Óriási várakozás, majdhogynem messiásvárás nehezedik most a Momentum Mozgalomra, sokan Orbán leváltásának kulcsát, a tiszta ellenzéki erőt látják a jövendőbeli pártban. Természetesen ez a várakozás korábban más szereplőknél is megvolt, és láthatjuk Bajnai Gordonhoz képest a csodavárás szintje már csökkent, de mégis sokkal gyorsabban és sokkal többet várnak egyesek a Momentumtól, mint amire képesek lehetnek. Nézzük is meg, mi vár a Momentumra, mi segítheti és mi akadályozhatja a legújabb magyar pártkezdeményt!
(Fotó: MTI / Bruzák Noémi)
Nem öt százalék a cél
A momentumosokkal beszélve egyértelmű, hogy nem ötszázalékos és nem is tíz százalék alatti kispártról álmodnak a tagok és vezetők. Ellenben ma még az is kérdéses, hogy tizenkét hónap múlva képesek lesznek-e 106 egyéni jelölt állítására. Az úton persze elindultak, a következő negyvenöt napban a tizennyolc megyeszékhelyre való eljutást tűzték ki céljuknak. Szegeden már megtartották az első fórumukat, de kérdés, ez az igyekezet az olimpiai népszavazás sikere után elég lesz-e arra, hogy meg is vessék a lábukat a megyeszékhelyeken, sőt tovább menjenek.
Emlékezhetünk, 2010-ben az LMP-nek bár sikerült az akkor még létező megyei listák mindegyikét összeállítani, de az akkori 176 választókerület mindegyikében nem tudott elégséges ajánlást gyűjteni, hogy mindenhol legyen jelöltjük. Ahogyan négy éve a 4K már az országos listához szükséges nyolc különböző megyében állítandó képviselőjelölt küszöbét sem tudta megugrani. És hogy egy régebbi példát is hozzunk, a Fidesznek 1990-ben sem sikerült minden választókerületben jelöltet állítania. Ha ténylegesen sikerülne 106 egyéni jelöltet állítani, már az is óriási fegyvertény lenne, de ma még az országos lista is kérdéses a Momentum jelenlegi állapotában.
Van-e társadalmi bázis?
És ha már Fidesz és LMP: a Momentumot gyakran szokták ennek a két pártnak az indulásához hasonlítani. De valójában ez csak a fiatalság és a lendület tekintetében igaz, ugyanis a Momentummal ellentétben a születésekor mindkét párt erős mozgalmi bázisára számíthatott.
A Fidesz is erősen számított a szakkollégiumokra, ahogy a Momentum is a Bibó és a Rajk szakkollégium, az ELTE ÁJK közeléből, egyetemi, elitértelmiségi hálózatokat kiépítve indult, de 1990-ben ezekbe a kolikba és az egyetemekre sokkal nagyobb arányban jártak a Kádár-rendszer társadalmi mobilitásának első- vagy másodgenerációs értelmiségei, erős vidéki és alsóbb osztálybéli kapcsolatokkal. Ezzel szemben a Momentumosok – élettörténeteik alapján – leginkább a rendszerváltás utáni elit gyerekei, egy sokkal zártabb oktatási rendszerből származnak, amely leginkább újratermeli az elitet, de ez a közeg már nem ad erős kapcsolatokat a társadalom különféle rétegeihez. Az LMP-nek pedig a Momentummal ellentétben ott volt a zöldmozgalom, számos kisebb, vidéki zöldszervezet vezetőit vagy aktivistáit tudta behúzni az induló pártba. Illetve ott volt, és van mind a mai napig, Schiffer András legendás telefonszámlistája, az LMP korábbi vezetője ugyanis egy évtizede gyúrt a pártalakításra, és minden szóba jöhető ember telefonszámát felírta, majd őket meg is próbálta az LMP-be behúzni.
De nem csak a személyes kapcsolat hiányzik, hanem szociokulturális is (bővebben lásd Kiss Viktor írását). Egy nyugatról visszajött fiatal érzéseiben, problémáiban, gondolkodásában sokkal közelebb van egy párizsihoz, mint mondjuk egy kőbányaihoz vagy veszprémihez.
Bár igyekszik a fiatal generációkról beszélni a Momentum, ám Magyarországon nincs társadalmi osztályokon átívelő közös generációs tapasztalat, így fennáll a veszélye, hogy amit a párt a fiatalok ügyeiként, attitűdjeiként megfogalmaz, az csak az új generációk egy szűk, mobilis, szimbolikus és tudástőkével megáldott rétegére igaz.
