Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Bayer Zsolt mutatja meg a magyar valóságot!

Ez a cikk több mint 8 éves.

„És a „Moszkváig” átfutotta az emberfia a „Nemzetet”, és látta, hogy kiknél van még „Nemzet”. Azokkal összetartoztál. Akik pedig Népszabadságot szorongattak a hónuk alatt, azok voltak a rohadt, tetves komcsik, akiknek majd szét kell cseszni a fejét.”

„[…] a Kádár-rendszer egyik legutolsó, legaljasabb „műhelye” tűnik el talán örökre.”

Ezekkel az idézetekkel illette kollégái lapját Bayer Zsolt: annak a lapnak a vezetőségét, ahol se a főszerkesztő, se a főszerkesztő-helyettesek nem idősebbek 50 évnél.

15simgp6988.jpg

Fotó: Tüntetés a Népszabadságért / B. Molnár Béla

Akik még ott se dolgoztak, amikor Bayer 1994-ben a Fideszből frissen kiszállva ezt írta a lap hasábjain:

„Most biztosan nem kéne megszólalni. Mert hát kit érdekel az egész? Kaptak öt százalékot, éppenhogy becsúsztak a parlamentbe… Fidesz? Ugyan kérem! Azután meg, én igazán jókor váltottam. Éppen jókor. Botrányok voltak már, de még potenciális esélyes volt a párt, sötét ló, akármi is lehetett volna belőle, így nem érhetett az a vád, hogy a végső bukás után menekültem el. Hja, kérem, fontos a jó ritmusérzék… Arról nem is beszélve, hogy milyen elegánsan tudtam hallgatni. Az „igazi” okokról… Semmi árulás, semmi fecsegés, diszkréció, pókerarc – mindjárt „csókos gyerek” lettem. Most itt az idő az árulásra: igen, én, az alapító atyák egyike dr. Simicska Lajos és Tóth Béla miatt hagytam el a pártot. Ugyanis nem szerettem őket. Nagyon nem. Dr. Simicska körül egyre több lett a fegyveres őr, s lassan kezdtünk úgy kinézni, mint valami kokainbáró rezidenciája Kolumbia-alsón. Meg a titok is egyre több lett, s a titkok számának emelkedésével párhuzamosan sűrűsödtek a fontos arcú fószerek, akikkel nem lehetett emberi szavakat váltani nőről, kajáról, piáról.”

Ugyanis Bayer Zsolt ennek a közösségnek, a Népszabadságnak tagja volt majd egy évig, innen kapta a fizetését. Persze Bayer Zsolt még tartogat pár meglepetést a Népszabadságnak szánt nekrológjában. Jobbikozik, megpróbálja a megyei lapos újságírókat a Népszabadságos kollégákkal szembeállítani, komcsizik, szembeköpi Bächer Ivánt, és persze megtudhatjuk, ő már akkor is ellenálló volt a Népszabadságban, amikor ott dolgozott.

Sajnos nem találták meg még a megfelelő szavakat arra, amit Bayer Zsolt emberi minősége képvisel, de nem a lovagkereszt az.

Egyszerűen tanítanivaló, ahogy Bayer megfogja az árkokat, amik ezt a társadalmat feszítik, amelyek a tisztesség helyreállítását, a következménynélküliséggel való leszámolást, a nép hatalmának visszaállítását lehetetlenné teszik, és nincs jobb szó rá: rászarik, hogy az árkokat övező trágyahalom még nagyobbra nőjjön.

Bayer, amikor megszüntetik a Népszabadságot, amely már nem a pártállam lapja volt, nem is a szocialista párt lapja, hanem egy baloldali, liberális világnézetű sajtótermék, arról beszél, hogy voltak a nemzetesek, meg voltak a népszabadságosok, és azoknak szét kell cseszni a fejét.

Mi az a valóság, ami ezt az embert megnyugtatja? Mi az a sok bűn, ami ezt hozza ki belőle?

Ma nem Kossuthtal, nem Széchenyivel, nem Deákkal, de még csak nem is Károlyival vagy Bethlennel épül az ország, hanem Bayer Zsolttal, azzal, amit ő belerak a malterba.

A probléma pedig az, hogy az egész felépítménye ilyen lesz. És mi ebben állunk nyakig, az ilyen emberek mondataiból, gondolataiból, a magyar jövőt eldugaszoló szófoszlányaiból épült Magyarországon élünk.

Hát takarodjatok!

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.