Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Százezer közalkalmazott kirúgásával nem old meg semmit, csak még több dolgozó életét teszi tönkre a Fidesz

Ez a cikk több mint 8 éves.

„10 év alatt 1 millió új munkahelyet ígértem, talán még azok is kinevettek, aki ránk szavaztak” – merengjünk el egy pillanatra Orbán Viktor melldöngető büszkeséggel előadott önfényezésén, és közben jusson eszünkbe, hogy épp a minap jelentették be, hogy az állami szférában százezer munkahely szűnik meg hamarosan. Kinek van kedve nevetni?

droti20161007024.jpg

(Fotó: MTI / Rosta Tibor)

Nemrég Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség miniszterhelyettese újra előhozakodott azzal, hogy a bürokráciacsökkentés jegyében akár 100 ezer embert is áttehetnek a közigazgatásból a piaci szférába.

Akár pezsgőt is bonthatnánk, örülve annak, hogy a kormány végre önmérsékletet gyakorol – hiszen épp a Fidesz-KDNP hatalomra kerülése után kezdett el őrületes mértékben növekedni az államapparátus, igazi bürokrácia-nagyhatalommá téve Magyarországot. Hazánk az utóbbi években jócskán többet költ egyébként a saját működtetésére, mint például az oktatásra vagy az egészségügyre, így logikusnak tűnne, ha végre valóban csökkentésbe fognának.

2010-ben, a kormányváltás idején a KSH adatai szerint összesen 770 ezer ember dolgozott a költségvetési intézményekben. 2015-re ez a szám csaknem 100 ezerrel nőtt, 868 ezren dolgoztak az állami szférában köztisztségviselőként és közalkalmazottként, de például idén április és június közt számuk már meghaladta a 884 ezret is.

Csakhogy ne örüljünk korán: az a százezer közszolga, akinek az elbocsájtását tervezik, ugyanis munkahelyüket elveszítő emberek óriási tömege. Akiket a kormány a versenyszférába terelne át – már csak az a kérdés, hogy ugyan mégis hova?

Annyit Csepreghy elárult már, hogy a leépítések nem érintik majd a fegyveres erőket és az egészségügyet, de az állami vállalatok munkatársait igen. Egy korábbi tervezet szerint pedig elsősorban a minisztériumok alatt működő központi hivatalok és a költségvetési szervek kezdhetnek felkészülni az elbocsájtási hullámra. Vagyis főként adminisztrációs alkalmazottakról van szó.

Nos, az például egy nagy kérdés, hogy az állami vállalatok adminisztrációs (vagy bármilyen más munkakört betöltő) munkatársai a jelenlegi munkaerő-piaci helyzetben mégis hol tudnának állást találni maguknak. Az államtitkár ugyanis nem igazán volt hajlandó válaszolni olyan aprónak tűnő, de valójában húsba vágó kérdésekre, hogy vajon milyen betöltetlen pozíciókra akarják átképeztetni a közszolgákat. De ha már szóba került: a jelenlegi munkanélküliek átképzése sem folyik épp zökkenőmentesen, így nem kétséges, hogy ha a versenyszférába igyekezve megreked itt százezernyi egykori állami alkalmazott, akkor az ő sorsuk hogyan alakul majd.

Az eddigi tapasztalatok alapján logikusnak (bár rémesen elkeserítőnek) hangzana, ha ebben az esetben a közmunka világa várná – akár átmenetileg is – ezeket az embereket. Mert igen, az ma már valóság, hogy köztisztviselőket és közalkalmazottakat rúgnak ki állásukból, hogy aztán közfoglalkoztatottként vegyék őket vissza eredeti pozíciójukba (így tesz például a Klik is, immár tömegével alkalmaznak ebben a formában takarítókat, adminisztrátorokat, portásokat és pedagógiai asszisztenseket is!). Miért éri ez meg nekik? Mondjuk azért, mert míg egy közalkalmazott havi bruttó keresete átlagban csaknem 230 ezer forint, addig egy közfoglalkoztatotté alig éri el a minimálbér 75-85 százalékát… Ráadásul minden munkaadó örülhet a közfoglalkoztatottnak, hiszen a közmunkás bérét az állam akár 95 százalékban állhatja. És miközben egy rendes állással még mindig járnak bizonyos munkavállalói jogok, addig a közmunkával már nem igazán.

Külön érdekesség a történethez, hogy Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár egy évvel ezelőtt még azzal kampányolt, hogy szerinte sok olyan közfoglalkoztatott van, akit munkája elismeréseképp később közalkalmazottként, vagy köztisztviselőként is alkalmaznak. Várhatóan erre azért a jövőben nem túl gyakran kerül majd sor.

