Nincs nehéz dolga a hatalomnak akkor, amikor át akarja írni a civil szervezetek múltját, új, nem valós képet akar festeni a civil szervezetek tevékenységéről. A Publicus minapi közvélemény-kutatása szerint is csak a társadalom elenyésző része tudta akár csak megnevezni is azokat a civil szervezeteket, amiket a kormány támad.
fotó: Magócsi Márton
Ezeknek a szervezeteknek – még a legnagyobbaknak is, mint a TASZ, vagy a Helsinki Bizottság – alacsony az országos ismertségük. Csak a politikai média követésével a legtöbbet, napi több órát töltő emberek találkoznak annyiszor a szervezetekről szóló hírekkel, hogy a valósággal megegyező képük lehessen ezeknek a szervezeteknek a működéséről, és a kormánypárti propaganda még ezt a képet is bombázza, átírja.
Azoknak a polgároknak pedig, akik csak az esti híradót nézik meg, vagy pár naponta olvasnak politikai híreket, esetleg a legfontosabb eseményeknek járnak utána, már csupán a szervezetek neve marad meg, a tevékenységükről nincsen pontos tudásuk. A még ennél is kevesebb médiát fogyasztók – vagyis a magyar lakosság többsége – nem is találkoznak ezekkel a szervezetekkel. Így a kormánytól független civil szervezeteket, jogvédőket támadó sajtónak, politikának, hatalomnak könnyű dolga van, hiszen maga formálhatja a róluk kialakult képet és adhat jelentést a civil szervezeteknek, határozhatja meg, hogy hogyan jelenjenek meg a közvélemény számára. Most arra hozunk néhány példát, hogy ezt miként csinálják.
Pár napja jelent meg a Mandineren DJ Jeszi azaz Jeszenszky Zsolt írása, amelyben kettős mércével vádolja a jogvédőket: miért tiltakoznak most, amikor Trump több állam polgárát is kitiltotta az országból, és miért nem tiltakoztak akkor, amikor ezen országok állampolgáraival szemben Obama 2015-ben vezetett be vízumkorlátozást?
Ezzel első körben két probléma van. Egyrészt attól, hogy valaki valami ellen nem tiltakozik, még lehet releváns a kritikája egy másik témában. Másrészt összekeverni a legális beutazásra jogosító papírokkal rendelkezők kitiltását a vízumkényszer visszaállításával, nyilvánvaló szemfényvesztés. De ha ezek felett el is tekintünk, van egy nagyobb probléma.
Ugyanis tiltakoztak. Az elmúlt hetekben is leghangosabb „amerikai TASZ” az ACLU, vagy az iráni-amerikaiak jogvédő szervezete, a NIAC is felemelte a szavát Obama lépése ellen. 20 másodpercnyi Google-keresés volt ezt kideríteni. De kiderült az is, Dj Jeszi tud angolul, ugyanis a cikkét az amerikai szélsőjobbról mintázta, akik ugyanazt a hamis kérdést feszegetik mint ő, ugyanúgy eltagadva, hogy a jogvédő szervezetek Obama döntése ellen is tiltakoztak.
Kattints és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!
Dj Jeszi másik kérdése, hogy az izraeli állampolgárok különböző Közel-Keleti országokba való beutazásának tilalma kapcsán miért nem tiltakoztak azok a jogvédők, akik most Trump intézkedése ellen tiltakoztak. Ez is egy hamis kérdés, hiszen az amerikai jogvédőknek nem dolga más országokat kritizálni, ellenben a nemzetközi jogvédő szervezetek nem szoktak hallgatni Irán vagy más országok jogsértései kapcsán. De más súlya is van, ha az emberi jogi berendezkedésére büszke USA tilt ki állampolgárokat, mint ha Irán teszi ugyanezt.
A lényeg az a működési elv, hogy számon kérünk dolgokat a civileken, a jogvédőkön, mondván, miért nem cselekedtek, azt pedig elhallgatjuk, hogy de, valójában cselekedtek. Az egészet pedig arra építjük, hogy a civileket támadó cikkek sokkal több emberhez jutnak el, mint a civilek közleményei. Dj Jeszi pedig kihasználja azt is, hogy a magyar nyilvánosságban Trump kitiltási ügye (érthető módon) sokkal nagyobb nyilvánosságot kap, így a civilek tiltakozása is, mint a korábbi Obama-döntés, és így az akkori civil kiállás is. Ezzel pedig a Trump elleni civil tiltakozás létezik a nyilvánosságban, az Obama elleni nem. Ez a valóság, a történelem elferdítése, de ez Jeszit nem érdekli, mert ő csak rombolni és támadni akar, a valóságtól függetlenül.