Nagyon más problémák feszegetik a világpolitikával foglalkozó, a párizsi, londoni vagy New York-i politikai és kulturális mintákat Magyarországra átültetni akaró, jövendőbeli politikus fejét, mint az ezekkel nem találkozó, külvárosi vagy vidéki fiatal fejét. Ezek az érzékelésbeli és legfőképp élethelyzetbeli elcsúszások pedig az ilyen zárt közegekben nagyon nehezen kezelhetők, nehéz a kitekintés, az átjárás. A problémák érzékelése megvan, de az érzékelés és a valóságban való bennélés nagyon nagy, még ha nem is teljesen áthidalhatatlan szakadékot hoz létre.
Túl az ideológiákon
A Momentum talán legfőbb politikai állítása eddig a jobb-bal törésvonal meghaladására vonatkozott, az ideológiákon túllépő politizálás, a baloldalnak visszaadandó egészséges nemzettudat, és a jobboldalnak visszaadandó szolidaritás eszményéről szólt. A bal-jobb törésvonal és az ideológia tagadása egy centrista új pártnak az elején sikereket hozhat, de középtávon már nehézségeket okozhat.
Kattints és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!
A bal-jobb felosztás ugyanis valódi értékeket tükröz, még ha baloldalinak lenni nem is egy pontosan definiált dolog, és sok (ön)meghatározás nem is fedi egymást. Azt is láthatjuk, hogy 21. század zavaros politikái környezetében új törésvonalak jelentek meg, és a régi bal-jobb felosztás átértelmeződésében, szétcsúszóban van. Ráadásul Magyarországon az elmúlt évtizedekben nem annyira az elvek, politikai értékek, hanem a hatalmi érdekek mentén hoztak döntéseket a politikusok. Ha mégis ideológiát akarunk látni a működésük mögött, akkor sokszor hasonlóságot tapasztalhatunk, hisz jobb- és baloldal egyaránt egy neoliberális agendát követett, privatizációval, közszolgáltatások csökkentésével és a szegényektől a gazdagok, a középosztály teteje felé történő újraelosztással.
De ettől függetlenül valós politikai dilemmákról van szó. A baloldal inkább több adót, több újraelosztást, erősebb és ingyenes állami szolgáltatásokat (egészségügyet, oktatást, szociális védőhálót), kisebb vagyoni különbségek akar, a gazdaságot pedig ezeknek az érdekében hajlandó államilag szabályozni. Eközben a jobboldal inkább az egyénre koncentrál, a versenyre, és tagadja azt, hogy a társadalom által létrehozott különbségek csökkentéséhez nagyobb újraelosztásra lenne szükség. Illetve ott van még a liberális-konzervatív felosztás is, amely a bal-jobb felosztásba egyre inkább belecsúszva olyan kérdésekben fogalmaz meg ellentétes állításokat, mint a melegházasság, az abortusz, az egyházak szerepe, az egyén és közösség viszonya és a szabadság kérdése úgy általában.
Politikai közösség, közös politika nélkül?
A politikai pártok pedig azért ezeknek a törésvonalaknak a mentén szerveződnek, mert ezek az elvek tudnak egységbe forrasztani egy politikai közösséget, irányt adni a cselekvéshez.
Ha ezekről a kérdésekről nincs közös álláspont, vagy folyamatos vitát eredményeznek, akkor az blokkolja az egységes cselekvést, és a párton belüli szekértáborokat hoz létre (lásd LMP, amely szintén ezeket a töréseket akarta meghaladni).
És azt se felejtsük el, a magyar társadalom 1990 óta egyre inkább polarizálódik, egyre több ember tudja magát elhelyezni a bal-jobb tengelyen. Ezek az önmeghatározások hívószavak is egyben, amelyek mentén az állampolgárok el tudják képzelni magukat egy-egy ilyen politikai közösségben. Persze ahhoz, hogy egy baloldali vagy liberális politikai közösség létrejöjjön, még nem szükségszerű magunkra aggatni ezeket a címkéket, csakhogy a címkék létezésének elutasítása hatni fog magára a párt politikájára is, és kevéssé egységes, politikai célok mentén kevésbé összefogható közösséget fog eredményezni. Az, hogy mi a baj ezzel az országgal, és hogyan kell megoldani a problémákat, mind ideológiai, politikai kérdés, koherens értékrendszer és világmagyarázat hiányában nehezen tud egy közösség döntéseket hozni konkrét politikai kérdésekben.
Egymásnak ellentmondó szavazói bázisok
De a nem pontos identitás vagy a létező ideológiai önmeghatározások tagadása kapcsán felmerülnek más gondok is. A Momentum egyszerre két, eltérő igényekkel rendelkező politikai bázisra hajt: egyrészt a főként fiatal, nagyvárosi, liberális, nyugatot megjárt vagy a nyugatot ismerő értelmiségiekre és diplomás szakemberekre, másrészt pedig az Orbánnal elégedetlen, de politikailag nem elkötelezett, a politikát kevésbé követő bizonytalanokra.
