Evangélikus lelkészként és a Közöd Civil Társaság elnökeként is a helyiek problémáinak megoldásán dolgozott, most pedig az időközi képviselő-választásokon is megméretteti magát Józsefvárosban: Bolba Mártával megfélemlítésről, küzdelmekről és egy választás tétjéről beszélgettünk.
B. Molnár Béla felvétele
Óriási a tolongás a megüresedett önkormányzati képviselői posztért a VIII. kerület 6. körzetében; a Magdolna negyedben azért kellett időközi önkormányzati választást kiírni, mert a fideszes Balogh István Szilveszter lemondott mandátumáról. Be is jelentkezett a helyére egyből a KDNP-s alpolgármester, Sántha Péterné, hamar jelezte indulási szándékát civilként Pityinger László, vagyis DopeMan, aki mögé az MSZP teljes mellszélességgel be is sorolt, saját jelöltet állít csatasorba az Együtt Király Éva személyében, és független jelöltként méretteti meg magát Bolba Márta is.
Józsefváros igazi fogalom, Budapest egyik legproblematikusabbnak tartott, de legígéretesebb kerülete is egyben. Hogy mitől ígéretes? Talán azért, mert egy időközi választás most megmutathatja, a politika nem csupán a kiváltságosok játszótere, hanem mindannyiunké. Közügy, amibe minden állampolgárnak joga van beleszólni. Ebben pedig Bolba Mártának, és az ő választási kampányának (Mártát a Magdolnának!) elévülhetetlen érdemei vannak már most – függetlenül attól, milyen eredménnyel zárul majd a választás.
Politizáljanak-e a civilek? Az utóbbi időszakban (nyilván nem függetlenül a kormány civilek elleni hadjáratától) egyre többen teszik fel ezt a kérdést. De mi az, hogy civil, és miért baj, ha egy civil politizálni kezd? „A politika az együttélésünkről szól. Minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy beleszóljon a közügyekbe. Mint egy civil szerveződés elnöke, úgy gondolom, hogy a problémaáradattal szembenézve az egyéni segítésen, a karitatív szemléleten túl a rendszerszintű változtatások szükségességére is fel kell hívni a figyelmet. A civilek jelzik az elakadásokat a nagy állami rendszerek működésében. A Közöd Civil Társasággal úgy dolgozunk évek óta, hogy egyedi esetkísérő munkával megismerjük a vagyonkezelő és az önkormányzat munkáját, és ahol a rossz szabályozás sorsokat tesz tönkre, ott megoldást javasolunk. A közmeghallgatáson több tucat lakossági kérdést gyűjtöttünk össze és tettünk fel. Lelkészként is azt képviselem, hogy a társadalmasító feladatokat – és itt gondolhatunk például a menekülteket segítő szociális munkára, a kirekesztésben élő romák segítésére, vagy éppen a szenvedélybetegek felépülésének kísérésére – el kell végezni, mert az emberségünk ezt diktálja. Még akkor is, ha ezzel szembemegyünk a kormányzati akarattal, mely nem hajlandó figyelni a társadalmi szervezetek szakmai javaslataira” – mondja Márta.
„Képviselői szerepemben ajtó leszek, kinyitom a szociális szakmai javaslatokra süket önkormányzatot.”
Józsefvárosban sem könnyű a civil szervezetek helyzete, ezzel ő is tisztában van, hiszen nap mint nap tapasztalja a nehézségeket. „Kétféle civil szervezet van a kerületben. Az egyik, amelyik a városvezetés irányítása alatt áll, gyakorlatilag a hatalom szócsöve. A másik csak a munkáját szeretné végezni, a feladatára akar koncentrálni, még akkor is, ha az önkormányzat ezt nem nézi jó szemmel. Az előbbiek könnyen boldogulnak. Az utóbbiak nem” – magyarázza Márta, külön kiemelve, hogy a kerületből például az ártalomcsökkentéssel, drogrehabilitációval foglalkozó Kék Pontnak is mennie kellett, méghozzá méltatlan körülmények között, miközben az önkormányzat egyre kevesebb figyelmet fordít a közfeladatra. Márta viszont fontosnak tartja, hogy minden ilyen, a helyiek életét nagyban befolyásoló kérdésre rávilágítson.
Kattints, és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!
Még ha ezek a kérdések elsőre triviálisnak is tűnnek. „Most mindenki a labdával jön, hogy miért ez az egyik legfontosabb dolog, amit kiemelek. De azt gondolom, ez szimbolizálja a legjobban az önkormányzat hozzáállását a kerülethez. Akarod, hogy a tizenéves suhancok fejbe rúgjanak a bőrlabdával? Nem, hát persze hogy nem akarod! De erre nem az a megoldás, hogy akkor mindenki számára legyen tilos a labdázás a parkokban. Márpedig itt ez történik” – magyarázza Márta. És azt is hozzáteszi: más területeken is ez az elv érvényesül.
„Problémás egy tanuló az iskolában? Magántanuló lesz belőle. A kerületben a legmagasabb Budapesten a magántanulók aránya – nem véletlenül. Így ugyanis meg lehet oldani látszólag a problémát, kiemelik a gyereket az osztályközösségből, így olyan, mintha nem is lenne. De mi lesz így a gyerekkel? Vele ezután ki törődik? Mert az iskola nem: nincs is rá kapacitásuk. Így viszont elvesznek. Kétségbeejtő a helyzet, és nagyon összetett is” – mondja Márta, és rögtön hozzá is teszi: az biztosan nem megoldás, ha ezeket a fiatalokat kiteszik az oktatási rendszerből.
