Az erdélyi magyarságnak létérdeke, hogy legyen egy kevésbé előítéletes, a problémái iránt esetleg fogékony értelmiségi réteg Romániában. Ezért is dolgozott a CEU, és ez ellen dolgozik a „nemzetegyesítő” kormány.
(Fotó: Index / Barakonyi Szabolcs)
Aki nem szereti a katonatörténeteket, az se ijedjen meg: a most következő csak látszólag katonatörténet.
A kilencvenes évek közepén, 1995–1996-ban egy esztendőt Románia legkeletibb megyéjében, Tulceában töltöttem, sorkatonaként. Két-három héttel a bevonulásunk után, egy vasárnap délután úgy alakult, hogy az egyébként nyolcvan ágyas hálóban ketten üldögéltünk a két évvel idősebb bátyámmal. Egyszer csak odajött egyik társunk, és sűrű szabadkozások közepette előadta, hogy meglátogatta a menyasszonya a családjával, és hát… szóval… izé… megnéznének minket. Hirtelen nem értettük, hogy mit akarhat tőlünk, és csak akkor esett le a tantusz, amikor jöttek és tényleg „megnéztek”. A srác bemutatott forma – „ăștia sunt ungurii noștri”, „ezek a mi magyarjaink” –, ők pedig megálltak néhány méterre. Nem nyújtottak kezet, nem szóltak hozzánk, csak bámultak ránk. Nem láttak még magyart, és tudni akarták, hogy „milyenek vagyunk”…
A közvéleményben akkoriban még eleven élt a véres Fekete március emléke, és a jóformán kizárólag román környezetben úgymond testközelből megtapasztalhattam, mennyire jól összeáll a fejekben a marosvásárhelyi eseményeket Erdély elszakítására tett kísérletként bemutató hivatalos narratíva a nemzeti-kommunista történelemoktatás formálta magyarságképpel. Nem kis meglepetésemre azt kellett látnom, hogy noha az egységünkben magyarok mindössze páran voltunk, a román többség szó szerint félt tőlünk. Utólag szégyellem, de akkor jó ötletnek tűnt rájátszani arra, hogy a sok egyéb tekintetben is tájékozatlan román „bajtársaink” azt képzelték rólunk például, hogy képesek vagyunk álmukban elvágni a torkukat, ha magukra haragítanak. (Ezt szó szerint is elhangzott.)
Természetesen a román-magyar viszony a kilencvenes évek közepe óta sokat változott, köszönhetően több tényezőnek, elsősorban az RMDSZ parlamenti és kormányzati szereplésének (aminek a hatása nem volt maradéktalanul pozitív), és nem utolsó sorban azoknak a véleményformálóknak, akik a rendszerváltás után újjáélesztették a kommunizmus idején elsorvasztott vagy felszámolt tudományágakat.
Kattints, és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!
A romániai diktatúra (is) elsősorban és legalaposabban a humán és ezen belül a társadalomtudományokat számolta fel vagy formálta a saját képére – érthető okokból –, a rendszerváltás után pedig a CEU kulcsszerepet játszott ezek felvirágoztatásában. Ezt nem én mondom, hanem – mások mellett – Mircea Dumitru, a Bukaresti Egyetem rektora és Marian Oprea, az egyetem szenátusának elnöke abban az angol nyelvű levélben, amelyet Orbán Viktornak címeztek a lex CEU kapcsán. „Ha a humán tudományok megújultak (az egykori szovjet tömb országaiban), az nagyrészt a Közép-Európai Egyetem létének köszönhető” – írják.
Csak Romániában egyetemi oktatók százai köszönhetik a CEU-nak, hogy karriert építhettek olyan tudományágakban, mint a politika- vagy államtudomány, szociológia vagy történettudomány. A lex CEU okozta botrány perverz hatása, hogy az elmúlt napokban, Romániában egyetemi oktatók és kutatók sokaságának nyílott alkalma a nyilvánosság előtt kifejezni háláját Magyarország iránt, miközben egyúttal a hivatalban lévő magyar kormány ellen tiltakozott. Olyan emberek, akik az évek során fontos akadémiai vagy állami tisztségeket töltöttek/töltenek be, rendszeresen szerepelnek a médiában, és a magyar nyelvű sajtó is gyakran idézi őket, éppen azért, mert kevésbé előítéletesen vagy egyenesen pozitívan viszonyulnak az erdélyi magyarsághoz.
Bár a problémáinkat önmagában nem oldja meg, létérdekünk, hogy legyen egy ilyen értelmiségi réteg Romániában, tehát aki ez ellen tesz, az ellenünk tesz. Semjén Zsolt, Orbán Viktor és társaik nemcsak a magyar tudományosságnak és Magyarország nemzetközi presztízsének ártanak, hanem az erdélyi magyarság hosszú távú érdekeit is feláldozzák a rövidtávú politikai céljaikért.
Megkockáztatom, ha a romániai bírók nagyobb hányada jutott volna ki a CEU-ra, több olyan törvényszéki ítélet születne Romániában, mint a kolozsvári magyarok által nagy lelkesedéssel fogadott helységnévtábla-határozat. Ha a Fidesz nem pusztán választási lózungnak tekintené a nemzetegyesítést, az „elszakított nemzetrészek” érdekeinek képviseletét és így tovább, akkor nem a CEU beszántásán ügyködne, hanem azon gondolkodna, hogy tanulhatna minél több román Budapesten. Többet mondok, ha a CEU munkájának semmilyen más eredménye nem lenne, csak egy pozitív magyarságkép közvetítése a régióbeli országok értelmisége felé, akkor is lenne létjogosultsága.
Szőcs Levente
Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!