Ez a két út pedig egyszerre nehezen járható – ideológiamentesen pedig még nehezebb.
Az első csoport elvárja az erős és hangos kiállást a számára fontos kulturális és társadalmi kérdésekben, mint az emberi jogok, a demokratikus működés kérdései, kisebbségi jogok és az olyan témák mint a melegházasság. Méghozzá úgy, hogy egy részük leragadt a régi értelmezések mentén, amelyet megtanultak a magyar politikában, de amely értelmezések felett eljárt az idő. A régi ballib pártok és elitek pont ezt kihasználva ütötték korábban az LMP-t és az Együttet is sikeresen, folyamatos kiállását követelve tőlük ezekben a témákban. Csakhogy ezek a témák kevésbé érdekesek a másik tábornak, a bizonytalanoknak, akik egyébként a nagyobb tábort alkotják.
A második tábor inkább nem az ilyen szociokulturális ügyekkel, hanem a szociális és gazdasági kérdésekkel meggyőzhető. Viszont ha a pártnak a liberális, emberi jogi kérdésekre, az Orbán által felvetett gumicsont-dilemmákra kell minduntalan válaszolnia, akkor el fog veszni a megélhetéssel, gazdasággal kapcsolatos állítások nagy része. Ezt láthattuk már akkor is, amikor kilencvenes évek liberális elitjének egy része nekiesett a Momentumnak a nemzettudat szó használata kapcsán.
Nem látszik, hogy a Momentum hogyan tervezi közös nevezőre hozni ezeket a választói csoportokat. Az ideológiamentes szakértőiség hangsúlyozásával csak az előbbi réteget tudja megszólítani, utóbbiaknak ugyanis nincs jó tapasztalatuk ezzel a fajta politikával, ennek a képe ugyanis összekapcsolódik az elmúlt 27 év baloldali, liberális politikájával, vagyis pont azzal a politikával amit szavai szerint a Momentum is meg akar haladni..
A liberális szociokulturális kérdések szintén hidegen hagyják az Orbánból kiábrándult bizonytalanok legnagyobb részét, mi több elidegenítően is hatnak rájuk, kulturális ellentéteket szítva a két csoport között. A jelenleginél sokkal igazságosabb állami újraelosztás azonban a nagyvárosi, liberális, mobilis, globálisan beágyazott diplomás szakemberek és értelmiségiek egy része számára tűnhet megbocsáthatatlan demagógiának. Ráadásul a bizonytalan többségnek nem pusztán anyagi, egzisztenciális hiányaik vannak, de hiányzik az, ami büszkeségre és reményre adna okot. Lebomlottak a pozitív közösségi önértékelés szimbolikus elemei és intézményei, ezeket kell visszaépíteni.
És akkor ott van még az összefogás kérdése. Ami a választáshoz közeledve egyre hangsúlyosabb kérdéssé válik. És bár a Momentum kijelentette, hogy nem fog senkivel összefogni, de ez egyrészt a baloldali, liberális szavazók egy jelentős része számára egyenlő a Orbán elleni harc feladásával, másrészt pedig a többi választó számára is azt üzenheti, a Momentum nem kíván azonnali változást. Márpedig ami mindkét nagy szavazói csoportra igaz, hogy azonnali változásban reménykednek, a kormányváltást akaró bizonytalanok pedig nem csupán politikai, hanem egzisztenciális okokból is. Ez pedig óriási nyomást fog nehezíteni a Momentumra, és nem csupán a baloldali, liberális pártok részéről, hanem a párt potenciális szavazói, sőt idővel saját tagsága részéről is.
Mi van vidéken?
Valódi növekedéshez, akár még középárttá váláshoz is létező vidéki szervezetre van szükség. Ez pedig egyelőre szintén nem látszik. Mint sok helyen elmondták a szervezet tagjai, a Momentum két éve áll szervezés alatt, és ez annyiban látszik is, hogy Budapesten erős bázist tudtak kialakítani. A tagokkal való beszélgetésekből kiderült, ezenkívül csupán Szegeden létezik egy pár fős sejt, Miskolcon jártak párszor a jövendőbeli párt tagjai, és még 1-2 emberük van vidéki városokban. Nyilván a fent említett szociokulturális tagoltság sem segíti a vidéki terjeszkedést, de az sem, hogy egy budapesti kampánnyal indult meg a párt útja, amely tovább erősíti a főváros-központúságot a mozgalomban.
Nem tévedhetünk nagyot, ha azt mondjuk, hogy a Momentum Mozgalomnak jelenleg több, vagy legalább annyi tagja él Európa nagyvárosaiban, mint Budapesten kívül Magyarországon. Márpedig vidéki közösségek nélkül nem nagyon van esély, hiszen 88 vidéki választókerületben kéne jelöltet állítania a pártnak.