Ámde van ezzel egy kis baj: nem is olyan rég derült ki, hogy valójában immár a közmunka-program is elérte a felső határát – némi létszámemelkedés ugyan még várható, de lassan ez a foglalkoztatási forma sem lesz képes több embert felszívni.

Persze, még mindig mondhatnánk azt, hogy miután átképzik az állami szférából kipaterolt munkavállalókat, majd találnak maguknak valahol munkát, tényleg a versenyszférában. De mégis hol?

Sajnálatos módon a munkaerőpiacon a hiány épp nem adminisztrációs munkatársakat és állami szférából leépített köztisztviselőket felkaroló munkahelyekből van. A versenyszféra ugyanis nem úgy működik, ahogy azt a kormány elképzeli. Százezer, nagyjából hasonló munkakörökből érkező embernek új állást találni, körülbelül egy időben – el tudja ezt valaki képzelni? Vagy netán azt, hogy ezek a közalkalmazottak találnak maguknak helyet szakképesítés nélkül az olyan hiányszakmákban, mint a kereskedelem vagy a gyáripar, netán átképezik őket mérnökké, informatikussá, orvossá, ápolóvá?

A problémát tovább árnyalva érdemes visszaemlékezni arra, amikor még a 2014-es választás előtt a kormány azzal hitegetett mindenkit, hogy egyes minisztériumokat vidékre költöztet. A nagy átcuccolás elmaradt (egyébként a Vidékfejlesztési és a Honvédelmi Minisztériumnak kellett volna csomagolnia), viszont a felmérés az mutatta: még ha kellene is menni, akkor sem vállalnák ezt a költözést az alkalmazottak. És bár az agrár-vidékfejlesztési államtitkárság tényleg lehurcolkodott Kecskemétre, 100 emberből alig 31 vállalta, hogy követi munkaadóit, és közülük is csak 11 fő költözött tényleg a városba, a többiek mind az ingázás mellett döntöttek.

Vagyis az állami szférában is meglehetősen alacsony a mobilitási hajlandóság (csakúgy, mint ahogy az ország bármely más pontján, bármely más foglalkozást űzők körében), főként amiatt, hogy maga az állam kevéssé támogatja az ilyen típusú mozgást. A lakástámogatások, a beilleszkedést elősegítő intézkedések és a szociális védőháló rendbetételének hiánya a munkakeresőket is mind végtelenül kiszolgáltatottá teszik – emellett pedig az álláskeresőket sújtó nehezített feltételek sem könnyítenék meg bárki dolgát. Így bárhol is legyenek majd elbocsátásuk és átképzésük pillanatában ezek a köztisztviselők és közalkalmazottak, bizonyosan nehéz dolguk lesz.

És akkor itt térjünk vissza egy pillanatra Orbán Viktor péntek reggeli üzenetéhez: lehet, hogy a Fidesz megígérte a 2010-es választások előtt, hogy egymillió új munkahelyet teremt. És lehet az is, hogy ebből valamennyit valóban sikerült is megteremteni.

Ám hiába (nincs még kanyarban sem) az az egymillió új munkahely, amikor a kormány épp azt tervezi, hogy első körben százezer embertől épp saját maga vesz búcsút, és hagyja őket az út szélén. Korábban, ha valami, akkor a közalkalmazotti pálya akár egy életre is megnyugtató helyet biztosított annak, aki erre az útra lépett. Ma, úgy tűnik, már erre sem lehet életbiztosítást kötni.

És ne felejtsük el azt sem: lehet, hogy a felhalmozott közalkalmazottaktól és köztisztviselőktől – vagyis a „kishalaktól” – könnyű szívvel válik meg a kormány, de ez nem jelenti azt, hogy maga a bürokratikus gépezet ne duzzadna folyamatosan (elég csak megnéznünk a kormánybiztosok, államtitkárok, helyettes államtitkárok és egyéb, néhány fokkal magasabban ülő, és ezzel párhuzamosan több szinttel magasabb fizetést behúzó állami potentátok egyre csak szaporodó számát), és ezen a szinten bizony, szó sincs csökkentésről.

Vagyis hiába kampányol biztos munkahelyekkel, azok megteremtésével és egyéb, a munkavállalók orra előtt mézesmadzagként elhúzható ígérettel a kormány, hisz jól látjuk, még a saját háza táján sem képes biztosítani ezeket az amúgy minden ember számára alapvető létszükségleteket. És ez az igazi szégyen.

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.