Aggasztó hírek láttak napvilágot nemrég: 600 sürgősségi orvos helyett alig 140 dolgozik a magyar kórházakban, derítette ki a Magyar Orvosi Kamara (MOK). A felmérés nem csak azért volt aggasztó, mert emberi életeket veszélyeztető mértékű hiányról beszélt, hanem amiatt is, mert rávilágított egy másik problémára: valójában fogalmunk sincs arról, hogy mekkora az orvoshiány Magyarországon.
Fotó: Thinkstock
Történt ugyanis, hogy a Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság elnöke, Berényi Tamás jelezte: nekik kétségeik vannak kutatásuk pontosságát illetően, ugyanis a sürgősségis kollégák nem akartak részt venni a MOK felmérésében, „mert nem támogatnak semmilyen, a tulajdonos és a menedzsment háta mögött zajló adatgyűjtést.”
Akkor vegyük ezt újra: a kollégák nem akarnak nyilatkozni arról, hogy hányan vannak, és túlterheltek-e, mert nem támogatják, hogy legyen hiteles forrás arról, hogy mekkora az orvoshiány. Képzelhetjük, milyen légkör uralkodhat a sürgősségi osztályokon…
De ezen túlmutatóan, vagyis a megfélemlített, rezignált, lestrapált orvosok hallgatásán túl sem könnyű eligazodni az orvosok számát illetően. Így csak részadatokra támaszkodhatunk.
Vegyük például az Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központ 2012-ben indult humánerőforrás monitoring rendszerét. Jól hangzik, ugye? Jól is kell hangoznia, ugyanis csaknem félmilliárd forintba került a rendszer felállítása. Célja pedig az lenne, amit a neve takar: monitorozni a humánerőforrást az egészségügyi ellátórendszerben.
Csakhogy ember legyen a talpán, aki erre képes: a rendszernek elméletileg 2015-ben már üzemelnie kellett volna tisztességgel (a pénzt biztosító TÁMOP-pályázatban legalábbis ez állt), ehhez képest 2016 nyaráig nem nagyon volt rajta semmi, és azóta is csak kevés dolgot tudhatunk meg belőle.
De például valamelyest képet kaphatunk arról, hogy hány orvos vándorolt el az országból, illetve annyi kiderül, hogy hány orvos kért ki (vélhetően a külföldre távozás reményében) hatósági bizonyítványt a szakképesítése külföldön történő elismerése céljából. E tekintetben némileg bizakodóak lehetünk, ugyanis míg 2015-ben még 941 ilyen bizonyítvány készült, addig tavaly már csak 823, vagyis jelentősen csökkent azon orvosok száma, akik más országban akartak munkát vállalni.
Nagyon azonban ettől sem nyugodhatunk meg – és nem csak azért, mert az elmúlt években már tömegével távoztak az orvosok Magyarországról. Elég csak azt megnézni, hogy tavaly melyek voltak a hiányszakmák az egészségügyben.
Ebben is az Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központ adhat egészen szomorú kórképet: az országban mindenhol hiányszakmának számít az érsebészet, a gyermek- és ifjúságpszichiátria, a fül-orr-gége-gyógyászat, az igazságügyi orvostan, a nefrológia, az orvosi mikrobiológia, az ortopédia és a traumatológia, a pszichiátria és a transzfuziológia is. És ez még nem a vége, Budapesten kívül ugyanis mindenhol további hiányszakmának minősül még az infektológia, a sürgősségi orvostan, a patológia, a radiológia és a sebészet is. A legnagyobb probléma az, hogy 2016-hoz képest nincs semmilyen változás a listán, vagyis nem sikerült megoldást találni az orvoshiányra.
Kattints, és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!
Ami érdekes, hogy ahogy tavaly, úgy idén sem szerepel a hiányszakmák listáján az aneszteziológia, pedig altatóorvosból csak tavaly 30 százalékos hiány volt az országban, ráadásul az altatóorvosok hiánya a műtétek beosztását, és így a kórházak működését is nagyban nehezíti. Biztató lehet viszont, hogy mivel korábban szerepelt a hiányszakmák listáján az aneszteziológia, az elmúlt öt évben az altatóorvosok kiemelt bérezést kaptak, így egyre több rezidens választja ezt a szakirányt, így várhatóan a következő években nőni fog az ezen a területen tevékenykedő szakorvosok száma. Ez azonban azonnal nem oldja meg a problémát.
Aggasztó továbbá az is, hogy vannak olyan kórházak az országban, ahol évek óta minden szakma hiányszakmának számít, ilyen például a hatvani Albert Schweitzer Kórház-Rendelőintézet, a Bajai Szent Rókus Kórház, a Szentesen működő Csongrád megyei Dr. Bugyi István Kórház, Balassagyarmaton a Dr. Kenessey Albert Kórház-Rendelőintézet, Kisvárdán a Felső-Szabolcsi Kórház, Ajkán a Magyar Imre Kórház, Egerben a Markhot Ferenc Oktatókórház, az Orosházi Kórház, a salgótarjáni Szent Lázár Megyei Kórház-Rendelőintézet, a dunaújvárosi Szent Pantaleon Kórház-Rendelőintézet, a ceglédi Toldy Ferenc Kórház-Rendelőintézet és a Zala megyei kórház.