Persze nem csak az amerikai szélsőjobboldal, vagy DJ Jeszi ismeri ezt a trükköt.
Pár hete Gulyás Gergely adott interjút az atv.hu-nak, amiben elmondta, bár dicséretes volt a civilek kiállása 2006 kapcsán, de hát azért későn ébredtek. Például a Helsinki Bizottság csak későn reagált a történésekre, elaludtak. Ennek kapcsán írta le egy Facebook-kommentben Tóth Balázs, a Helsinki ügyvédje, hogy ő annyira késve reagált, hogy a TV-székház ostroma után hajnali 3-kor már interjút adott a témában. A Helsinki pedig először 2006 szeptember 22-én, tehát három nappal a TV-székház ostroma után, és egy hónappal az október 23-i történések előtt emelte fel a szavát a rendőri túlkapások miatt. Miközben a fideszes Nyitray András a rendészeti bizottság ülésén még azt kifogásolta, hogy nem kaptak éles lőfegyver használatára parancsot a rendőrök a TV-székháznál. A Fidesz maga pedig csak sokkal később adott ki közleményt a rendőri túlkapások ügyében.
Itt is hasonló a működés. Az emberek nem emlékeznek már arra, hogy 2006-ban civilek: a Védegylet, a Helsinki, a TASZ, Bodoky Tamás és az Index, illetve jobboldali, magukat nemzeti jogvédőkként azonosító civilek voltak azok, akik először kiálltak a rendőri túlkapások ellen, majd derítették fel azt. A most egyébként szintén támadott Bodoky Tamás cikke volt az, ami kapcsán elkezdődött a nyilvános beszéd a jogsértő rendőrségi akciókról. De a nyilvánosságban ezeket az ügyeket a Fidesz politikusai képviselték. Az emberek az ő megszólalásaikra inkább emlékezhetnek, mint a civilekére, és így ők váltak a jogsérelmek számonkérésének hiteles képviselőivé.
Így most, amikor Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezető-helyettese a késlekedő civilekről beszél, a valóságot, a történelmet átírhatja, mint a történések hiteles szereplője, hiszen a civilek akkori tiltakozása kevesebb emberhez jutott el, mint a Fidesz felszólalásai, illetve kevésbé kötődött össze a kevésbé ismert civilekkel.
De ugyanezt a taktikát alkalmazta Kovács Zoltán is, amikor a Transparency International Magyarországról (TI) szóló korrupciós jelentése kapcsán azt mondta, hogy bezzeg 2010 előtt nem szólaltak fel a civilek a korrupció ellen. Persze ez nem igaz, hiszen ezek a korrupciós jelentések ugyanígy elkészültek 2010 előtt, és akkor is felszólaltak a szervezetek az akkori korrupció ellen. Arról pedig nem ők tehetnek, hogy mind a mértéke mind a jellege változott ezeknek a hazai korrupciónak. De ennek a mondatnak a kapcsán is elmondhatjuk, valószínűleg már senki sem emlékszik a TI 2010 előtti korrupciós jelentéseire, arra pedig bizonyosan nem, hogy melyik a szervezet készítette el őket. Így az információhiányt kihasználva Kovács Zoltán is tudja támadni valóságnak tűnő valótlanságokkal a civileket.
Az egész ugyanis a hatalommal és az információszegénységgel való visszaélés. Akár egy újságírónak is, de egy politikusnak mindenképp sokkal nagyobb befolyása van arra, hogy választópolgárok milyen hírekhez jutnak hozzá, mint egy civil szervezetnek. Ez már azért is így van, mert a civilek maguk közleményeket adnak ki, amiket a sajtóorgánumok vagy feldolgoznak, vagy nem. Míg az újságírók, a politikai kommunikáció urai, maguk döntenek arról, eljuttatnak-e egy információt az emberekhez, vagy sem. És persze egy kormányzati ember szavait kötelesség átvennie a hírportáloknak, hiszen ezek a szavak a döntéshozók szavai, amik ezért nagyobb érdeklődésre tartanak számot, mint a civil szervezetek szavai. És a fogyasztó is eszerint dönt, amikor olvas. Így egy óriási elérés-különbség jön létre a civilek és a kormányzat kommunikációja között, nyilvánvalóan az utóbbi javára. Ezzel az eléréskülönbséggel könnyedén tölthetik fel a választópolgárok „mit is csinálnak ezek a civilek?” kérdésére adott választ a valóság helyett Fidesz-propagandával.
Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!
Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!
