Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Bokros Lajos elitizmusa lúzerség!

Ez a cikk több mint 8 éves.

A társadalom nem válthatja le a politikai elitet; és aki nincs a régi balosokkal, az Orbánnal van- mondta Bokros Lajos a Slejmnek adott videóinterjújában. Ezzel a pökhendiséggel nem az ellenzéki erők együttműködését nyitja ki a társadalom felé, hanem a bicskát a milliók zsebében.

bokrilu.PNG

Egy olyan környezetben, ahol a képviseleti demokrácia válságban van, a politikai elitbe vetett bizalom mélyen megrendült, mennyire okos dolog a saját elitpozíció megkérdőjelezhetetlenségére való hivatkozás? Mennyire hatékony stratégia, hogy az együtt is édeskevés támogatottsággal bíró pártok leosztják a lapokat egymás között, majd utána esetleg kinyitják a lehetőséget a kibickedésre másoknak is? Tényleg nyerni akarnak? Vagy betliznek, és csak annyi a céljuk, hogy a saját elitpozíciójukat megtartsák a harmadik vereség után is?

 

A jelenlegi ellenzékben nem a pártok és a civilek között húzódik az ellentét, hanem az elitisták és a népiek között.

Bokros szerint  hamis ellentét húzódik a pártok és a civilek között. Szerintem nem a szervezeti formában, hanem az elitisták és a népiek hozzáállásában van óriási különbség. Az elitisták szerint ők az egyedüli felkentek arra, hogy kivezessék az országot az önkényuralom rendszeréből, és természetesen ők tudnak majd csak uralkodni az új rendszerben. Aki nem követi őket, az az elnyomást erősíti. A populisták (nevezzük őket most az egyszerűség kedvéért népieknek) abban hisznek, hogy akkor fog változni a politikai rendszer, ha a társadalom változást akar és megszervezi magát ennek érdekében. A népiek a politikai változtatáshoz önbecsülést és önbizalmat, és eszközöket akarnak adni az elnyomás alatt lévőknek.

Amíg az elitisták szerint csak nekik vannak meg az eszközeik a politikai változtatáshoz, addig a népiek mindenki számára hozzáférhetővé tennék a változáshoz szükséges eszközöket.

Ahhoz, hogy az állampolgárok visszanyerjék a hitüket abban, hogy ők a saját tetteikkel tudnak változtatni a közélet válságán, nem önjelölt megváltókra van szükség, hanem kitartó közösségépítő munkára. Nem elég a politikus komfort zónáján belül lévő budai piacra kimenni, és a politikát egyébként is követő ellenzéki szavazókkal beszélgetni az összefogásról. Ott kell lenni a kistelepüléseken is, és támogatni a helyben változást akarókat a helyi Döbrögi elleni küzdelemben. Nekik kell vissza adni Magyarország megváltoztatásába vetett hitet.

Az elitisták ellenségnek tekintenek mindenkit, aki nem az ő stratégiájukat követi. („Aki nincs velünk, az Orbánnal van”) A népiek szövetségesként gondolnak mindenkire, aki változtatást akar, és nem az Orbán előtti világot sírja vissza. A két irány csak akkor egyeztethető össze, ha az elitisták leszállnak a magas lóról, és kockára teszik a saját elitpozíciójukat is a változás érdekében, egy nyitott, alulról induló folyamatban.

Lehet a háromszázezer jólétben nosztalgiázó honpolgárnak politizálni, csak nem elég. Mert abból még önmagában soha nem lesz rendszerváltás. Az Orbán-rendszer leváltásához szükséges szavazókat nem Bokros Lajos elitizmusa fogja megszólítani, hanem egy olyan mozgalom, ami segíti az elnyomottak most még kilátástalannak tűnő mindennapi küzdelmeit.

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.