Persze ha ezt mondanánk egy momentumosnak, nem mondanánk újdonságot neki, látszik, hogy erre a kérdésre gyúrnak rá ők is. De a válaszként hangoztatott helyi ügyekkel való helyi politizálás – tizenkét hónappal a választások előtt, amikor ennyi idő maradt 88 jelölt megtalálásra, és 88 helyi aktivistabázis létrehozására – elég esélytelennek tűnik.
A következő hónapokban nem a helyi ügyek megtalálása és végiggondolása, hanem a 88 jelölt megtalálása fog problémát okozni. És vélhetőleg e jelöltek nem is a helyi szemétégető elleni harcban fognak segítséget kapni később, hanem a helyi szervezet kialakításában. Viszont mire ez végigmegy, addigra már jön az aláírásgyűjtés.
Ha pedig ez így áll, és ahogy Fekete-Győr András elmondta, a cél a 106 jelölt megtalálása, illetve az ajánlások összeszedése, akkor azt csak országos politikai témákkal lehet megtenni.Egyszerűen sem idő, sem energia nincsen egy ekkora szervezetben jelöltek és aktivisták országos témák általi megfogása helyett helyi ügyekre koncentrálni. Ezek a helyi ügyek pedig nem is tudnának kifutni a választásokig.
Vidék nélkül nincs középpártiság
Viszont azok, akik az elmúlt években vidéken, országos politikai témákban aktívak voltak, nagyrészt már valamelyik párt tagjai, és ezek a pártok sem állnak jól vidéken.
Az Együtt-PM indulásakor is óriási probléma volt, hogy sok helyen valaki egyszerre volt DK-s és Együtt-PM-es. Kicsi az országos politikában aktív vidékiek száma, míg a helyi ügyekkel foglalkozók ritkán lépnének be egy országos politikai pártba, az pedig számukra csekély ígéret, hogy a kampány után majd lehet szó az ő témájukról is, amelyért akár már évek óta küzdenek.
Márpedig erős vidéki hálózat nélkül nehéz lesz tíz, vagy akár öt százalék fölé jutni. Az olimpiai kampánnyal szerencséje volt a jövendőbeli pártnak, de kétséges, hogy ennyire erős ügyük lesz-e még. Az pedig egyenlőre nem látszik, hogyan tudják meghaladni a magyarországi politikai birkózást, és kiemelkedni abból saját, nem az olimpiához mérhető ügyekről tudosító média, illetve mozgalmi szintű aktivistahálózat nélkül. Mert most még óriási a médiaérdeklődés, de ez szép lassan csitulni fog a Momentum körül. Ha egy vagy két ügyet még jól el is kapnak a hátralévő tizenkét-tizenhárom hónapban, még akkor is kétséges, be tudják-e hozni a nagyobb pártok (DK, MSZP, Jobbik, Fidesz) 5-10-25 éves építkezési előnyét.
Túl a Messiáson
Márpedig egy öt százalékot alig meghaladó parlamenti bejutás könnyen beszoríthatja őket a kispárti létbe, amelyben a választók elkönyvelik a Momentumot az LMP szintjén. Miközben a párt bekerül a súlytalan parlamentbe, egyre inkább el fogja veszíteni az újdonság varázsát, és egyre inkább a létező rendszer pártjaként gondolnak majd rá.
A nem növekedés pedig középtávon elő fogja hozni a belső problémákat, felerősíti a párton belüli ideológiai ellentéteket, ahogy láthattuk ezt majd’ minden új pártnál. Az aktivisták nem fognak folyamatosan végigmelózni öt évet, elfáradnak, a politikusok pedig elaprózódnak a Fidesz által generált folyamatos politikai harcokban.
Hiszen most nyertek egy ügyet, de csak öt-tíz ügyenként tud jönni – még zseniális politizálás mellett is – egy újabb nyerhető ügy. A többi vereség pedig kioltja a győzelem ízét.
Persze alakulhat minden másként, de ahhoz a jelenleginél sokkal karakteresebb politika, sokkal átgondoltabb háttér kell a Momentum számára. Lehet belőlük új Fidesz, vagy Jobbik erősségű párt, mert óriási a szomj a magyar társadalomban a változásra, de amit eddig látunk az pályájában is inkább az új LMP-re hajaz.
Persze, ha sikerül áthidalni a kulturális, társadalmi különbségeket, eddig nem ismert embereket aktivizálni, felrázni a vidéki társadalmat, és a következő egy évben el tudnak kapni két-három olyan ügyet, mint a mostani népszavazás volt, akkor sikerülhet a tervük. De valójában nem egy év múlva, hanem a következő hetekben és hónapokban dől el, mi lesz az új párt sorsa.
Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!
Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!