Amit tehát eddig tudunk, az az, hogy ugyan csökkenni csökkent, de meg nem állt az orvoselvándorlás, és továbbra sem sikerült feltölteni a hiányszakmákat a kórházakban.
Szintén nagyon nem megnyugtató, hogy a háziorvosi praxisok közül is rengeteg áll betöltetlenül, és egyre több az olyan praxis, ahová tartósan (vagyis 5 évnél régebb óta) nem sikerül háziorvost találni. A becslések szerint ma Magyarországon körülbelül 300 ezer ember nem jut háziorvosi ellátáshoz, de ez a szám a következő években a szakma elöregedése miatt drasztikusan nőni fog, főleg vidéken. Házi gyerekorvosból az egész országban körülbelül 1500 van, ezen a területen is rengeteg a betöltetlen praxis, százas nagyságrendben mérhető a hiányzó szakemberek száma. Az átlagéletkor pedig a praktizáló doktorok körében 60 év.
És ha már az elöregedésnél tartunk, érdemes egy pillantást vetni erre a problémára is, ugyanis a következő évek orvoshiányának egyik fő oka ez lehet. A Kopint-TÁRKI tavaly ősszel publikált felmérése szerint ugyanis a hazai orvosok fele elmúlt már 50 éves, a gyermekorvosok közül pedig (akikből szintén óriási hiány van már amúgy is) minden negyedik 65 év feletti.
Ugyanebből a kutatásból derült ki az is, hogy az aktívan dolgozó magyar orvosoknak immár a 20 százaléka(!) külföldön dolgozik, 2013-ben összesen 3250 orvos élt más országban, és ez a szám folyamatosan emelkedik.
Amit fontos itt figyelembe venni – és akkor ismét érdemes vetni egy pillantást a humánerőforrás monitoring rendszer 2015-ös adataira – az az, hogy az elvándorló orvosok jellemzően 25 és 39 év közöttiek. Csak a viszonyítás kedvéért: 2015-ben a 941 orvosból, aki kikérte a hatósági bizonyítványt szakképesítése külföldön történő elismerése céljából 684-en ebből a korcsoportból kerültek ki, vagyis túlnyomó többségében a fiatal orvosok tervezték, hogy elhagyják az országot, és máshol praktizálnak majd. És ez nagyjából minden korábbi évre igaz…
Ha tehát összegeznünk kell, akkor azt látjuk, hogy a folyamatosan elöregedő és szakemberhiánnyal küzdő szakmában a mostanában végző fiatalok sem hoznak majd vérfrissítést, ugyanis többnyire ők inkább máshol keresik majd a boldogulásukat.
Lehetne erre az óriási, és nyugodtan mondhatjuk, hogy mindannyiunk életét nagyban befolyásoló problémára megoldás, ha az egészségügyi dolgozók bére emelkedne. Csakhogy úgy tűnik, nem csak az alacsony bérek miatt tartják az orvosok jobbnak a külföldi munkalehetőségeket, választásukat (menni vagy maradni?) ugyanis befolyásolja még az egészségügyi rendszer és az orvosi szakma állapota is – mindkettőt meglehetősen rossznak ítélik idehaza, és jobbnak külföldön.
Mi lenne akkor a jó megoldás?
Természetesen a bérrendezés – és nem csak az orvosok, de az ápolók, illetve az egészségügyben dolgozó minden más alkalmazott számára is. Emellett hatalmas adósságokkal küzdenek maguk a kórházak is, ami miatt az eszközhiány is mindennapos, ennek felszámolása nagyban könnyítené az orvosok munkáját. És úgy általában véve is fontos lenne az egészségügybe több pénzt tolni – mert jelenleg nem hogy nem fejlődik, de ténylegesen, szó szerint is rohad az egészségügyi rendszer. Ami viszont végső soron nem más, mint a betegek életének mindennapos kockáztatása: felelőtlen játék az egészségünkkel.
Joggal kérdezhetjük tehát: tesz-e végre ez ellen a régóta látható és érzékelhető probléma ellen valamit a kormány? Úgy tűnik, hogy nem. Mert szerintük ez a probléma valójában nem is létezik. Ugyanis amikor a MOK által a cikk elején jelzett sürgősségi orvoshiányra reagáltak, csak annyit sikerült közölniük: „Az Egészségügyért Felelős Államtitkárságra sem a szolgáltatóktól, sem a Kórházszövetségtől eddig nem érkezett olyan jelzés, amely a MOK által felvetett problémára irányult volna.”
Talán nem ártana az egészségügyi államtitkárság dolgozóinak ahelyett, hogy mindenféle jelzésekre várnak, elmenni néha egy-egy kórházba. Akkor talán észrevennék, hogy lassan már nincs ott senki, aki vészjelzést adhatna le…
Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!
