Ha öt éve történik olyan, mint ami Máriás Leonárddal, a Világgazdaság volt újságírójával, a sajtó hetekig taglalta volna az ügyet, az értelmiség felhorkadt volna. De ma már úgy tűnik, ez senkit nem érdekel, vagy senkit nem érdekelhet, pedig az eset tökéletesen és többféleképpen mutatja meg, létezik a cenzúra és az öncenzúra a magyar sajtóban. Ezen az eseten tökéletesen be lehetne mutatni, Orbán Viktor tervei szerint mi vár a tőle független médiára Magyarországon.
Fotó: http://www.nineoclock.ro/
A Világgazdaság júniusban vette fel próbaidőre a Soma-díjas, korábban a HVG-ben és a Hírszerzőben dolgozó, elismert gazdasági és oknyomozó újságírót, Máriás Leonárdot. Máriás augusztus végén egy szerkesztőségi értekezleten jelezte, cikket írna a Nemzeti Kereskedőházról, a Külügyminisztérium cégéről (ez az a cég, amelynek korrupciógyanús ügyei Orbán családjáig érnek). A szerkesztőségi értekezleten közölték vele: nem írhatja meg. Majd pár nappal később nem hosszabbították meg a próbaidejét. Ez azért is érdekes, mert szerződtetésekor a Világgazdaságot kiadó Mediaworks (amely nemsokára Mészáros Lőrinc tulajdonába kerülhet), erről még külön közleményt is kiadott.
A hír szombaton látott napvilágot. Az Átlátszó írta meg a cenzúra és a kirúgás történetét. De a magyar sajtóból lényegében alig vette át valaki. A HVG és mi hoztuk címlapon, a 24.hu és a Magyar Narancs egy rövid hírt szentelt neki.
Csak megtippelni tudjuk, mi történt a többi szerkesztőségben. Vannak lapok, amelyeknek Spéder Zoltán személyében ugyanaz a tulajdonosa, mint a Világgazdaságot kiadó Mediaworks-nek. Vannak lapok, amelyeknek tulajdonosai pályáznak egyes Spéder Zoltánhoz köthető médiatermékekre, vannak lapok, amelyek a kormány zsebében vannak, így nem írhatnak erről. De lehet, hogy csupán érdektelennek találták a hírt az újságírók, amely olyasmiről szól, ami velük is bármikor megeshet, egy kollégájuk megalázásáról és ellehetetlenítéséről. Nem tudhatjuk.
Azt viszont tudjuk, a média óriási hatalom. Ami nem kerül be az újságokba, az nem létezik. Így esetünkben a magyar nyilvánosság számára alig létezett ez az ügy. Hiszen azoknak az újságoknak a látogatottsága, olvasottsága, ahol ez a hír megjelent, csekély a teljes magyar média nyilvánosságához képest. Így az ország nyilvánosságának elenyésző része értesült arról, hogy cenzúráztak és kirúgtak egy újságírót, mert az igazságról akart írni.
A probléma pedig az, hogy egyre több olyan ügyet látunk, amely a teljes magyar nyilvánosság érdeklődésére számíthatna, sőt a magyar választópolgárok egészére tartozik, mégse jelenik meg a teljes nyilvánosságban, pedig ennek alapján kéne megítélniük – a valóság alapján – hogy jó irányba halad-e az ország.
Példaként említhetjük pont a Világgazdaságot kiadó Mediaworks tulajdonosával üzleti kapcsolatban álló, sőt a cégcsoport valódi tulajdonosának tekintett, az Indexet is kiadó CEMP-et tulajdonló Spéder Zoltán esetét. Az oligarcha ellen durva hadjáratot indított júniusban a kormány: a cégeit visszamenőlegesen büntették, az Orbán Viktortól kapott lehetőségét a Posta és a takarékszövetkezetek integrációjából létrehozandó óriási magyar bankra egyik napról a másikra megfúrták a parlamentben, cégeinél és otthonában házkutatást tartottak, a Fidesz-média lejárató kampányt indított ellene.
A következő hetekben számos, a politika iránt érdeklődő, újságolvasó barátommal találkoztam, akikkel erről az esetről akartam beszélni, de nem tudtam, mert egyszerűen nem hallottak róla. Az ok pedig egyszerű: mindegyikőjük elsődleges hírforrása az Index, máshonnan nem, vagy csak ritkán tájékozódnak, az Indexre felnézve tudják meg, mi történik Magyarországon. Viszont az Index úgy döntött, mivel Spéder Zoltán a tulajdonosuk, így nem tájékoztatnak a vele kapcsolatos hírekről. Persze ez a döntés etikailag, morálisan magyarázható, sőt el is fogadható, de azért tény, hogy ezzel a döntéssel emberek tíz vagy akár százezrei, akik elsődlegesen az Indexről tájékozódnak, meg lettek fosztva egy olyan politikai hírtől, ami Spéder óriási hatalmának megsemmisítésén keresztül a saját életükre is hat.
És ha már információtól való megfosztás vagy információbirtoklásbol való kizárás. Meg kell említenünk azt, ahogy a Fidesz-média, vagy a Fidesz által elfoglalt közmédia él információátadási hatalmával, kizárva az ellenzéki, vagy a kormánynak nem kedvező híreket, manipulálva azokat úgy, hogy emberek tömegei ne jussanak hozza az igazság másik szeletéhez, vagy ne ismerhessék meg a valóságot.
Máriás esete persze más, mint a Spéder-ügy, és itt csak részben fontos a Fidesz-média manipulatív hatalma (kivéve ha az Index pont azért nem ír az esetről, mert egy másik Spéderhez köthető lapnál történt), de Spéder esete jól mutatja, akár egyetlen lap mennyire durván elzárhatja a polgárokat az olyan információtól, ami nélkül más folyamatok megértése is kétségessé válik.
Máriás esetében pedig azt láthatjuk, hogy lényegében csak a magyar társadalom elenyésző része fogja megtudni, vagy tudatosítani magában, hogy a cenzúra és az öncenzúra ma létező valóság a magyar médiában. Ezzel pedig nem csak a társadalom, hanem maguk az újságírók válnak védtelenné.
A magyar média helyzete ocsmány. Pontosan lehet tudni, nem rémkép, hanem valóság, a Fidesz mindent fel akar vásárolni vagy tönkretenni, ami tőle független sajtótermék. Pont ezért óriási hiba az ezekről a történésekről szóló hírek, vagy az ezeket a történéseket megmutató, vagy az ezekre a történésekre ráutaló hírek nem közlése.
Ma a magyar társadalom még nem látja át azt a parancsot, amelyet Orbán Viktor a G-nap után adott ki. Sőt még azt se látja át, hogy az elmúlt évtizedben hogy kerül mindinkább a sajtó a médiatulajdonosként fellépő oligarchák irányítása alá. És csak a média segíthet átlátni saját helyzetét, és ezzel valamiféle védettséget biztosítani az újságírók, sőt még a tulajdonosok számára is. De ha ez nem történik meg, kártyavárként fog összeomlani a következő években a szabad sajtó maradéka is.
Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!
Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!A Kettős Mérce fennmaradásához 600 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 265 állandó támogatónk van.Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!