Ha valaki, akkor Márta pontosan tudja, hogy hogyan viszonyul az önkormányzat az általa „nem kívánatosnak” bélyegzett személyekkel. Nemrég a kerületben kiosztották a Józsefvárosi Becsületkeresztet. Díjazták a Józsefvárosi Evangélikus Egyházközséget is, aminek Márta a lelkésze. Csakhogy a díjátadón nem őt, hanem Molnár Ilonát, a gyülekezet felügyelőjét szólították színpadra, lelkészként titulálva. Külön „szépsége” a történetnek, hogy a kitüntetést az a Sántha Péterné adta át, aki alpolgármesterként az önkormányzat egyik legnagyobb hatalommal bíró vezetője, és aki szintén indul az időközi választáson. Emellett pedig a kerület egyházaival is ő tartja a kapcsolatot – így különösen érdekes, hogy Márta helyett mást hívott a színpadra…
„De mondok még egy példát. Egy lakóközösség bizonyos tekintetben hasonlítható egy osztályközösséghez. Mit látunk itt, a kerületben? Hogy a problémás lakókat kiteszik a házból. De ki számít problémásnak? Ne higgyük, hogy mindenki bűnöző, vagy legalábbis összeférhetetlen, a többszáz utcára tett család közül! Az önkormányzat szerint az már ’nem együttműködő’, aki nem tudja egy összegben fizetni a hátralékkezelési önrészt. Itt nagyon könnyű utcára kerülni, ez a kiszorítósdi folyik minden területen. Én azt mondom, hogy ez nem megoldás. Attól, hogy valakit eltüntetünk szem elől – legyen az egy problémásnak bélyegzett lakó, egy problémásnak bélyegzett diák, vagy akár csak egy labdázó gyerek – maga a probléma nem oldódik meg” – magyarázza Márta.
Ő maga a személyes jelenlétben, és a helyi közösségek erejében hisz. A nemzeti konzultáció mintájára végzett kerületi konzultáció álságosan a lakossági kapcsolattartást imitálja, és irányított kérdéseivel félrevezet. „Az nem megfelelő politizálás, ha az önkormányzatnál önkényesen eldöntenek dolgokat anélkül, hogy megkérdeznék erről az emberek véleményét, akiket közvetlenül érintenek ezek a döntések. Én úgy gondolom, hogy jó megoldásokat csak a helyi közösségek közös gondolkodásából születhetnek, ezt kell beépítenie a városvezetésnek a programjaiba.” A városvezetés a konzultációban is azt sugallta, hogy rendészeti eszközökkel kell kezelni a szociális problémákat. A kerületi lap is politikussal és rendőrrel van tele.
Bolba Márta szerint az egyik ilyen, égetően sürgős probléma a kerület lakáspolitikája, illetve annak rendezése. Jelenleg Józsefvárosban 1000 önkormányzati lakás áll üresen, miközben az elmúlt években százakat lakoltattak ki e kerületben. Az önkormányzat előszeretettel hivatkozik arra, hogy ez így igazságos, mert nem akarják az adófizetők pénzét elherdálni. Ezért szigorítják a hátralékkezelés feltételeit, vagyis egyre kevesebben tudnak megfelelni azoknak. Ez lenne az igazságosság? És mindeközben lezajlott a kerület „rehabilitációja”, ami nagyjából annyit tesz: az omladozó házak homlokzatára kerül némi festék, hogy kívülről szépen nézzenek ki. Belülről viszont rohadnak és a rendszeres karbantartás elmarad…
„Nyilván jól mutat politikai marketing szempontból a fejlesztés, de a fenntartás és a használhatóság már mint lakossági szempontok, sokszor háttérbe szorulnak. Ez egy nézetbeli különbség: kinek mi a fontosabb, a látszat vagy a tényleges javulás? Én abban hiszek, hogy közösen, a helyi lakosok bevonásával lehet ésszerűen, lassan, emberségesen kezelni ezeket a problémákat” – mondja Márta.
Bolba Márta kampányát a kezdetektől 80 önkéntes aktivista segíti, számuk pedig folyamatosan nő. Független jelöltként indul az időközi választáson, a Közöd Civil Társaság támogatásával. A kampány költségeit önkéntes adományozók felajánlásaiból finanszírozzák.
Ha támogatnád Mártát, itt megteheted!
Ehhez persze ezeket a közösségeket meg is kell teremteni. Ez egyre nehezebb. Mindannyian ismerjük azt a nyomást, ami már az egzisztenciánkat veszélyezteti. Ha teret adsz a szabad gondolatoknak elvesztheted a munkádat, a lakásodat, a segélyedet – emiatt az emberek többsége egyre kevésbé mer ma bármit is tenni. Pedig fontos az, hogy kiálljunk önmagunkért. Ehhez viszont az kell, hogy az emberek érezzék, hogy nincsenek egyedül, sokan járnak ugyanabban a cipőben. Teret kell engedni annak, hogy megbeszélhessük a közügyeinket” – fogalmaz Márta.
Kampányában épp ezért a Magdolna-negyed minden házába elmennek, mindenhol beszélnek a lakóközösségekkel. Fogadóóráján (ellentétben az önkormányzatéval, ahová bejutni szinte lehetetlenség) nyitott ajtókkal várja mindazokat, akik a kerület és saját jövőjük érdekében szeretnének tenni. Ahogy ígéri: „képviselőként nem a párt akaratát képviselem a lakók felé, hanem a lakókat képviselem a döntéshozatali folyamatban.” Márta nagy hangsúlyt helyez arra, hogy hidat képezzen a helyi lakosok és az elméletben értük tevékenykedő önkormányzat közé. És egyben megmutassa: a politika nem valamiféle elvont fogalom, mindenki kiveheti belőle a részét. Sőt, ki is kell, hogy vegye mindenki a részét belőle: hiszen csak így lehet az érdekek szem előtt tartásával közös nevezőre jutni.
Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!
