küzd, hogy megtörje a Fidesz hatalmát a 2018-as választásokon. És a sor – kreativitástól függően – folytatható.
De ha nem lépnek be a tüntetés szervezői a legminimálisabb módon sem az általuk létrehozott politikai térbe, akkor a CEU lehet, hogy meg lesz védve, de az ország még mindig kiszolgáltatva marad a hatalomnak.
A felelősség óriási, mint a netadós tüntetések egyik szervezője tudom, hogy beláthatatlan és nagyobb, mint amit egy ember képes kibírni, főleg pedig nagyobb, mint amit egy ad-hoc tüntetésszervező, nem létező aktivista szervezet elbír. De a felelősség attól még létezik.
Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!
Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!
